Könyvek és leckék
41. fejezet: A halandóság utáni lélekvilág

41. fejezet

A halandóság utáni lélekvilág

Kép
A mother in a wheelchair is surrounded by three young children. They are in a cemetery in front of a tombstone.

A halál utáni élet

  • Mi történik velünk a halálunk után?

Mennyei Atyánk készített számunkra egy tervet, hogy megszabadulhassunk. Tervének részeként eltávoztunk jelenlétéből, hogy a földön éljünk, és egy halandó, hús-vér testet kapjunk. Ez a halandó testünk egyszer meghal, lelkünk pedig belép a lélekvilágba. A lélekvilág a várakozás, a munka és a tanulás helyszíne. Az igazlelkűek itt megpihennek minden gondtól és bánattól. Lelkünk addig fog ott élni, amíg készen nem állunk a feltámadásra. Ekkor halandó testünk újra egyesül a lelkünkkel, és elnyerjük a dicsőség azon fokát, amelyre felkészültünk (lásd e könyv 46. fejezetét).

Sokan eltűnődtek azon, hogy milyen is a lélekvilág. A szentírások és az utolsó napi próféták adtak néhány értékes felvilágosítást a lélekvilágról.

  • Milyen vigaszt nyertél abból a tudásból, hogy van élet a halál után? Hogyan használhatjuk a halandóság utáni lélekvilágról való ismereteinket mások megvigasztalására?

Hol van a halandóság utáni lélekvilág?

Az utolsó napi próféták azt tanították, hogy az elhunytak lelkei nincsenek messze tőlünk. Ezra Taft Benson elnök azt mondta: „Olykor a mostani és az ez utáni élet közötti fátyol nagyon elvékonyodik. Elhunyt szeretteink nincsenek messze tőlünk” (in Conference Report, Apr. 1971, 18; vagy Ensign, June 1971, 33). Brigham Young elnök azt tanította, hogy a halandóság utáni lélekvilág a földön, körülöttünk található (lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 279.).

Milyen a lelkünk?

A lelkek ugyanúgy néznek ki, mint a halandók, leszámítva azt, hogy a lélektest alakja tökéletes (lásd Ether 3:16). A lelkek magukkal viszik a földről az igazlelkűség dolgai iránt tanúsított odaadó, avagy ellenséges hozzáállásukat (lásd Alma 34:34). Ugyanolyan vágyaik és kívánságaik vannak, mint amikor még a földön éltek. Minden léleknek felnőtt alakja van. Felnőttek voltak már a halandó lét előtt, és a halál után szintén felnőtt alakban léteznek, még akkor is, ha csecsemőként vagy gyermekként halnak meg (lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph F. Smith [1998]. 131–132.).

  • Miért fontos tudnunk, hogy lelkünk ugyanazon tulajdonságokkal fog rendelkezni a lélekvilágban is, mint most?

Milyen körülmények jellemzik a halandóság utáni lélekvilágot?

Alma próféta azt tanítja a Mormon könyvében, hogy a lélekvilág két részből, vagyis két állapotból tevődik össze:

„…azok lelkét, akik igazlelkűek, a boldogság állapotába fogadják be, melyet paradicsomnak hívnak, a nyugalom állapotának, a béke állapotának, ahol megpihennek majd minden bajuktól, és minden gondtól és bánattól.

És akkor majd lészen, hogy a gonoszok lelkét, igen, akik gonoszak – mert íme, nincs bennük része vagy porciója az Úr Lelkének; mert íme, gonosz cselekedeteket választottak a jó helyett; tehát az ördög lelke költözött beléjük, és vette birtokba a házukat – és ezeket ki fogják vetni a külső sötétségre; ott lesz majd zokogás és siránkozás és fogak csikorgatása, és ez a saját gonoszságuk miatt lesz, mert fogolyként az ördög akarata vezette őket.

Most, ez a gonoszok lelkének állapota, igen, sötétségben, és rettenetes, félelmetes állapotban várják Isten haragjának tüzes felháborodását őrajtuk; és így maradnak feltámadásuk idejéig ebben az állapotban, ahogyan az igazlelkűek a paradicsomban” (Alma 40:12–14).

A lelkek között földi életük tisztasága és az Úr akaratának való engedelmességük alapján tesznek különbséget. Az igazlelkűeket elválasztják a gonoszoktól (lásd 1 Nefi 15:28–30), de a lelkek tovább fejlődhetnek, amikor megismerik az evangélium tantételeit, és azokkal összhangban élnek. A paradicsomban élő lelkek taníthatják a börtönben lévő lelkeket (lásd T&Sz 138).

A paradicsom

Alma próféta tanítása szerint az igaz lelkek a lélekvilágban megpihennek minden földi gondtól és bánattól. Mindazonáltal van bőven teendőjük, hiszen az Úr munkáját végzik. Joseph F. Smith elnök látomásban látta, hogy közvetlenül azután, hogy Jézus Krisztust keresztre feszítették, Ő meglátogatta az igazlelkűeket a lélekvilágban. Hírnököket jelölt ki közöttük, hatalmat és felhatalmazást adott nekik, és megbízta őket, hogy „menjenek és vigyék el az evangélium világosságát azoknak, akik sötétben vannak, méghozzá mind az emberek lelkeinek” (T&Sz 138:30).

Az egyházat a lélekvilágban is megszervezték, ahol a papságviselők tovább folytatják feladataikat (lásd T&Sz 138:30). Wilford Woodruff elnök azt tanította: „Ugyanaz a papság létezik a fátyol másik oldalán is… Minden apostol, minden hetvenes, minden elder és így tovább, aki hitben halt meg, amint átlép a fátyol túloldalára, megkezdi szolgálatát” (Deseret News, Jan. 25, 1882, 818).

A családi kapcsolatok szintén nagyon fontosak. Brigham Young egyik tanácsosa, Jedediah M. Grant elnök előtt egyszer feltárult a lélekvilág. Élményét megosztotta Heber C. Kimball-lal, aki később így emlékezett vissza: „Azt mondta, hogy azok az emberek, akiket ott látott, családokat alkottak… És hogy »amikor a családokat néztem, láttam, hogy némelyik közülük hiányos volt, …mert egyes családok nem lehettek együtt, mivel nem becsülték meg földi elhívásukat«” (Deseret News, Dec. 10, 1856, 316–17).

A lélekbörtön

Péter apostol börtönnek nevezte a lélekvilágot, mely néhány ember számára valóban az (lásd 1 Péter 3:18–20). A lélekbörtönben van azoknak a lelke, akik még nem kapták meg Jézus Krisztus evangéliumát. A lelkeknek is van önrendelkezésük, így választhatnak a jó és a gonosz között. Ha elfogadják az evangéliumot és a templomokban értük elvégzett szertartásokat, elhagyhatják a lélekbörtönt, és a paradicsomban élhetnek.

A lélekbörtönben vannak azok is, akik elutasították az evangéliumot, miután azt prédikálták nekik a földön vagy a lélekbörtönben. Ők a pokolként ismeretes állapotban szenvednek, mert elvetették maguktól Jézus Krisztus irgalmát, aki azt mondta: „Mert íme, én, Isten, mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor ne szenvedjenek; De ha nem hajlandók bűnbánatot tartani, akkor úgy kell szenvedniük, ahogy nekem; Amely szenvedés nyomán még én, Isten, mindenek közt a legnagyobb is reszkettem a fájdalomtól, és minden pórusból véreztem, és testben és lélekben is szenvedtem” (T&Sz 19:16–18). Miután megszenvedtek a bűneikért, Jézus Krisztus engesztelése által megörökölhetik a dicsőség legalacsonyabb fokát, vagyis a telesztiális királyságot.

  • A lélekvilágra jellemző állapotok miben hasonlítanak a mostani életünkben uralkodó állapotokra?

További szentírások