A becsületesség

• Milyen lenne a társadalmunk, ha mindenki tökéletesen becsületes lenne?

A 13. hittétel kijelenti: „Hiszünk abban, hogy tisztességesnek… kell lennünk.” A Mormon könyve beszámol egy népről, melyet „Isten, valamint az emberek iránt tanúsított buzgóságuk is megkülönböz[tetett]; mert minden dologban tökéletesen tisztességesek és egyenes derekúak voltak; és szilárdak a Krisztusba vetett hitben, méghozzá mindvégig” (Alma 27:27). Becsületességükről voltak ismertek Isten előtt és az emberek között. Fontos megtanulnunk, mi a becsületesség, hogy milyen kísértések próbálnak majd a becstelen útra terelni minket, és hogy ezeket miként győzhetjük le.

A szabadulásunkhoz elengedhetetlen, hogy teljesen becsületesek legyünk. Brigham Young elnök ezt mondta: „Amennyiben azokkal a kitételekkel együtt fogadjuk el a [szabadulást], ahogyan azt nekünk felajánlották, akkor őszintéknek kell lenni a gondolatainkban, a visszaemlékezéseinkben, az elmélkedéseinkben és életünk minden cselekedetében” (Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 293.).

Isten minden dologban becsületes és igazságos (lásd Alma 7:20). Nekünk is tisztességesnek kell lennünk minden dologban, hogy olyanná válhassunk, mint Ő. Járed fivére így tette bizonyságát: „Igen, Uram, tudom, hogy te… az igazság Istene vagy, és nem hazudhatsz” (Ether 3:12). Ezzel szemben az ördög hazug, sőt, ő a hazugságok atyja (lásd 2 Nefi 9:9). „Azok, akik csalnak és hazudnak, valamint félrevezetnek és megtévesztenek, az ő szolgáivá válnak” (Mark E. Petersen, in Conference Report, Oct. 1971, 65; vagy Ensign, Dec. 1971, 73).

A tisztességes emberek szeretik az igazságot és az igazságosságot. Becsületesek minden szavukban és tettükben; nem hazudnak, nem lopnak, és nem csalnak.

A hazugság azt jelenti, hogy szándékosan becsapunk másokat. A hamis tanúságtétel a hazugság egyik formája. Az Úr ezt a parancsolatot adta Izráel gyermekeinek: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot” (2 Mózes 20:16). Jézus is tanította ezt, amikor a földön járt (lásd Máté 19:18). A hazugságnak rengeteg formája létezik. Hazudunk, amikor valótlant állítunk, de akár egy gesztusunkkal vagy pillantásunkkal is becsaphatunk szándékosan másokat, és azzal is, hogy ha hallgatunk, vagy csak az igazság egy részét mondjuk el. Amikor az emberekkel elhitetünk valami olyat, ami nem igaz, akkor nem vagyunk tisztességesek.

Az Úr nem szereti a becstelenséget, és egy nap majd számot kell adnunk hazugságainkért. Sátán megpróbálja elhitetni velünk, hogy nem baj, ha hazudunk. Azt mondja: „…hazudj egy kicsit, …nincs ebben bántás” (2 Nefi 28:8). Sátán arra buzdít bennünket, hogy próbáljuk meg igazolni hazugságainkat. A becsületes emberek felismerik Sátán kísértéseit, és elmondják a teljes igazságot, még akkor is, ha abból hátrányuk származik.

Jézus azt tanította: „…ne lopj” (Máté 19:18). A lopás azt jelenti, hogy elveszünk valamit, ami nem a miénk. Amikor engedély nélkül elveszünk valamit, ami például egy üzlet vagy egy közösség tulajdona, akkor lopást követünk el. Lopásnak számít, ha elvesszük a munkáltató tulajdonában lévő árut vagy felszerelést. Ha zenét, filmet, képeket vagy írott szöveget másolunk a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül, az is becstelenség, a lopás egyik formája. Akkor is tisztességtelenek vagyunk, ha több visszajárót, vagy árut fogadunk el, mint amennyi nekünk jár. Lopásnak számít tehát az is, ha bármiből többet veszünk el, mint amennyi jár.

Csalásnak számít, ha kevesebbet adunk vissza, mint amennyivel tartozunk, vagy amikor valami olyanhoz jutunk hozzá, amit nem érdemlünk meg. Néhány alkalmazott úgy csapja be munkáltatóját, hogy nem dolgozza le a teljes munkaidejét, mégis elfogadja a teljes fizetését. Vannak olyan munkáltatók, akik tisztességtelenül járnak el a munkavállalóikkal szemben, mert kevesebbet fizetnek nekik, mint amennyit kellene. Sátán azt mondja: „…húzz hasznot a másikból szavai miatt, ássál vermet felebarátodnak” (2 Nefi 28:8). A becstelenség egyik formája az is, amikor tisztességtelen előnyre teszünk szert. A silány minőségű szolgáltatás, a selejtes áru eladása szintén csalásnak számít.

• Mi történik velünk lelkileg, amikor igyekszünk kimagyarázni a becstelenségünket?

Az emberek sokféleképpen próbálják kimagyarázni becstelenségüket. Hazudnak, hogy védjék magukat, vagy hogy mások jó véleménnyel legyenek róluk. Vannak, akik azt mondják, azért loptak, mert szerintük járt nekik, amit elvettek, vagy hogy nagyobb szükségük volt rá, mint a tulajdonosnak. Vannak, akik azzal védekeznek, hogy szándékukban állt visszaadni, amit elloptak. Egyesek azért csalnak, hogy jobb jegyeket szerezzenek az iskolában, vagy mert „mindenki más is ezt teszi”, esetleg azért, hogy visszavághassanak.

Ilyen és ehhez hasonló indokokkal magyarázzák becstelenségüket. Az Úr számára azonban nincs elfogadható indok. Amikor megpróbáljuk kimagyarázni tetteinket, azzal becsapjuk magunkat, és Isten Lelke elhagy minket. Végül pedig egyre becstelenebbé válunk.

• Mit jelent teljesen becsületesnek lenni?

Annak érdekében, hogy teljesen becsületesek lehessünk, gondosan meg kell vizsgálnunk életünket. Ha felfedezzük, hogy akár a legkisebb mértékben is tisztességtelenek vagyunk, azonnal bánjuk meg azt.

Ha teljesen becsületesek vagyunk, akkor nem lehet bennünket megvesztegetni; hűek vagyunk minden ránk bízott dologhoz, a kötelességeinkhez, az egyességhez vagy szövetséghez, melyet kötöttünk, még akkor is, ha az pénzbe, a barátaink elvesztésébe, vagy akár a saját életünkbe is kerül. Ha így élünk, nem kell szégyenkeznünk sem az Úr, sem mások, sem pedig magunk előtt. Joseph F. Smith elnök azt tanácsolta: „Legyen minden ember élete olyan, hogy jelleme kiállhassa a legszigorúbb ellenőrzést is, olyan, mint egy nyitott könyv, hogy ne kelljen semmitől meghátrálnunk, illetve semmi miatt szégyenkeznünk” (Gospel Doctrine, 5th ed. [1939], 252).

• Becsületességünk, illetve becstelenségünk milyen hatással van önértékelésünkre?

• T&Sz 50:17 (csakis az igazság Lelke által beszéljünk)

• T&Sz 76:103–106 (a hazugok sorsa)

• T&Sz 42:27 (megparancsolták, hogy ne szóljunk rosszat felebarátainkról)

• 2 Mózes 20:15–16 (parancsolatot kaptunk, hogy ne lopjunk, és ne tegyünk hamis tanúbizonyságot)

• T&Sz 42:20, 84–85; 59:6 (tilos lopni)

• T&Sz 3:2 (Isten becsületes)

• T&Sz 10:25–28 (Sátán meg akar téveszteni)