Könyvek és leckék
35. fejezet: Az engedelmesség

35. fejezet

Az engedelmesség

Kép
An angel appearing to Adam and Eve as they prepare to offer a lamb as a burnt offering. The illustration depicts the angel explaining to Adam and Eve that the animal sacrifice was symbolic of the sacrifice to be made by Jesus Christ.

Készségesen kell engedelmeskednünk Istennek

  • Milyen különbséget eredményez, ha készségesen, nem pedig kelletlenül engedelmeskedünk?

Egy törvénytudó egyszer megkérdezte Jézustól:

„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

Ez az első és nagy parancsolat.

A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Máté 22:36–40).

Ezek a szentírások megmutatják, milyen fontos szeretnünk az Urat és a felebarátainkat. De hogyan fejezhetjük ki az Úr iránt érzett szeretetünket?

Jézus választ adott erre a kérdésre, amikor így szólt: „A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám” (János 14:21).

Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy miért engedelmeskedünk Isten parancsolatainak. Azért, mert félünk a büntetéstől? Azért, mert jutalmat várunk cserébe? Vagy azért, mert szeretjük Istent és Jézus Krisztust, és szolgálni szeretnénk őket?

Annál, hogy nem tartjuk be a parancsolatokat, még az is jobb, ha azért engedelmeskedünk, mert félünk a büntetéstől. Sokkal boldogabbak leszünk azonban, ha azért tartjuk be Isten parancsolatait, mert szeretjük Őt, és engedelmeskedni akarunk Neki. Ha készségesen engedelmeskedünk Neki, akkor Ő is készségesen megáld bennünket. Azt mondta: „Én, az Úr… örömöt lelek azok megtisztelésében, akik mindvégig igazlelkűségben és igazságban szolgálnak engem” (T&Sz 76:5). Az engedelmesség emellett segít fejlődnünk, és olyanná válnunk, mint Mennyei Atyánk. Azok azonban, akik semmit nem tesznek, amíg meg nem parancsolják nekik, és akkor is csak vonakodva tartják be a parancsolatokat, elvesztik jutalmukat (lásd T&Sz 58:26–29).

  • Mit tehetünk, hogy növekedjen az engedelmesség iránti vágyunk?

Engedelmeskedhetünk anélkül is, hogy értenénk a parancsolat okát

  • Miért nem szükséges mindig értenünk az Úr céljait ahhoz, hogy engedelmesek legyünk?

Isten parancsolatainak betartásával felkészülünk az örök életre és a felmagasztosulásra. Néha nem tudjuk, mi az oka egy-egy parancsolatnak. Amikor azonban engedelmeskedünk – anélkül, hogy értenénk a parancsolat okát – megmutatjuk Istenbe vetett hitünket és bizalmunkat.

Ádám és Éva azt a parancsolatot kapta, hogy mutassanak be áldozatokat az Úrnak. Egy nap az Úr angyala megjelent Ádámnak, és megkérdezte, miért mutatott be áldozatokat. Ádám azt felelte, hogy nem tudja az okát; azért tette, mert az Úr megparancsolta neki. (Lásd a Mózes 5:5–6-ot, és a fejezetben található képet.)

Az angyal ezután tanította Ádámnak az evangéliumot, és beszélt neki a Szabadítóról, aki el fog jönni. A Szentlélek leszállt Ádámra, ő pedig jövendölni kezdett a föld lakosairól egészen az utolsó nemzedékig. (Lásd Mózes 5:7–10; T&Sz 107:56.) Ezen tudásban és nagyszerű áldásokban azért részesülhetett Ádám, mert engedelmes volt.

Az Úr elkészíti az utat

A Mormon könyve beszámol arról, hogy Nefi és testvérei egy igen nehéz feladatot kaptak az Úrtól (lásd 1 Nefi 3:1–6). Nefi fivérei panaszkodtak, hogy az Úr nehéz dolgot követel tőlük. Nefi azonban ezt mondta: „Megyek és megteszem azon dolgokat, amelyeket az Úr megparancsolt, mert tudom, hogy az Úr nem ad parancsolatokat az emberek gyermekeinek, csak akkor, ha utat készít számukra, hogy végrehajthassák azt a dolgot, amit megparancsol nekik” (1 Nefi 3:7). Amikor úgy találjuk, hogy nehéz betartani az Úr egyik parancsolatát, emlékezzünk Nefi szavaira.

  • Tudnál példát mondani arra, amikor az Úr előkészített számodra egy utat, mely által engedelmeskedhettél Neki?

Az engedelmesség szempontjából nincs túl kicsi vagy túl nagy parancsolat

Néha egy-egy parancsolat nem tűnik olyan fontosnak. A szentírások említést tesznek egy Naámán nevű emberről, aki szintén ezt gondolta. Naámán szörnyű betegségben szenvedett, ezért útra kelt Szíriából Izráelbe, hogy megkérje Elizeus prófétát, gyógyítsa meg. Naámán rangos ember volt hazájában, ezért sértőnek találta, amikor Elizeus nem személyesen üdvözölte, hanem csak egy szolgát küldött maga helyett. Naámán még jobban felháborodott, amikor megkapta Elizeus üzenetét: fürödjön meg hétszer a Jordán folyóban. „Avagy nem jobbak-é… Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak?” – kérdezte Naámán, majd haragosan távozott. A szolgái azonban megkérdezték tőle: „…ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?” Naámán elég bölcs volt ahhoz, hogy megértse, mennyire fontos Isten prófétájának engedelmeskedni – még akkor is, ha az semmiségnek látszik. Megfürdött tehát a Jordán vizében, és meggyógyult. (Lásd 2 Királyok 5:1–14.)

Néha úgy tűnik, egy-egy parancsolat túl nehéz ahhoz, hogy be tudjuk azokat tartani. Nefi testvéreihez hasonlóan talán mi is így sóhajtunk fel: „Nehéz dolgot kíván tőlünk Isten.” Nefihez hasonlóan azonban mi is biztosak lehetünk abban, hogy amikor Isten parancsolatot ad nekünk, az utat is elkészíti számunkra, hogy majd engedelmeskedni tudjunk Neki.

„Nehéz dolog” volt, amikor az Úr azt parancsolta Ábrahámnak, hogy áldozatként ajánlja fel szeretett fiát, Izsákot (lásd 1 Mózes 22:1–13; lásd még e könyv 26. fejezetét). Ábrahám hosszú éveket várt Izsák születésére, a fiúra, akit Isten megígért neki. Hogyan veszíthetné el fiát pont ily módon? Ez a parancsolat rendkívül nehéz lehetett Ábrahám számára. Ennek ellenére úgy döntött, engedelmeskedik Istennek.

Nekünk is hajlandónak kell lennünk minden olyan dolgot megtenni, melyet Isten megkövetel tőlünk. Joseph Smith próféta azt mondta: „…felállítottam magamnak ezt a szabályt: Amikor az Úr parancsol, akkor cselekedj!” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 167.). Ez lehet a mi szabályunk is.

  • Milyen áldásokban részesültél már amiatt, hogy engedelmeskedtél egy látszólag apróságnak tűnő parancsolatnak?

Jézus Krisztus engedelmeskedett Atyjának

  • Milyen példákat tudsz felhozni Jézus Krisztus Atyja iránti engedelmességére?

Jézus Krisztus nagyszerű példát mutatott a Mennyei Atyánk iránti engedelmességre. Azt mondta: „…azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem” (János 6:38). Egész életét az Atyjának való engedelmességnek szentelte, mely nem volt mindig könnyű a számára. A többi halandóhoz hasonlóan Őt is körülvették a kísértések (lásd Zsidók 4:15). A Gecsemáné kertjében így imádkozott: „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te” (Máté 26:39).

Mivel Jézus mindenben engedelmeskedett Atyja akaratának, így lehetővé tette a szabadulást mindannyiunk számára.

  • Hogyan segít engedelmessé válnunk, ha emlékezünk a Szabadító példájára?

Az engedelmesség és az engedetlenség következményei

  • Milyen következményekkel jár az Úr parancsolatainak való engedelmesség illetve engedetlenség?

A mennyek királyságát törvény kormányozza, és amikor bármilyen áldásban részesülünk, az ama törvény iránti engedelmesség által történik, amelyen az áldás alapszik (lásd T&Sz 130:20–21; 132:5). Az Úr azt ígérte, hogy engedelmességünk és szorgalmunk által tudásra és intelligenciára tehetünk szert (lásd T&Sz 130:18–19), emellett lelkileg is fejlődhetünk (lásd Jeremiás 7:23–24). Ezzel szemben az engedetlenség csalódásokhoz vezet, és azzal a következménnyel jár, hogy elveszítjük az áldásokat. „Ki vagyok én, mondja az Úr, olyan, aki ígért és nem teljesített? Parancsolok, és az emberek nem engedelmeskednek; visszavonok, és nem kapják meg az áldást. Akkor aztán azt mondják a szívükben: Ez nem az Úr munkája, mert ígéretei nem teljesedtek be” (T&Sz 58:31–33).

Amikor betartjuk Isten parancsolatait, akkor Ő is teljesíti az ígéreteit, ahogy ezt Benjámin király is tanította: „…megköveteli tőletek, hogy úgy tegyetek, ahogyan azt megparancsolta nektek; amit ha megtesztek, akkor rögtön megáld benneteket” (Móziás 2:24).

Az engedelmesek örök életet nyernek

Az Úr azt ígérte: „…ha betartod a parancsolataimat, és mindvégig kitartasz, akkor örök életed lesz, amely ajándék Isten minden ajándéka közül a legnagyobb” (T&Sz 14:7).

Az Úr további áldásokról is említést tesz, melyeket azok kaphatnak meg, akik mindvégig igazlelkűségben és igazságban engedelmeskednek Neki:

„…így szól az Úr: Én, az Úr, irgalmas és könyörületes vagyok azokkal szemben, akik félnek engem, és örömöt lelek azok megtisztelésében, akik mindvégig igazlelkűségben és igazságban szolgálnak engem.

Nagy lesz az ő jutalmuk, és örök lesz az ő dicsőségük.

És nekik minden rejtelmet kinyilatkoztatok, igen, királyságom minden rejtett rejtelmét, a régi napoktól fogva, és az eljövendő korokon át tudatni fogom velük akaratom jó szándékát, minden olyan dolgot illetően, mely királyságomhoz tartozik.

Igen, még az örökkévalóság csodáit is ismerni fogják, és eljövendő dolgokat mutatok majd nekik, méghozzá sok nemzedék dolgait.

És nagy lesz az ő bölcsességük, és értelmük felér az égbe…

Mert Lelkem által megvilágosítom őket, és hatalmam által tudatom velük akaratom titkait – igen, méghozzá azon dolgokat, amelyeket szem nem látott, fül sem hallott, és [amelyek] nem hatoltak még be az ember szívébe” (T&Sz 76:5–10).

  • Mit jelent számodra „a mindvégig kitartás” kifejezés?

  • Mit tehetünk azért, hogy hűek maradjunk az evangélium tantételeihez még akkor is, ha ez népszerűtlen? Hogyan segíthetünk a gyermekeknek és a fiataloknak hűek maradni az evangélium tantételeihez?

További szentírások