A templomi munka és a családtörténet

Jézus Krisztus engesztelése révén mindnyájan feltámadunk, és többé nem ízleljük meg a halált. Ha azonban szeretnénk örökké együtt élni a családunkkal Mennyei Atyánk jelenlétében, meg kell tennünk mindent, amit a Szabadító parancsol nekünk. Ez magában foglalja a keresztelkedést, a konfirmálást és a templomi szertartásokban való részesülést is.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként mindannyian megkeresztelkedtünk és konfirmáltunk a megfelelő papsági felhatalmazás által. Mindnyájan elmehetünk a templomba is, hogy elvégezzük a szabadító papsági szertartásokat. Mennyei Atyánk sok-sok gyermekének azonban erre nem volt lehetősége, mert olyan időben éltek, amikor az evangélium nem volt számukra elérhető.

Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy minden gyermeke visszatérjen Hozzá, és Vele éljen. Azok számára, akiknek földi életük során nem volt lehetőségük megkeresztelkedni, vagy elnyerni a templomi szertartásokat, készített egy utat, amely által részesülhetnek ezekben. Arra kért minket, hogy végezzük el e szertartásokat az őseinkért a templomokban.

• Miért fontosak a templomok az életünkben?

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza templomai különleges épületek, melyeket az Úrnak szenteltek. Az érdemes egyháztagok elmehetnek a templomokba, hogy szent szertartásokban részesüljenek, és szövetségeket kössenek az Úrral. A kereszteléshez hasonlóan e szertartások és szövetségek elengedhetetlenek a szabadulásunkhoz. Ezeket az Úr templomaiban kell elvégeznünk.

Azért is látogatjuk a templomokat, hogy tanulhassunk Mennyei Atyánkról és Fiáról, Jézus Krisztusról, valamint hogy jobban megérthessük a Velük való kapcsolatunkat és az élet célját. A templomokban tanítást kapunk a halandóság előtti létről, a földi élet értelméről és a halál utáni életről.

• Mit jelent az, hogy összepecsételnek minket?

Minden templomi szertartást a papság hatalma által végeznek. Azok a szertartások, melyeket e hatalom által végeznek el a földön, a mennyben is meg lesznek pecsételve. A Szabadító azt tanította apostolainak: „…a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen” (Máté 16:19; lásd még T&Sz 132:7).

Csak a templomban pecsételhetnek minket össze úgy, hogy örökre egy család lehessünk. A templomban kötött házasság örökre összeköti a férfit és a nőt mint férj és feleség, ha megtartják a szövetségeiket. A keresztelés és minden más szertartás erre a szent eseményre készít fel minket.

Amikor egy férfi és egy nő a templomban kötnek házasságot, születendő gyermekeik is örökkévaló családjuk részévé válnak. Azok a házaspárok is megkaphatják ezen áldásokat, akik polgári házasságot kötöttek, ha felkészítik magukat és gyermekeiket a templomba való belépésre, és arra, hogy egymáshoz pecsételjék őket. Azok a szülők, akik hivatalosan örökbe fogadnak egy gyermeket, szintén magukhoz pecsételhetik őt.

• Mit kell egy házaspárnak tennie annak érdekében, hogy a pecsételő erő érvénybe lépjen a házasságukban?

• Milyen felelősséggel tartozunk őseink iránt, akik anélkül haltak meg, hogy részesültek volna a papsági szertartásokban?

Mario Cannamela 1882-ben kötött házasságot Maria Vittával. Olaszországban, Tripani városában éltek. Ott nevelték fel családjukat, és rengeteg csodálatos évet töltöttek együtt. Mario és Maria életük során nem hallották Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának üzenetét. Nem voltak megkeresztelve. Nem volt lehetőségük elmenni a templomba, így nem pecsételték össze őket, hogy családjuk örökkévaló lehessen. Halálukkor házasságuk véget ért.

Egy évszázaddal később egy nagyszabású családi összejövetelre került sor. Mario és Maria leszármazottai elmentek a Los Angeles templomba, ahol dédunokájuk és felesége egy oltárnál térdelve Mario és Maria helyett elvégezte a pecsételést. Szemük könnybe lábadt, miközben osztoztak Mario és Maria örömében.

Nagyon sok olyan ősünk van, akik úgy haltak meg, hogy a földön nem hallottak az evangéliumról. Ők most a lélekvilágban élnek (lásd e könyv 41. fejezetét), ahol Jézus Krisztus evangéliumát tanítják nekik. Azok, akik elfogadták az evangéliumot, arra várnak, hogy elvégezzék értük a templomi szertartásokat. Mi is osztozhatunk őseink örömében, miközben elvégezzük értük ezeket a szertartásokat a templomban.

• Hogyan bizonyítja Isten igazságosságát, könyörületét és irgalmát a halottak szabadulásának tana?

• Milyen élményeid vannak az őseidért végzett templomi munkával kapcsolatban?

• Melyek a családtörténeti munka elvégzésének alapvető lépései?

Az utolsó napi szenteket arra buzdítják, hogy végezzenek családtörténeti kutatást. Ezáltal megismerjük őseinket, és szertartásokat végezhetünk értük. A családtörténeti kutatás három alapvető lépésből áll:

1. Beazonosítjuk az őseinket.

2. Kiderítjük, mely őseinkért kell templomi szertartásokat végezni.

3. Meggyőződünk arról, hogy elvégzik értük a szertartásokat.

A legtöbb egyházközségben és gyülekezetben szolgálnak családtörténeti tanácsadók, akik válaszolnak kérdéseinkre, és a megfelelő forrásokhoz irányítanak bennünket. Ha egy egyházközségben vagy gyülekezetben nincs családtörténeti tanácsadó, akkor a püspök vagy a gyülekezeti elnök adhat tanácsokat.

• Milyen egyszerű lehetőségek kínálkoznak a családtörténeti munkában való részvételre azok számára, akiknek sok más feladatot is el kell látniuk?

Azon túl, hogy a már beazonosított őseinkért elvégezzük a templomi szertartásokat, számos más módon is segíthetünk a lélekvilágban lévőknek. Törekedjünk a Lélek útmutatására, miközben imádságos lélekkel megfontoljuk, mit tehetünk. Körülményeinktől függően elvégezhetjük a következőket:

1. Menjünk el a templomba, amilyen gyakran csak tudunk. Miután saját magunkért már elvégeztük a szabadító szertartásokat a templomban, azokért is tegyük ezt meg, akik a lélekvilágban várakoznak.

2. Kutassuk fel azokat az őseinket is, akiket már körülményesebb megtalálni. A családtörténeti tanácsadók segíthetnek hasznos forrásokat találnunk.

3. Segítsünk az egyház indexelési programjában. Ennek keretében az egyháztagok genealógiai információkat dolgoznak fel, melyek bekerülnek az egyház családtörténeti számítógépes programjaiba. Ezek a programok megkönnyítik számunkra őseink beazonosítását.

4. Nyújtsunk be családtörténeti információkat az egyház aktuális családtörténettel kapcsolatos számítógépes programjain keresztül. Ezek a programok olyan genealógiai információkat tartalmaznak, melyeket szerte a világból küldtek be az emberek. Lehetővé teszik a családtörténeti információk másokkal való megosztását. A családtörténeti tanácsadók további információkat tudnak nyújtani az egyház számítógépes programjairól.

5. Vegyünk részt családi programokon. Sokkal több munkát végezhetünk el az őseinkért, ha a többi családtaggal együtt munkálkodunk.

• Gondold át, mit tehetsz azért, hogy még inkább részt vehess a templomi és családtörténeti munkában!

• 1 Péter 4:6 (az evangéliumot hirdették a halottaknak)

• Malakiás 4:5–6; T&Sz 2:2; 3 Nefi 25:5–6 (Illés küldetése)

• 1 Korinthusbeliek 15:29; T&Sz 128:15–18 (a halottakért végzett munka)

• T&Sz 138 (a halottak megváltása)