Ádám és Éva bukása

• Milyen bizonyítékok segítenek megtudnunk, hogy Ádám és Éva bátor lelkek voltak?

Isten azért készítette ezt a földet, hogy otthont adjon gyermekeinek. Ádámot és Évát kiválasztották, hogy ők legyenek az első emberek, akik a földön élnek (lásd Mózes 1:34; 4:26). Az volt a szerepük Atyánk tervében, hogy elhozzák a halandóságot a világra. Rájuk várt az a feladat is, hogy az első szülők legyenek. (Lásd T&Sz 107:54–56.)

Ádám és Éva Atyánk legnemesebb gyermekei közé tartoztak. A lélekvilágban Ádámot Mihály arkangyalnak hívták (lásd T&Sz 27:11; Júdás 1:9). Mennyei Atyánk őt választotta ki, hogy vezesse az igazlelkűeket a Sátán elleni csatában (lásd Jelenések 12:7–9). Ádámot és Évát előre elrendelték, hogy első szüleink legyenek. Az Úr nagyszerű áldásokat ígért Ádámnak: „Az élre állítottalak téged; nemzetek sokasága származik majd tőled, és örökre herceg vagy felettük” (T&Sz 107:55).

Éva volt „minden élő anyja” (Mózes 4:26). Isten házasságban egyesítette Ádámot és Évát, mert „nem jó az embernek egyedül lenni” (Mózes 3:18; lásd még 1 Korinthusbeliek 11:11). Éva osztozott Ádám felelősségében, és osztozni fog örökkévaló áldásaiban is.

• Mit tanulhatunk Ádám és Éva példájából?

• Milyen körülmények között élt Ádám és Éva az Éden kertjében?

Amikor Ádámot és Évát az Éden kertjébe helyezték, még nem voltak halandók, és ebben az állapotukban „nem lettek volna gyermekeik” (2 Nefi 2:23). A halál nem létezett. Ádám és Éva megtapasztalták a fizikai életet, hiszen lelkük a föld porából teremtett fizikai testben lakott (lásd Mózes 6:59; Ábrahám 5:7), ugyanakkor részesültek lelki életben is, mivel Isten jelenlétében voltak. Még nem választottak a jó és a gonosz között.

Isten megparancsolta nekik, hogy legyenek gyermekeik. Így szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és győzzétek le, és legyen fennhatóságotok […] minden élő lény felett, amely mozog a földön” (Mózes 2:28). Isten megmondta nekik, hogy szabadon ehetnek a kert minden fájáról, kivéve egyet, a jó és a gonosz ismeretének fáját, melyről így szólt: „…azon a napon, amikor arról eszel, biztosan meghalsz” (Mózes 3:17).

Sátán, mit sem tudván Isten szándékairól, mégis arra törekedve, hogy elpusztítsa az Ő tervét, eljött Évához az Éden kertjében. Megkísértette, hogy egyen a jó és a gonosz ismerete fájának gyümölcséből. Biztosította Évát arról, hogy ő és Ádám nem fognak meghalni, hanem „olyanok lesz[nek], akár az istenek, ismerve jót és gonoszt” (Mózes 4:11). Éva engedett a kísértésnek, és evett a gyümölcsből. Amikor Ádám megtudta, mi történt, ő is úgy döntött, hogy eszik a gyümölcsből. Azokat a változásokat, amelyek azután érték Ádámot és Évát, hogy ettek a gyümölcsből, bukásnak nevezzük.

• Vétkük miatt milyen fizikai és lelki változások mentek végbe Ádámban és Évában?

Mivel Ádám és Éva evett a jó és a gonosz tudásának fájáról, az Úr kiküldte őket az Éden kertjéből a világba. Fizikai állapotuk megváltozott azáltal, hogy ettek a tiltott gyümölcsből: Isten ígérete szerint halandóvá váltak. Ők és gyermekeik megtapasztalhatták a betegséget, a fájdalmat és a fizikai halált.

Vétkük miatt Ádám és Éva elszenvedték a lelki halált is. Ez azt jelentette, hogy ők és gyermekeik nem járhattak Isten színe előtt, és nem beszélhettek Vele szemtől szembe. Ádám és Éva, valamint gyermekeik fizikai és lelki értelemben is elszakadtak Istentől.

• Hogyan nyújt a bukás lehetőségeket számunkra, hogy olyanná váljunk, mint Mennyei Atyánk?

Néhány ember azt hiszi, hogy Ádám és Éva súlyos bűnt követett el, amikor evett a jó és a gonosz ismeretének fájáról. Az utolsó napi szentírások azonban segítenek megérteni, hogy bukásuk elengedhetetlen lépés volt az élet tervében, és nagyszerű áldás forrásává lett mindannyiunk számára. A bukás által részesültünk azokban az áldásokban, hogy fizikai testünk lehet, hogy jogunk van választani a jó és a gonosz között, és hogy megkaptuk annak lehetőségét, hogy elnyerjük az örök életet. E kiváltságok egyike sem lehetne a miénk, ha Ádám és Éva a kertben marad.

A bukás után Éva azt mondta: „Ha nem lett volna vétkünk, soha nem lett volna magunk [gyermekünk], és soha nem ismertük volna a jót és a gonoszt, valamint megváltásunk örömét, és az örök életet, amelyet Isten ad mind az engedelmeseknek” (Mózes 5:11).

Lehi próféta így magyarázta:

„És most, íme, ha Ádám nem vétkezett volna, nem bukott volna el [nem záratott volna ki Isten színe elől], hanem az Éden kertjében maradt volna. És minden dolognak, mely teremtetett, ugyanabban az állapotban kellett volna maradnia, amelyben teremtése után volt; […]

És nem lettek volna gyermekeik; tehát egy ártatlan állapotban maradtak volna, nem rendelkezvén örömmel, mert nem ismernék a nyomorúságot; nem cselekedvén jót, mert nem ismernének bűnt.

De íme, minden dolog annak bölcsessége szerint történt, aki minden dolgot tud.

Ádám elbukott, hogy lehessenek emberek; és az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen” (2 Nefi 2:22–25).

• Szerinted miért fontos ismernünk a bukást és annak ránk gyakorolt hatásait?

• 1 Nefi 5:11; 2 Nefi 2:20 (Ádám és Éva mint első szülők, a család)

• 2 Nefi 2:14–21 (az ellentét és a bukás; az élet egy próbatétel)

• 2 Nefi 2:22–26 (a bukás része a szabadulás tervének)