Az úrvacsora

• Mit tanítanak az úrvacsora jelképei Jézus Krisztus engeszteléséről?

Szabadítónk azt szeretné, hogy emlékezzünk az Ő nagy engesztelő áldozatára, és tartsuk be a parancsolatait. Segítségképpen megparancsolta, hogy gyakran gyűljünk össze, és vegyünk az úrvacsorából.

Az úrvacsora egy olyan szent papsági szertartás, amely segít a Szabadító engesztelésére emlékeznünk. Az úrvacsora során kenyeret és vizet veszünk magunkhoz. Ezt az Ő testének és vérének emlékezetére tesszük, melyet értünk áldozott fel. Miközben veszünk az úrvacsorából, megújítjuk Mennyei Atyánkkal kötött szent szövetségeinket.

Jézus Krisztus nem sokkal keresztre feszítése előtt egy felső szobában maga köré gyűjtötte apostolait. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni a kereszten. Halála előtt ez volt az utolsó alkalom, hogy együtt lehetett szeretett barátaival. Azt akarta, hogy mindig emlékezzenek Őrá, hogy erősek és hithűek maradhassanak.

Bevezette ezért az úrvacsorát, hogy segítsen nekik emlékezni. Megtörte a kenyeret, megáldotta, majd így szólt: „Vegyetek, egyetek; ez testem emlékezetére van, amelyet értetek való váltságdíjként adok” (Joseph Smith fordítás, Máté 26:22). Ezután egy pohár bort vett a kezébe. Megáldotta, majd körbeadta az apostoloknak, ezt mondván: „Mert ez az én véremnek… emlékezetére van, amely mindazokért ontatik, akik hisznek majd a nevemben, bűneik bocsánatára (Joseph Smith fordítás, Máté 26:24; lásd még Máté 26:26–28; Márk 14:22–24; Lukács 22:15–20).

Feltámadása után a Szabadító elment az amerikai földrészre, és a nefitáknak is megtanította ugyanezt a szertartást (lásd 3 Nefi 18:1–11; 20:1–9). Miután az egyház vissza lett állítva az utolsó napokban, Jézus újra megparancsolta népének, hogy vegyenek az úrvacsorából az Ő emlékezetére. Ezt mondta: „Tanácsos, hogy az egyház gyakran találkozzon, és az Úr Jézus emlékezetére vegyen a kenyérből és a borból” (T&Sz 20:75).

A szentírások pontosan leírják, hogyan kell az úrvacsorát kiszolgálni. Az egyház tagjai minden sabbatnapon összegyűlnek, hogy hódoljanak, és vegyenek az úrvacsorából (lásd T&Sz 20:75). Az úrvacsorát azok szolgálják ki, akik rendelkeznek a megfelelő papsági felhatalmazással. Egy pap vagy egy elder darabokra töri a kenyeret, letérdel, és megáldja azt (lásd T&Sz 20:76). Ezt követően egy diakónus vagy egy más papságviselő kiosztja az úrvacsorai kenyeret a gyülekezetnek. Ezután egy pap vagy egy melkisédeki papságviselő megáldja a vizet, melyet szintén kiszolgálnak az egyháztagoknak. Jézus bort adott a tanítványainak, amikor bevezette az úrvacsorát. Egy utolsó napi kinyilatkoztatásban azonban azt mondta, hogy nem számít, mit eszünk vagy mit iszunk az úrvacsora során, amíg Őrá emlékezünk (lásd T&Sz 27:2–3). Napjainkban az utolsó napi szentek vizet isznak bor helyett.

Jézus kinyilatkoztatta mindkét úrvacsorai ima pontos szavait. Hallgassuk figyelmesen ezeket a gyönyörű imákat, és igyekezzünk megérteni, hogy mit ígérünk, és milyen ígéreteket kapunk. A következő imával áldják meg a kenyeret:

„Ó Istenünk, Örökkévaló Atyánk, Fiad, Jézus Krisztus nevében kérünk, hogy áldd meg és szenteld meg ezt a kenyeret mindazok lelke számára, akik ebből vesznek, hogy azt Fiad testének emlékezetére ehessék, és tanúsítsák neked, Ó Istenünk, Örökkévaló Atyánk, hogy Fiad nevét készek magukra venni, őrá mindenkor emlékezni, és parancsolatait betartani, melyeket nekik adott; hogy Lelke mindig velük legyen. Ámen” (T&Sz 20:77).

A következő imával áldják meg a vizet:

„Ó Istenünk, Örökkévaló Atyánk, Fiad, Jézus Krisztus nevében kérünk, hogy áldd meg és szenteld meg ezt a bort [vizet] mindazok lelke számára, akik abból isznak, hogy azt Fiad vérének emlékezetére tehessék, amely érettük ontatott, és tanúsíthassák neked, Ó Istenünk, Örökkévaló Atyánk, hogy mindig emlékeznek őrá, hogy Lelke velük legyen. Ámen” (T&Sz 20:79).

Az úrvacsora szertartását nagyon egyszerű és tiszteletteljes módon végzik el.

• Olvasd el figyelmesen az úrvacsorai imákat, és gondolkozz el az egyes kifejezések jelentésén!

• Milyen szövetségeket újítunk meg az úrvacsora alatt? Milyen áldásokat ígér nekünk az Úr, ha betartjuk ezeket a parancsolatokat?

Minden alkalommal, amikor veszünk az úrvacsorából, megújítjuk az Úrral kötött szövetségeinket. A szövetség egy szent ígéret az Úr és az Ő gyermekei között. Az általunk kötött szövetségeket világosan tartalmazzák az úrvacsorai imák. Nagyon fontos tisztában lennünk e szövetségekkel és jelentésükkel.

Szövetséget kötünk, hogy készen állunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét. Ezzel megmutatjuk, hogy készek vagyunk magunkat egynek tekinteni Vele és az Ő egyházával, és elkötelezzük magunkat, hogy szolgálni fogjuk Őt és felebarátainkat. Ígéretet teszünk, hogy nem hozunk szégyent vagy gyalázatot a nevére.

Szövetségben fogadjuk, hogy mindig emlékezni fogunk Jézus Krisztusra, és minden gondolatunkat, érzésünket és cselekedetünket Jézus és az Ő küldetése határozza majd meg.

Megígérjük, hogy betartjuk a parancsolatait.

Ezeket a kötelezettségeket akkor vesszük magunkra, amikor megkeresztelkedünk (lásd T&Sz 20:37; Móziás 18:6–10). Amikor veszünk az úrvacsorából, megújítjuk a kereszteléskor kötött szövetségeinket. Jézus megadta annak mintáját, hogyan kell venni az úrvacsorából (lásd 3 Nefi 18:1–12). Megígérte, hogy ha követjük ezt, és hiszünk az Ő nevében, akkor bocsánatot nyerünk a bűneinkre (lásd Joseph Smith fordítás, Máté 26:24).

Az Úr megígérte, hogy ha megtartjuk szövetségeinket, Lelke mindig velünk lesz. Az az ember, akit a Lélek vezérel, rendelkezni fog az örök élethez szükséges tudással, hittel, hatalommal és igazlelkűséggel.

• Mit tehetünk azért, hogy ezekre az ígéretekre a hét folyamán is emlékezzünk?

• Hogyan készíthetjük fel magunkat az úrvacsoravételre? Min gondolkodhatunk az úrvacsora alatt, ami segít a Szabadító engesztelésére emlékeznünk?

Mielőtt veszünk az úrvacsorából, lelkileg fel kell készülnünk rá. Az Úr figyelmeztetett, hogy senki ne vegyen érdemtelenül az úrvacsorából. Ez azt jelenti, hogy meg kell bánnunk bűneinket, mielőtt veszünk belőle. A szentírások azt tanítják: „…ha valaki vétkezett, addig ne vegyen, míg engesztelést nem szerez” (T&Sz 46:4). A szentírások azt is mondják: „…ne engedjétek, hogy bárki is tudatosan méltatlanul részesüljön az én testemből és véremből, amikor szolgáltok azzal; Mert aki méltatlanul eszik és iszik a testemből és a véremből, az kárhozatot eszik és iszik a lelkére” (3 Nefi 18:28–29).

Az úrvacsoragyűlés alatt űzzünk ki minden világi gondolatot az elménkből. Legyünk áhítatosak és tiszteletteljesek. Gondoljunk Szabadítónk engesztelésére, és legyünk érte hálásak. Vizsgáljuk meg az életünket: vegyük sorra, miben kellene fejlődnünk. Újítsuk meg azt az elhatározásunkat is, hogy betartjuk a parancsolatokat.

Nem kell tökéletesnek lennünk, mielőtt veszünk az úrvacsorából, de szívünket töltse be a bűnbánat lelkisége. Az úrvacsorával kapcsolatos élményünket leginkább az határozza meg, hogy milyen hozzáállással vesszük magunkhoz. Amennyiben tiszta szívvel veszünk az úrvacsorából, elnyerjük az Úr megígért áldásait.

• Szerinted miért gyarapítja lelki erőnket az, amikor érdemesen veszünk az úrvacsorából?

• 1 Korinthusbeliek 11:27–29 (érdemesen venni az úrvacsorából)

• János 4:5–14 (Jézus az élő víz)

• János 6:30–35 (Jézus az élet kenyere)