Könyvek és leckék
4. fejezet: A választás szabadsága

4. fejezet

A választás szabadsága

Kép
Man standing at crossroads

Az önrendelkezés örökkévaló tantétel

  • Ha valaki megkérdezné tőled, miért fontos az önrendelkezés, mit felelnél neki?

„…magad választhatsz, mert ez megadatott neked” (Mózes 3:17).

Isten a prófétáin keresztül tudatta velünk, hogy szabadon választhatunk a jó és a gonosz között. Jézus Krisztus követésével választhatjuk a szabadságot és az örök életet, Sátán követésével pedig a rabságot és halált. (Lásd 2 Nefi 2:27.) A jó és a gonosz közötti választás, valamint az önmagunktól való cselekvés jogát önrendelkezésnek nevezzük.

A halandóság előtti életünkben volt erkölcsi önrendelkezésünk. A földi élet egyik célja az, hogy megmutassuk, milyen döntéseket tudunk hozni (lásd 2 Nefi 2:15–16). Ha kényszerítenének, hogy a helyeset válasszuk, akkor nem lennénk képesek megmutatni, hogyan döntenénk magunktól. Ráadásul boldogabban teszünk meg dolgokat, amikor mi hozzuk meg a döntéseket.

Az önrendelkezés volt az egyik legfontosabb kérdés, amely a mennyei tanácsülésen felmerült. Ez volt az egyik fő oka a Krisztus követői és Sátán követői közötti ellentétnek is. Sátán így szólt: „Íme, itt vagyok, küldj engem, én fiad leszek, és az egész emberiséget megváltom, hogy egyetlen lélek sem vész el, és ezt biztosan megteszem; add hát nekem a neked járó tiszteletet” (Mózes 4:1). E szavaival Sátán „fellázadt [Isten] ellen… és az ember önrendelkezésének elpusztítására törekedett” (Mózes 4:3). Az ajánlatát elutasították, ő magát pedig, a követőivel együtt, kiűzték a mennyből (lásd T&Sz 29:36–37).

Az önrendelkezés elengedhetetlen része a szabadulás tervének

Az önrendelkezés miatt földi életünk a megpróbáltatások időszakát jelenti. Így szólt Isten, miközben gyermekei halandó teremtését tervezte: „És próbára tesszük őket ezzel, hogy meglássuk, vajon megtesznek-e minden olyan dolgot, amit az Úr, az ő Istenük megparancsol nekik” (Ábrahám 3:25). Az önrendelkezés ajándéka nélkül nem lennénk képesek megmutatni Mennyei Atyánknak, hogy megtesszük-e mindazt, amit megparancsolt nekünk. Mivel képesek vagyunk választani, ezért felelősek vagyunk a tetteinkért (lásd Hélamán 14:30–31).

Amikor az Istentől kapott terv szerinti életet választjuk, önrendelkezésünk megerősödik, a helyes döntések pedig gyarapítják erőnket, hogy még több jó döntést hozzunk.

Miközben betartjuk Atyánk parancsolatait, gyarapszik bölcsességünk és megszilárdul jellemünk. Hitünk elmélyül, és könnyebben hozunk helyes döntéseket.

Első döntéseinket még lélekgyermekként hoztuk meg Mennyei Atyánk színe előtt. Az akkori választásaink tettek bennünket érdemessé arra, hogy a földre jöjjünk. Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy fejlődjünk hitben, erőben, tudásban, bölcsességben és minden más jó dologban. Ha betartjuk parancsolatait, és helyes döntéseket hozunk, akkor tanulni fogunk, növekszik megértésünk, és olyanná válunk, mint Ő. (Lásd T&Sz 93:28.)

  • Hogyan segítenek a helyes döntések még több jó döntést hoznunk?

Az önrendelkezéshez szükség van választási lehetőségre

  • Miért van szükség ellentétekre?

Nem választhatnánk az igazlelkűséget, ha nem helyeznék elénk a jó és a gonosz ellentétét. Lehi, a nagyszerű Mormon könyve-beli próféta azt tanította fiának, Jákóbnak, hogy csak akkor valósulhatnak meg Isten örökkévaló céljai, ha „minden dologban ellentét… [van]. Ha nem lenne… akkor nem lehetne igazlelkűséget véghezvinni, sem gonoszságot, sem szentséget sem nyomorúságot, sem jót sem rosszat” (2 Nefi 2:11).

Isten megengedi Sátánnak, hogy szembeszálljon a jóval. Ezt mondta róla:

„…letaszítottam;

És lett belőle a Sátán, igen, méghozzá az ördög, minden hazugságok atyja, hogy megtévessze és elvakítsa az embereket, és hogy akarata szerint fogságba hurcolja őket, méghozzá mindazokat, akik nem hajlandók hallgatni hangomra” (Mózes 4:3–4).

Sátán mindent megtesz annak érdekében, hogy elpusztítsa Isten művét. „Az egész emberiség nyomorúságára” törekszik, arra hogy „minden ember olyan nyomorult lehessen, mint ő maga” (2 Nefi 2:18, 27). Sátán nem szeret bennünket, nem akarja a javunkat (lásd Moróni 7:17), és azt sem, hogy boldogok legyünk. Ő a rabszolgáivá akar tenni minket. Nagyon sok álcát használ, hogy rabul ejtsen bennünket.

Amikor Sátán kísértéseit követjük, korlátozzuk választási lehetőségeinket. A következő példa elmagyarázza, hogy ez miként működik. Képzeljünk el a tengerparton egy táblát a következő felirattal: „Vigyázat, örvény! Úszni tilos!” Azt gondolhatnánk, ez egy korlátozás. De valóban az? Hiszen még mindig rengeteg választásunk marad. Szabadon úszhatunk valahol máshol, vagy kedvünkre sétálhatunk a tengerparton, és akár kagylókat is gyűjthetünk. Megnézhetjük a naplementét, vagy hazamehetünk, amikor csak akarunk. Úgy is dönthetünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a táblát, és beúszunk a veszélyes területre. Amikor azonban az örvény elragad és lehúz minket a mélybe, már csak néhány választásunk marad. Megpróbálhatunk kiszabadulni, vagy hívhatunk segítséget. Sajnos azonban az a legvalószínűbb, hogy meg fogunk fulladni.

Noha tetteinket szabadon megválaszthatjuk, de azok következményeit már nem. A következmények – a jók és a rosszak egyaránt – természetes eredményei a választásainknak (lásd Galátziabeliek 6:7; Jelenések 22:12).

Mennyei Atyánk elmondta, hogyan menekülhetünk meg Sátán fogságától. Mindig legyünk éberek, és imánkban kérjük meg Istent, hogy segítsen ellenállnunk Sátán kísértéseinek (lásd 3 Nefi 18:15). Mennyei Atyánk csak oly mértékben enged bennünket megkísérteni, amit még képesek vagyunk elszenvedni (lásd 1 Korinthusbeliek 10:13; Alma 13:28).

Isten parancsolatai távol tartanak minket a veszélytől, és az örök élet felé terelnek bennünket. Ha bölcsen választunk, akkor majd felmagasztosulást nyerhetünk, örökké fejlődhetünk, és élvezhetjük a tökéletes boldogságot (lásd 2 Nefi 2:27–28).

  • Milyen cselekedetek korlátozhatják a választásainkat? Milyen cselekedetek nyújthatnak több szabadságot?

További szentírások