Jézus Krisztus egyháza a régi időkben

Amikor Jézus megalapította egyházát, személyesen tanította és irányította annak vezetőit, míg Ő maga Mennyei Atyánktól kapta az utasításokat. (Lásd Zsidók 1:1–2.) Így Jézus Krisztus egyházát Isten irányította, nem pedig az emberek. Jézus megmondta követőinek, hogy a kinyilatkoztatás az a „szikla”, amelyen felépíti egyházát (lásd Máté 16:16–18).

Feltámadása után, még mielőtt Jézus felment volna a mennybe, így szólt apostolaihoz: „…én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:20). Szavához híven továbbra is vezette őket a mennyből. Elküldte a Szentlelket, hogy vigasztalójuk és kinyilatkoztatójuk legyen (lásd Lukács 12:12; János 14:26). Saulhoz egy látomásban szólt (lásd Cselekedetek 9:3–6). Péternek kinyilatkoztatta, hogy az evangéliumot nemcsak a zsidóknak, hanem az egész világ számára tanítani kell (lásd Cselekedetek 10). Jánosnak kinyilatkoztatott sok dicsőséges igazságot, melyeket a Jelenések könyve tartalmaz. Az Újszövetség még számos esetről említést tesz, melyek során Jézus kinyilatkoztatta akaratát, hogy ezáltal vezesse egyházát, és felvilágosítást adjon tanítványainak.

A papság nélkül nem lehet elvégezni az evangélium szertartásait, és tantételeit sem lehet tanítani. Jézus Krisztus az Atyától kapta ezt a felhatalmazást (lásd Zsidók 5:4–6). Mikor elrendelte apostolait, nekik is megadta a papság hatalmát és felhatalmazását (lásd Lukács 9:1–2; Márk 3:14). Emlékeztetőül ezeket mondta nekik: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket” (János 15:16).

Hogy rend lehessen az egyházban, Jézus a tizenkét apostolnak adta a legnagyobb felelősséget és felhatalmazást. Pétert nevezte ki az apostolok fejének, és neki adta annak kulcsait, hogy megpecsételje az áldásokat a földön és a mennyben egyaránt (lásd Máté 16:19). Jézus elrendelt más tisztségviselőket is, hogy meghatározott feladatokat lássanak el. Miután felment a mennybe, az a minta, ahogy Ő kijelölte és elrendelte szolgáit, továbbra is megmaradt. Azok, akik már rendelkeztek a felhatalmazással, másokat is elrendeltek a papságba. Jézus a Szentlelken keresztül tudatta, hogy elfogadta ezeket az elrendeléseket (lásd Cselekedetek 1:24).

Jézus Krisztus egyháza gondosan meg lett szervezve. Egy épülethez volt hasonlatos, amely „fölépíttet[ett] az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus” (Efézusbeliek 2:20).

Jézus további papsági vezetőket is kijelölt, hogy segítsék az apostolokat szolgálatuk munkájában. Hetveneseknek nevezett tisztségviselőket küldött el, hogy párosával menjenek, és prédikálják az evangéliumot (lásd Lukács 10:1). Az egyházban még számos tisztségviselő volt, többek között evangélisták (pátriárkák), pásztorok (elnöklő vezetők), főpapok, elderek, püspökök, papok, tanítók és diakónusok (lásd e könyv 14. fejezetét). Mindnyájukra szükség volt a misszionáriusi munka folytatásához, a szertartások elvégzéséhez, valamint hogy tanítsák és ösztönözzék az egyháztagokat. Hozzásegítették az egyháztagokat, hogy eljussanak „az Isten fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére” (Efézusbeliek 4:13).

A Biblia nem mond el mindent a papságról vagy az egyház szervezetéről és vezetéséről, de elegendő része maradt változatlanul ahhoz, hogy megmutassa az egyház szervezetének szépségét és tökéletességét. Az apostolok azt a parancsolatot kapták, hogy menjenek ki a világba, és prédikáljanak (lásd Máté 28:19–20). Nem időzhettek sokáig egy városban sem, így az új megtérteket sem felügyelhették. Ezért helyi papsági vezetőket hívtak és rendeltek el, akik felett az apostolok elnököltek. Az apostolok és a többi egyházi vezető meglátogatták ezeket a gyülekezeteket, és leveleket írtak nekik. Ennek köszönhetően tartalmaz az Újszövetség leveleket is, melyeket Pál, Péter, Jakab, János és Júdás apostol írt, hogy tanácsot és utasítást adjanak a helyi papsági vezetőknek.

Az Újszövetség azt mutatja, hogy folyamatosan igyekeztek fenntartani az egyház szervezetét. Például Júdás halálával csak tizenegy apostol maradt, de nem sokkal azután, hogy Jézus felment a mennybe, az apostolok összegyűltek, hogy Júdás helyére valaki mást válasszanak. A Szentlélektől kapott kinyilatkoztatás által Mátyás mellett döntöttek. (Lásd János 1:23–26.) Jézus felállított egy mintát, hogy a tizenkét apostol miként kormányozza az egyházat. Világosan látszott, hogy a szervezetet úgy kellett fenntartani, ahogyan Ő azt megalapította.

Az apostolok két alapvető tantételt tanítottak: az Úr Jézus Krisztusba vetett hitet és a bűnbánatot. Miután az új megtértek hittek Jézus Krisztusban, és Őt Isten Fiaként és Megváltójukként tisztelték, valamint megbánták a bűneiket, két szertartásban részesültek: az alámerítéssel történő keresztelésben és a kézrátételben a Szentlélek ajándékáért (lásd Cselekedetek 19:1–6). Ezek voltak az evangélium első tantételei és szertartásai. Jézus azt tanította: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” (János 3:5).

Jézus mindenki számára lehetővé tette, hogy hallja az evangéliumot – vagy még itt a földön, vagy pedig a halál után. A halála és feltámadása közötti időszakban Jézus elment azok lelkéhez, akik már meghaltak, és megszervezte köztük a misszionáriusi munkát. Igazlelkű hírnököket nevezett ki, és hatalmat adott nekik, hogy tanítsák az evangéliumot azon emberek lelkének, akik már elhagyták a földet. Így lehetőséget kaptak, hogy elfogadhassák az evangéliumot. (Lásd 1 Péter 3:18–20; 4:6; T&Sz 138.) Ezt követően egyházának élő tagjai szertartásokat végeztek a halottakért (lásd 1 Korinthusbeliek 15:29). A keresztelés és a konfirmálás szertartását a földön kell elvégezni.

Az egyház minden hithű tagjának jogában állt elnyerni a Lélek ajándékait, melyeket egyéni szükségleteik, képességeik és feladataik szerint kaptak meg. Ilyen ajándékok voltak többek között a hit, beleértve a gyógyítás, illetve a gyógyulás hatalmát, valamint a prófétálás és a látomások. (A Lélek ajándékairól részletesen a 22. fejezetben lesz szó.) Jézus Krisztus igaz egyházában mindig jelen voltak a lelki ajándékok (lásd 1 Korinthusbeliek 12:4–11; Moróni 10:8–18; T&Sz 46:8–29). Jézus azt mondta tanítványainak, hogy ezek a jelek vagy lelki ajándékok mindig követik majd azokat, akik hisznek (lásd Márk 16:17–18). Tanítványai közül is sokan tettek csodákat, és prófétáltak vagy látomásokat láttak a Szentlélek hatalma által.