A Jézus Krisztusba vetett hit

Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit az evangélium első tantétele. Ez egy lelki ajándék, mely elengedhetetlen a szabadulásunkhoz. Benjámin király kijelentette, hogy „senki[hez]… nem jön el a szabadulás, csakis bűnbánat és az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által” (Móziás 3:12).

A hit olyan dolgokba vetett remény, „melyek nem láthatók, de igazak” (Alma 32:21; lásd még Zsidók 11:1). A hit a cselekedet és hatalom tantétele, mely előmozdítja mindennapi tetteinket.

Mert ugyan tanulnánk-e, ha nem hinnénk, hogy azáltal bölcsességre és tudásra tehetünk szert? Vagy dolgoznánk-e minden egyes nap, ha nem remélnénk, hogy azáltal megvalósíthatunk valamit? Vajon egy földműves bevetné-e földjét, ha nem számítana az aratásra? Mindennap véghezviszünk olyan dolgokat, melyek eredményében még csak reménykedünk, mivel azt előre nem láthatjuk. Ez a hit. (Lásd Zsidók 11:3.)

A szentírások sok helyen beszámolnak arról, hogyan vittek véghez nagyszerű dolgokat az emberek hit által.

Noé hit által építette meg bárkáját, és mentette meg családját az özönvíztől (lásd Zsidók 11:7). Mózes kettéválasztotta a Vörös-tenger vizét (lásd Zsidók 11:29). Illés tüzet hívott le a mennyből (lásd 1 Királyok 18:17–40). Nefi éhínséget idézett elő (lásd Hélamán 11:3–5), majd később arra kérte az Urat, hogy vessen véget annak (lásd Hélamán 11:9–17). A hit hatalma által az emberek lecsendesítették a háborgó tengert, csodálatos látomásokat láttak, és választ nyertek imáikra.

Ha figyelmesen tanulmányozzuk a szentírásokat, megtudjuk, hogy a hit az igazságról való olyan szilárd lelki meggyőződés, amely jó cselekedetekre ösztönöz. Ezek után felmerülhet a kérdés: kiben kell hinnünk?

• Gondolkozz el a mindennapos cselekedeteiden! Milyen dolgokat végzel el minden egyes nap, melyeknek akkor még nem látod a végeredményét? Hogyan ösztönzi tetteidet a hit?

Hitünk középpontjában az Úr Jézus Krisztusnak kell állnia.

A Jézus Krisztusba vetett hit azt jelenti, hogy olyannyira bízunk Benne, hogy bármit parancsoljon is, mi engedelmeskedünk Neki. Amennyiben Jézus Krisztusba vetjük hitünket, és engedelmes tanítványaivá válunk, Mennyei Atyánk megbocsátja bűneinket, és felkészít minket arra, hogy visszatérhessünk Hozzá.

Péter apostol azt prédikálta, hogy „nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (Cselekedetek 4:12; lásd még Móziás 3:17). Jákób azt tanította, hogy az emberek rendelkezzenek „tökéletes hittel… Izráel Szentjében [Jézus Krisztusban], vagy nem szabadulhatnak meg Isten királyságában” (2 Nefi 9:23). A Szabadítóba vetett hit és a bűnbánat által tehetjük az Ő engesztelését teljes érvényűvé életünkben. Hit által nyerhetünk erőt a kísértések legyőzéséhez is (lásd Alma 37:33).

Nem lehet hitünk Jézus Krisztusban, ha nem hiszünk Mennyei Atyánkban. Ha hiszünk Bennük, akkor abban is hiszünk, hogy a Szentlélek, akit Ők küldenek, megtanít nekünk minden igazságot, és megvigasztal minket.

• Hogyan befolyásolhat minket egyházi elhívásaink ellátásában a Jézus Krisztusba vetett hitünk? És a családi kapcsolatainkban? A munkánkban? A Jézus Krisztusba vetett hit miként hat ki az örök életben való reményünkre?

A Jézus Krisztusba vetett hit gyakorlásából bőséges áldások származnak, ezért mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy gyarapítsuk a Szabadítóba vetett hitünket. A Szabadító azt mondta: „Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, …semmi sem volna lehetetlen néktek” (Máté 17:20). A mustármag nagyon apró, mégis hatalmas fává növekszik.

Hitünket éppúgy képesek vagyunk gyarapítani, mint ahogy egyéb készségeinket is tudjuk fejleszteni, erősíteni. Hogyan fejlesztjük képességeinket a fafaragás, a szövés, a festés, a főzés, az agyagművesség vagy a zene területén? Tanulással és gyakorlással. Ha így teszünk, fejlődni fogunk bennük. Így van ez a hittel is. Ha szeretnénk, hogy gyarapodjon a Jézus Krisztusba vetett hitünk, ahhoz munkálkodnunk kell. Alma próféta Isten igéjét egy maghoz hasonlította, melyet hittel kell táplálni:

„De íme, ha felébrednétek és felserkentenétek a képességeiteket, olyannyira, hogy kísérletet tennétek a szavaimmal, és egy cseppnyi hitet gyakorolnátok, igen, még ha nem is vagytok képesek annál többre, mint hogy vágyjatok arra, hogy higgyetek, engedjétek, hogy ez a vágy mindaddig dolgozzon bennetek, míg oly módon nem hisztek, hogy helyet tudtok adni szavaim egy részének.

Most egy maghoz fogjuk hasonlítani az igét. Most, ha helyet adtok, hogy a magot el lehessen ültetni a szívetekben, íme, ha az igaz mag, vagyis ha jó mag, és ha hitetlenségetek által ki nem vetitek, és ezáltal ellen nem álltok az Úr Lelkének, íme, az duzzadni kezd majd a kebletekben; és amikor érzitek ezeket a duzzadó mozgásokat, akkor kezditek majd azt mondani magatokban: Szükségképpen úgy kell lennie, hogy jó mag ez, vagyis hogy jó az ige, mert gyarapítani kezdi a lelkemet; igen, kezdi megvilágosítani az értelmemet…

Most íme, nem fogja-e ez gyarapítani a hiteteket?” (Alma 32:27–29).

Azáltal növekedhet tehát az Istenbe vetett hitünk, ha vágyunk arra, hogy higgyünk Benne, és ezen vágyunk szerint cselekszünk.

Hitünket úgy is gyarapíthatjuk, ha imádkozunk Mennyei Atyánkhoz reményeinkről, vágyainkról és szükségleteinkről (lásd Alma 34:17–26). Azt azonban ne gondoljuk, hogy elegendő csak kérnünk. A szentírások kihangsúlyozzák, hogy „a hit, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában” (Jakab 2:17). A következő történet egy olyan emberről szól, aki cselekedetei által mutatta meg hitét.

Ez az ember tanulmányozni szerette volna a szentírásokat, de nem tudott olvasni. Mennyei Atyánkhoz imádkozott segítségért, hogy felülkerekedhessen hiányosságán. Egyszer egy tanító érkezett a falujába, és ő megkérte, tanítsa meg olvasni. Az ábécével kezdte, majd miután megismerte a hangokat, azt is megtanulta, hogyan kell szavakat formálni a betűk egymás mellé illesztésével. Nemsokára már el tudta olvasni az egyszerű szavakat. Minél többet gyakorolt, annál jobban tudott olvasni. Megköszönte az Úrnak, hogy elküldött hozzá egy tanítót, és segített neki megtanulni olvasni. Ez az ember oly mértékben gyarapította hitét, alázatosságát és tudását, hogy később gyülekezeti elnökként szolgált az egyházban.

Spencer W. Kimball elnök kijelentette: „A hitnek munkával kell párosulnia. Mily balgaság lenne azt kérni az Úrtól, hogy adjon tudást! Mennyivel bölcsebb dolog azt kérni Tőle, hogy segítsen a tudást megszerezni, hatékonyan tanulni, tisztán gondolkozni, és a tanultakat emlékezetben tartani!” (Faith Precedes the Miracle [1972], 205; dőlt betűs kiemelés az eredeti szerint).

A hit magában foglalja, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy elérjük azt, amit remélünk és amiért imádkozunk. Kimball elnök azt tanította: „A hittel elvetjük a magot, és hamarosan meglátjuk a virágzás csodáját. Az emberek gyakran félreértették és megfordították a folyamatot.” Később elmagyarázta, hogy sokan közülünk úgy akarnak erősek és egészségesek lenni, hogy nem tartják be az egészségünkre vonatkozó törvényeket. Úgy akarunk boldogulni, hogy nem fizetjük a tizedünket. Közel akarunk lenni az Úrhoz, de nem akarunk böjtölni és imádkozni. Elvárjuk, hogy a megfelelő időben essen az eső, hogy békesség legyen az országban, de nem szenteljük meg a sabbatot, és nem tartjuk be az Úr parancsolatait. (Lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 142.)

Hitünk gyarapításának egyik fontos módja, hogy meghallgatjuk és tanulmányozzuk az Úr szavát. Az Úr szavát az egyházi gyűléseinken hallhatjuk, a szentírások útján pedig tanulmányozhatjuk igéjét. „És mivel nincs mindenkinek hite, keressetek szorgalmasan, és tanítsátok egymásnak a bölcsesség szavait; igen, keressétek ki a legjobb könyvekből a bölcsesség szavait; törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is” (T&Sz 88:118).

• Milyen kapcsolatot fedezhetünk fel hitünk és tetteink között?

A hit ajándéka által csodák történnek, angyalok jelennek meg, lelki ajándékok adatnak, válaszok érkeznek az imákra, és az emberek Isten fiaivá válhatnak (lásd Moróni 7:25–26, 36–37).

„Amikor eljön a hit, az magával hozza… az apostolokat, a prófétákat, az evangélistákat, a pásztorokat, a tanítókat, az ajándékokat, a bölcsességet, a tudást, a csodákat, a gyógyításokat, a nyelveket, a nyelvek tolmácsolását és így tovább. Mindezek akkor tűnnek fel, amikor a hit megjelenik a földön, és akkor szűnnek meg, amikor eltűnik a földről; mert ezek a hit eredményei… És aki rendelkezik vele, általa elnyer minden szükséges tudást és bölcsességet, amíg meg nem ismeri Istent és az Úr Jézus Krisztust, akit Ő elküldött, akit megismerni maga az örök élet” (Lectures on Faith [1985], 83).

• Sok történet szól olyan emberekről, akik megerősödtek a Jézus Krisztusba vetett hitük által. Fel tudnál idézni néhányat? Megtapasztaltad már ezt a saját életedben is?

• Zsidók 11; Alma 32 (a hit természetének magyarázata)

• 2 Mózes 14:19–22 (a Vörös-tenger vizének kettéválasztása)

• 1 Mózes 6–8 (Noé és az özönvíz)

• Máté 8:5–33 (betegek meggyógyítása, a vihar lecsendesítése, a hit csodái)

• Márk 5:25–34 (gyógyulás a hit által)

• Rómabeliek 10:17 (a hit Isten igéjének hallgatásából ered)