A papság

A papság Isten örökkévaló hatalma és felhatalmazása. A papság által teremtette és kormányozza a mennyeket és a földet. Ez tartja tökéletes rendben a világegyetemet. Isten ezen hatalom által teljesíti be munkáját és dicsőségét, vagyis hogy „véghezvigy[e] az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39).

Mennyei Atyánk rábízza papsági hatalmát az érdemes férfi egyháztagokra. A papság feljogosítja őket, hogy Isten nevében cselekedjenek az emberiség szabadulása érdekében. A papság által felhatalmazást kaphatnak az evangélium prédikálására, a szabadulás szertartásainak elvégzésére, és Isten földi királyságának kormányzására.

• Gondolkozz el annak jelentőségén, hogy Isten lehetővé teszi, hogy az érdemes férfiak és fiúk viselhessék az Ő papságát!

Rendelkeznünk kell papsági felhatalmazással ahhoz, hogy Isten nevében cselekedhessünk, amikor az evangélium szent szertartásait végezzük. Ezek közé tartozik többek között a keresztelés, a konfirmálás, az úrvacsora kiszolgálása és a templomi házasság szertartása. Amennyiben egy férfi nem rendelkezik a papsággal, akármilyen őszinte szívvel is teszi, az Úr nem fogja elismerni az általa elvégzett szertartásokat (lásd Máté 7:21–23; Hittételek 1:5). Ezeket a fontos szertartásokat olyan férfiaknak kell elvégezniük itt a földön, akik viselik a papságot.

A férfiaknak rendelkezniük kell a papsággal ahhoz, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában elnökölhessenek, és világszerte irányíthassák az egyház munkáját. Amikor Krisztus a földön élt, kiválasztotta apostolait, és elrendelte őket, hogy vezessék egyházát. Megadta nekik a papság hatalmát és felhatalmazását, hogy az Ő nevében cselekedhessenek. (Lásd Márk 3:13–15; János 15:16.)

A papságra szükség van a földön azért is, hogy megérthessük az Úr akaratát, és teljesíthessük céljait. Isten a prófétának, az Ő felhatalmazott papsági képviselőjének nyilatkoztatja ki akaratát. A próféta, aki az egyház elnöke, Isten szószólója az egyház összes tagja és a föld minden népe számára.

• Miért fontos, hogy egy férfi megfelelő felhatalmazással rendelkezzen, amikor elvégez egy szertartást?

Az Úr pontosan meghatározta annak módját, hogy miként adhatják át papságát a földön élő fiainak. Egy érdemes férfi egyháztag „felhatalmazással rendelkezők kézrátétele által” kapja meg a papságot, „hogy prédikálhassa az Evangéliumot és szolgálhasson annak szertartásaiban” (Hittételek 1:5).

Régen szintén ily módon kapták meg a férfiak a papságot, többek között Mózes idejében is: „És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is” (Zsidók 5:4). Áron Mózestől, a papsági vezetőjétől kapta meg a papságot (lásd 2 Mózes 28:1). Kizárólag azok rendelhetnek el másokat, akik viselik a papságot, és csak akkor tehetik ezt meg, ha felhatalmazást kapnak attól, aki viseli az adott elrendeléshez szükséges kulcsokat (lásd e könyv 14. fejezetét).

Az ember a papsági hatalmat és felhatalmazást nem veheti meg, nem bocsáthatja áruba, és nem veheti magára önkényesen. Az Újszövetségben olvashatunk egy Simon nevű emberről, aki akkor élt, amikor Krisztus apostolai elnököltek az egyház felett. Simon megtért és megkeresztelkedett az egyházba. Mivel jártas volt a varázslásban, az emberek azt hitték, hogy elnyerte Isten hatalmát. Simon azonban nem rendelkezett a papsággal, és ezzel tisztában is volt.

Azt is tudta, hogy az apostolok és az egyház többi papsági vezetője megkapta Isten valódi hatalmát. Egyszer meglátta őket, amikor az Úr munkájához használták papságukat, és megkívánta ezt a hatalmat. Felajánlotta, hogy megveszi tőlük a papságot. (Lásd Cselekedetek 8:9–19.) Erre Péter, a főapostol ezt monda neki: „A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető” (Cselekedetek 8:20).

• Miért fontos az, hogy „senki sem veszi magának e tisztességet [a papságot]”?

A papság azért adatott, hogy áldást hozzon Mennyei Atyánk gyermekeinek életére itt a földön. A papsági vezetők épp ezért nem elnökölhetnek másként, csak szeretettel és kedvességgel. Ne kényszerítsék családjukat vagy másokat arra, hogy engedelmeskedjenek nekik. Az Úr megmondta, hogy a papság hatalmát kizárólag igazlelkűséggel lehet irányítani (lásd T&Sz 121:36). Amikor a papságot vagyon vagy hírnév megszerezésére, illetve egyéb önző célra akarjuk használni, akkor „a mennyek visszahúzódnak; az Úr Lelke megszomorodik; és amikor az visszahúzódik, ámen azon ember papságának vagy felhatalmazásának” (T&Sz 121:37).

Amikor egy férfi „meggyőzéssel, hosszútűréssel, gyengédséggel és szelídséggel, és színleletlen szeretettel” (T&Sz 121:41) használja a papságot, akkor sok csodálatos dolgot vihet véghez, áldást hozva családja és a körülötte élők számára. Keresztelhet, konfirmálhat és kiszolgálhatja az úrvacsorát, amikor felhatalmazást kap azoktól, akik rendelkeznek e szertartások kulcsaival. Megáldhatja a betegeket. Papsági áldást adhat családtagjainak, amikor szükségük van rá, ezáltal bátorítást és védelmet nyújtva számukra. Más családoknak is segítséget nyújthat ezen szertartások és áldások által, amikor arra felkérést kap.

A férfiak papsági felhatalmazásukat használva elnökölnek az egyházban a következő elhívások során: gyülekezeti elnök, püspök, kvórumelnök, cövekelnök és misszióelnök. Azok a férfiak és nők, akik tisztségviselőként vagy tanítóként valamilyen pozíciót töltenek be az egyházban, a papsági vezetők és a Szentlélek irányításával végzik a feladataikat.

Az Úr nagyszerű áldásokat ígért azon igazlelkű papságviselőknek, akik mások megáldására használják a papságot:

„…akkor majd megerősödik önbizalmad Isten színe előtt; és a papság tana úgy csapódik majd le lelkeden, mint az égből érkező harmat.

A Szentlélek állandó társad lesz, jogarod pedig az igazlelkűség és az igazság változatlan jogara; uralmad örökké tartó uralom lesz, és kényszerítő eszközök nélkül száll majd rád örökkön örökké” (T&Sz 121:45–46).

David O. McKay elnök azt ígérte minden férfinak, aki igazlelkűen használja a papságot, „hogy élete megédesedik, ítélőképessége kiélesedik, és gyorsan tud majd dönteni a helyes és a helytelen között. Érzései gyengédek és együttérzők lesznek, lelke mégis erősen és bátran kiáll az igazság védelmére. A papságot a véget nem érő boldogság forrásaként fogja ismerni – az élő víz forrásaként, amely az örök életre fakad” (Az egyház elnökeinek tanításai: David O. McKay [2003]. 124.).

• Milyen áldásokban részesültél már a papság által?

• T&Sz 84; 107 (a papságról kapott kinyilatkoztatás, többek között a papság esküje és szövetsége a T&Sz 84:33–40-ben)

• T&Sz 20:38–67 (a papság kötelességeinek leírása)