Az örökkévaló házasság

A férfi és a nő közötti házasság nélkülözhetetlen eleme Isten tervének. Az Úr azt mondta: „…aki tiltja a házasságot, azt nem Isten rendelte, mert a házasságot Isten rendelte el az embereknek” (T&Sz 49:15). A házasság már kezdettől fogva az evangélium egyik törvénye volt. Arra hivatott, hogy ne csak a halandó életünkre szóljon, hanem örökké tartson.

Ádámot és Évát Isten még azelőtt adta össze, hogy a halál megjelent volna a világban. Örökkévaló házasságban éltek, és ennek törvényét tanították gyermekeiknek és azok gyermekeinek. Az idő múlásával gonoszság költözött az emberek szívébe, és az e szent szertartás elvégzésére szóló felhatalmazás elvétetett a földről. Az evangélium visszaállításával az örökkévaló házasság is visszaállíttatott a földre.

• Miért fontos tudnunk, hogy a férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el?

• Mi az Úr tana a házasságról, és ez miben különbözik a világ nézeteitől?

A világon sokak szerint a házasság csak egy társadalmi szokás, egy törvényes együttélési megállapodás férfi és nő között. Az utolsó napi szentek számára azonban a házasság ennél jóval többet jelent. Felmagasztosulásunk a házasságtól függ, és mellette más olyan tantételektől és szertartásoktól, mint a hit, a bűnbánat, a keresztelés és a Szentlélek ajándékának befogadása. Hisszük, hogy a házasság a legszentebb kapcsolat, amely létrejöhet férfi és nő között. Ez a szent kapcsolat pedig hatással van boldogságunkra most és az örökkévalóságban egyaránt.

Mennyei Atyánk azért adta nekünk az örökkévaló házasság törvényét, hogy olyanná válhassunk, mint Ő. Az Úr azt mondta:

„A celesztiális dicsőségben három menny vagy fokozat van;

A legmagasabb elnyeréséhez az embernek be kell lépnie a papság e rendjébe [értve ezalatt a házasság új és örök szövetségét];

Ha nem teszi meg ezt, nem nyerheti el” (T&Sz 131:1–3).

• Ahhoz, hogy örökkévaló legyen, miért a templomban, egy arra megfelelően felhatalmazott személy által kell házasságot kötni?

Az örökkévaló házasságkötést csak az végezheti el, aki rendelkezik a pecsételő hatalommal. Az Úr megígérte: „…ha egy ember feleséget vesz magának… az új és örök szövetség által… az által, akit felkentek… és ha megmaradnak [az Úr] szövetség[ében], …az teljességgel érvényes lesz, amikor kikerülnek a világból” (T&Sz 132:19).

Az örökkévaló házasságkötést nemcsak megfelelő papsági felhatalmazás által, hanem Urunk egyik szent templomában kell elvégezni. A templom az egyetlen hely, ahol erre a szent szertartásra sor kerülhet.

A templomban az utolsó napi szent pár letérdel a szent oltárhoz – azon családtagjaik és barátaik jelenlétében, akik már részesültek a felruházásban – és Isten előtt házassági szövetséget kötnek. Férjnek és feleségnek nyilvánítják őket az időre és az örökkévalóságra. Ezt egy olyan személy teheti meg, aki viseli Isten szent papságát, és felhatalmazást kapott arra, hogy elvégezze ezt a szent szertartást. Az Úr irányításával cselekszik, és a felmagasztosulás áldásait ígéri a párnak. Elmagyarázza nekik, mit kell megtenniük annak érdekében, hogy elnyerjék ezeket az áldásokat, és emlékezteti őket, hogy minden áldás az Isten törvényeinek való engedelmességtől függ.

Ha nem a templomban, papsági felhatalmazás által köttetik meg a házasság, akkor az csak erre az életre szól, és a halál után a házastársak nem formálhatnak jogot egymásra vagy gyermekeikre. Az örökkévaló házasság azonban lehetővé teszi, hogy családként folytathassuk életünket a halandó élet után.

• Milyen áldások származnak az örökkévaló házasságból e földi életben és az örökkévalóságban?

Utolsó napi szentekként örökkévaló nézőpontból szemléljük az életet. Nem csak a pillanatnak élünk. Azonban már ebben az életben is áldást hozhat ránk az örökkévaló házasságunk. Íme néhány ezek közül:

1. Tudjuk, hogy házasságunk örökké tarthat. A halál csak ideiglenesen választhat el bennünket egymástól. Semmi sem választhat el minket örökre, kivéve a saját engedetlenségünk. Ez a tudás segít, hogy keményebben dolgozzunk egy boldog és sikeres házasságért.

2. Tudjuk, hogy családi kapcsolataink az egész örökkévalóságon át folytatódhatnak. Ez a tudás segít, hogy figyelmesen tanítsuk és neveljük gyermekeinket. Segít abban is, hogy türelmesebbek legyünk velük, és még jobban szeressük őket. Ennek eredményeként otthonunk egy boldogabb hely lesz.

3. Mivel Isten által elrendelt módon kötöttünk házasságot, ha érdemesek maradunk, akkor jogosultak vagyunk arra, hogy a Lélek kiáradjon a házasságunkra.

Az örökkévalóságban pedig a következő áldásokat élvezhetjük:

1. Isten celesztiális királyságának legmagasabb fokán élhetünk.

2. Istenhez hasonlóan felmagasztosulhatunk, és elnyerhetjük a teljes boldogságot.

• Örökkévaló látásmódunk milyen hatással lehet a házassággal és a családdal kapcsolatos érzéseinkre?

• Mit tehetünk azért, hogy segítsünk a fiataloknak felkészülni az örökkévaló házasságra?

Spencer W. Kimball elnök azt tanította: „Valamennyi döntésünk közül talán a házasság a leglényegesebb és a leghosszabb hatású, ugyanis nem csupán az azonnali boldogsághoz, hanem az örökkévaló örömökhöz is köze van. Hatásai nemcsak két embert érintenek, hanem az ő családjukat is, különösen pedig gyermekeiket és gyermekeik gyermekeit sok nemzedéken át. Kétségtelen, hogy amikor az életre és az örökkévalóságra választunk társat, a legkörültekintőbben kell terveznünk, gondolkodnunk, imádkoznunk és böjtölnünk, hogy biztosak legyünk benne, valamennyi döntésünk között ez az egy nem lehet hibás” (Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 210–211.).

Minden utolsó napi szentnek ki kell tűznie célként az örökkévaló házasságot. Ez azokra is vonatkozik, akik már kötöttek polgári házasságot. Az örökkévaló házasságra való felkészülés rengeteg elmélkedést és imát igényel. Csak azok az egyháztagok léphetnek be a templomba, akik igazlelkű életet élnek (lásd T&Sz 97:15–17). Ez nem úgy történik, hogy egy nap hirtelen elhatározzuk, hogy a templomban akarunk házasságot kötni, majd még aznap elmegyünk oda, és megházasodunk. Mindenek előtt meg kell felelnünk bizonyos követelményeknek.

A templomba való belépésünket megelőzően legalább egy évig tevékeny és érdemes egyháztagnak kell lennünk. A férfiaknak viselniük kell a melkisédeki papságot. A püspöknek vagy a gyülekezeti elnöknek interjút kell készítenie velünk. Ha érdemesnek talál bennünket, akkor egy templomi ajánlást kapunk tőle. Ha még nem vagyunk érdemesek, akkor tanácsokat ad nekünk, és segít olyan célokat kitűznünk, amelyek érdemessé tesznek minket arra, hogy elmehessünk a templomba.

Miután megkapjuk ajánlásunkat a püspöktől vagy a gyülekezeti elnöktől, a cövekelnöknek vagy a misszióelnöknek is interjút kell tartania velünk. A következő kérdéseket tehetik fel nekünk a templomi ajánlási interjún:

1. Hiszel-e Istenben, az Örökkévaló Atyában, az Ő Fiában, Jézus Krisztusban és a Szentlélekben, és van-e róluk bizonyságod? Van-e szilárd bizonyságod a visszaállított evangéliumról?

2. Támogatod-e Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elnökét mint próféta, látnok és kinyilatkoztató? Elfogadod-e, hogy ő az egyetlen személy a földön, aki felhatalmazással rendelkezik az összes papsági kulcs gyakorlására?

3. Az erkölcsi tisztaság törvénye szerint élsz-e?

4. Teljes tizedet fizetsz-e?

5. Betartod-e a Bölcsesség szavát?

6. Tisztességesen bánsz-e másokkal?

7. Igyekszel-e betartani a szövetségeket, amelyeket kötöttél, miszerint jelen leszel az úrvacsora- és papsági gyűléseken, és hogy életedet összhangban tartod az evangélium törvényeivel és parancsolataival?

Amikor templomi ajánlásért folyamodtok, ne feledjétek, hogy a templomba való belépés szent kiváltságnak számít. Ez egy nagyon komoly dolog, nem szabad könnyedén venni.

Komolyan törekednünk kell arra, hogy betartsunk minden szövetséget, melyet a templomban kötünk. Az Úr azt mondta, ha igazak és hithűek vagyunk, elnyerjük a felmagasztosulásunkat. Olyanná válunk, mint Mennyei Atyánk. (Lásd T&Sz 132:19–20.) A templomi házasságkötés megér minden áldozatot. Ezáltal mérték nélkül áradhatnak majd ránk az örökkévaló áldások.

• Mivel buzdíthatjuk a fiatalokat arra, hogy tűzzék ki célul: a templomban fognak házasodni? Hogyan segíthetünk erre felkészülniük?

• 1 Mózes 1:26–28 (sokasodjunk, és töltsük be a földet)

• 1 Mózes 2:21–24 (az első házasságkötést Isten végezte el)

• Máté 19:3–8 (amit Isten összekötött)

• T&Sz 132 (a házasság törvényének örökkévaló természete)

• T&Sz 42:22–26 (a házassági esküt meg kell tartani)

• Jákób 3:5–7 (a férjek és a feleségek legyenek hűek egymáshoz)