Az erkölcsi tisztaság törvénye szerint élni

Az Úr minden fiatal férfi és minden fiatal nő keblébe vágyat helyezett a másik társasága iránt azért, hogy a férfi és a nő e szent házassági kötelékben eggyé lehessen, és földi hajlékokat készíthessenek a menynyei szellemek számára. Ezek a késztetések szentek, ám rendkívül erősek. Isten a komoly vétkek között – amelyekre a Tízparancsolatban hívta fel a figyelmünket – első helyen az emberölést nevezte meg, aztán rögtön másodikként a nemi tisztátalanságot, hogy ne becsüljük le az életet, és ezek az életet teremtő folyamatok ne alacsonyodjanak le az emberi vágyak öncélú kielégítésére. „Ne ölj! Ne paráználkodjál!” (Lásd 2 Mózes 20:13–14.) Az egyház azt tanácsolja nektek, hogy legyetek szerények öltözködésetek és modorotok terén, és tiltsátok ki elmétekből azokat a rossz gondolatokat, amelyek közönséges beszédre, hitvány és illetlen viselkedésre késztetnek… Tisztán kell tartani az élet forrásait ahhoz, hogy a lehető legnagyobb boldogságot érjétek el a szent házasság kötelékében.⁴

Legyetek erényesek! Ez az egyik legnagyobb parancsolat.

„Jószívüség töltse el bensődet hittestvéreid iránt, sőt minden ember iránt és erény díszítse gondolataidat szüntelenül! És akkor megerősödik bizalmad Isten előtt, és a papság tana úgy permetezi majd a lelkedet, mint égből a harmat.

A Szentlélek állandó kísérőd lesz, és jogarod az igazság változatlan jogara; birodalmad örökkévaló birodalom lesz és örökkön örökké, kényszer nélkül téged fog illetni” (T&Sz 121:45–46).

Ám a világon soha nem lesz miénk ez a birodalom, ez a hatalom, a Szentlélek e társasága, ha nem tanulunk meg erkölcsösnek lenni gondolatainkban, szokásainkban és cselekedeteinkben.⁵

Öltsétek fel az igazlelkűség fegyverzetét! Ne engedjetek a gyengeség pillanatában! Védjétek a tisztaság e fellegvárát! Testetek, ha tisztán tartjátok, a Szentlélek temploma.⁶

Gondolataitok tisztán tartása által éljetek az erkölcsi tisztaság törvénye szerint, tökéletesebben annál, mint azt azelőtt tettétek! Ne felejtsétek el, mit mondott a Mester: „Megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében” (Máté 5:27–28). Nos, tisztának kell lenni a gondolatainknak. Győzzetek le minden olyan szokást, amely erkölcstelen cselekedetekre indíthat, és tiltsátok ki az erkölcstelenséget, amely egyébként penészként élősködne az életeteken!⁷

Soha nem nézett még szembe ilyen kihívással az igazlelkűség, a tisztaság és az erkölcsösség tana. Az erkölcsi normákat egyre inkább aláássák a gonosz hatalmak. Nincs fontosabb tennivalónk annál, mint hogy a lehető leghatékonyabban tanítsunk az Úr Szelleme által, és meggyőzzük népünket a világban, hogy a hatalmas kísértése eme órájában éljenek közel az Úrhoz.⁸

A Sátán ma leginkább a család elpusztításával fenyeget, és csúfot kíván űzni az erkölcsi tisztaság törvényéből, valamint a házassági szövetség szentségéből.⁹

Érdekes mondanivalóval zárult egyszer az egyik cövekkonferenciánk. Amikor a cövekelnök felállt, hogy befejezze a konferenciát, felnézett a fiatalokkal telt erkélyre, és azt mondta: „Van valami, amit el szeretnék mondani nektek, fiatalok, ott fent az erkélyen. Előfordulhat, hogy amíg cövekelnökötök vagyok, mindannyian el fogtok jönni hozzám, hogy interjút készítsek veletek – papsági előrelépés, valamilyen pozíció miatt, amibe elhívtak, illetve templomi ajánlás kapcsán – és többek között fel fogok tenni nektek egy önvizsgálatot igénylő kérdést: Tiszták vagytok erkölcsileg? Ha őszintén azt tudjátok felelni: ,Igen, elnök úr, erkölcsileg tiszta vagyok’ – akkor boldogok lesztek. Ha válaszotok ,Nem, nem vagyok az’, akkor szomorúak lesztek; ha pedig hazudtok nekem, akkor egész életetekben keserűség tölti majd el a lelketeket.”

Egy napon oda kell állnunk Alkotónk elé – Moróni szavaival élve, aki kifejező beszéddel azt kérdezte: „Azt gondoljátok, hogy boldogan tudtok majd együtt lakni azzal a szent Lénnyel, amikor lelketeket bűntudat gyötri?” Azt mondta: „Tisztátalanságotok tudatában nagyobb nyomorúság lenne nektek egy szent és igazságos Istennel lakni, mint a pokolban az elkárhozott lelkek között élni.” (Lásd Mormon 9:3–4.)¹⁰

Amikor megszegjük a parancsolatokat, magunknak és másoknak is ártunk. A hiba általában szomorúsághoz, lehangoltsághoz, ellenségeskedéshez vagy elkülönüléshez vezet, ha nem tartunk bűnbánatot. Tulajdonképpen önbecsülésünket csökkentjük; Isten fiaiként és leányaiként játszott szerepünket fokozzuk le; és még az is lehet, hogy elszökünk annak végső valóságától, hogy valójában kik vagyunk!

Ha bűnt követünk el, kevésbé hatékony tagjaivá válunk az emberiség családjának. Másokban is kárt tehetünk; az is lehet, hogy saját kudarcainkért fonák módon visszavágunk az emberiség családjának, és így megsokszorozódik az emberi szenvedés. A szülők erkölcstelensége olyan láncreakciót válthat ki, amely nemzedékeken is átívelhet, bár lehet, hogy a csalódott gyermekek neheztelése és lázadása más formában nyilvánul meg. Ha hiányzik otthonról a szeretet, az olyan reakcióhullámokat vált ki, amelyek mindannyiunkra hatással vannak; az emberiség fizeti meg az árat az ilyen kudarcért. Mire lehetne nagyobb szüksége az emberiség családjának annál, mint hogy erkölcsösek legyünk, hogy szeretet legyen az otthonunkban – és tulajdonképpen minden parancsolatot betartsunk?¹¹

Nem fordult még elő ebben az egyházban az, hogy felelős pozícióban lévő férfi vagy nő úgy nem élt a tőle elvárt normák szerint, hogy ne sodort volna magával olyanokat, akik valamikor hittek benne. Megsebezte a lelkiismeretüket; magával sodorta a gyengébb hitűeket, és sokan akkortól számítják az egyháztól való eltávolodásuk idejének kezdetét, amikor valaki, akiben hittek, nem élt a tőle elvárt normák szerint.¹²

Rámutattam a bűn borzalmas voltára; hogy a bűn zsoldja a halál, és hogy az Úr Jézus Krisztus kiengesztelése által nyerhetnek bocsánatot azok, akik bűnt követtek el és igazán megbánják azt; és ez az út vezet örömhöz ebben az életben, valamint teljességhez az eljövendő életben.¹³

Testvérek, nekünk magunknak is újra el kell határoznunk, hogy be fogjuk tartani az erkölcsi tisztaság törvényét; és ha követtünk el hibákat, akkor most kezdjünk hozzá e hibák helyrehozatalához! Menjünk a fény felé; és az ég szerelmére, testvérek, ne éljetek vissza a férfiakként nektek adott csodálatos lehetőséggel, amely értelmében kéz a kézben járhattok a Teremtővel az emberi lelkek nemzése során! Ne vegyetek részt törvénytelen kapcsolatban, amely úgyis csak szégyent eredményez, és összetöri feleségetek és gyermekeitek szívét! Testvérek, könyörgünk nektek, maradjatok tiszták erkölcsileg, járjatok az igazság és az igazlelkűség ösvényein, elnyerve ezáltal Mennyei Atyánk tetszését, akinek fiai vagytok!¹⁴

Szeretném a papság e hatalmas csoportját figyelmeztetni Sodorna és Gomora nagy bűnére, amely komolyság tekintetében azonnal másodikként követi az emberölés vétkét. A paráználkodás bűnéről beszélek, amely nevet, mint tudjátok, a Mester adta a paráználkodás és a házasságtörés meg nem engedett szexuális bűnének. Emellett a homoszexualitás bűne is hasonlóan komoly bűn, bár úgy tűnik, egyre elfogadottabb lesz a világ Babilonjának társadalmában, ám az egyház tagjainak nem szabad csatlakozni hozzájuk!

Bár a világban élünk, nem szabad a világból valónak lennünk. Az iskolák és a szórakozóhelyek minden olyan próbálkozásának, amely fitogtatja a szexuális perverziókat – amelyek természetükből adódóan kísérletezésre biztatnak –, energikus és hajthatatlan [ellenállást] kell kiváltania egyházunk papságában, amelynek minden lehetséges törvényes eszközt meg kell ragadnia az ezzel szembeni harcban.¹⁵

Ha Isten gyermeke, és különösen olyan valaki, aki viseli a papságot és aktív az egyházban, puszta játékszernek tartja a teremtő hatalmak ezen Isten-adta ajándékát, illetve elsősorban vágyai és kívánságai kielégítésére használja kedveséhez fűző kapcsolatát, akkor az illető a Sátán játékát játssza, aki tudja, hogy az ilyen viselkedés biztos módja az ahhoz szükséges kifinomultság elpusztításának, amelyre az Úr Szelleme társaságának elnyeréséhez volna szükség.¹⁶

Nos, az egyházban a legfontosabb tanítás a családban folyik, ahol az a felelősség nyugszik otthon az apán és az anyán, hogy még kiskorukban megtanítsák gyermekeiknek a hit, a bűnbánat, az Üdvözítőbe vetett hit tantételeit, valamint az erkölcsi tisztaság, az erény, a tisztesség stb. első tantételeit. A legnagyobb erő, ami a gyermekeket visszatarthatja a világ e dolgaitól, annak félelme lesz, hogy elveszítik helyüket az örök családi körben. Ha már gyermek- és fiatalkorukban megtanítják nekik a család szeretetét és az otthon tiszteletét, akkor kétszer is meggondolják, mielőtt olyan valamit tennének, ami örökre megakadályozza őket abban, hogy ehhez az örök családi otthonhoz tartozzanak. Számunkra a házasság, a gyermekek világra hozása, az erkölcsösség és az erény a birtokunkban lévő legbecsesebb igazságok közé tartozik – és ezek egyben a legalapvetőbb dolgok is.¹⁷

Vajon meggyőződtünk arról, hogy a gondjainkra bízott apró lelket fejlődése során soha nem hagytuk érett éveink előnyei nélkül, és megtanítottuk neki mindannak mikéntjét, amit mi tudunk? Vajon az évek során, míg felnőttek, lefektettük-e az erős, sikeres és boldog élet alapját és keretét, vagy a próbatételek és hibák „talál – nem talál” elvére hagytuk ezt, azt remélvén, hogy a Gondviselés valahogy majd megvédi kedvencünket, míg tapasztalatokat nyer?

Talán egy élethű eset megerősíti a gondolatot, amelyet közvetíteni próbálok. Egy fiatal pilóta egyedül repült a repülőtér felett egy repülési gyakorlaton. … Hirtelen azt kiáltotta az irányítótorony tisztjének a rádiórendszeren át: „Nem látok! Megvakultam!” Ha az irányítótornyon is úrrá lett volna a pánik, az biztossá tette volna a fiatal pilóta és az értékes gép pusztulását; ám szerencsére egy sokat látott tiszt ült ott, aki tapasztalatból tudta, hogy nagy feszültség hatására bizonyos körülmények között ideiglenesen megvakulhat a fiatal növendék. A tiszt higgadtan beszélt a fent lévő ifjúhoz, irányítva őt a lefelé ereszkedő körözésben, ugyanakkor pedig elrendelte, hogy ütközés esetére azonnal vigyenek ki mentőfelszerelést. Az eseményt figyelők számára végeérhetetlennek tűnő, lélegzetelállító percek után a megvakult pilóta a leszálló pályára érintette gépének kerekeit, végiggurult azon és megállt. A mentősök azonnal besiettek a fiúval a bázis kórházába, hogy kezelést kaphasson.

Mi történt volna, ha az irányítótorony tisztje idegessé vált volna, visszarettent volna a kötelességétől, vagy nem tudta volna, hogyan kezeljen egy ilyen vészhelyzetet? A válasz a következő: ugyanaz történt volna, ami ma [egy olyan fiatallal] történhet, akinek hátat fordít tapasztalt, bölcs tanácsadója, amikor ő megdöbbentő krízissel néz szembe, amelyhez nincs hozzászokva. Mindkét esetben megcsonkult vagy elpusztult volna egy élet, és meghiúsult volna az előbbre lépés lehetősége.

Bárcsak minden anya hallhatta volna annak a drága, kedves leánynak a szívből jövő sírását és kérdéseit, aki, amikor úgy tűnt, már majdnem kezében tartja a templomi házasság kisleány kora óta dédelgetett álmát, megszegte az erkölcsi tisztaság törvényét, és mostanra … a vádoló lelkiismeret kínzókamrájában élt. A következő kérdések voltak benne: „Honnan kellett volna tudnom, hogy veszélyben vagyok? Miért nem volt erőm ahhoz, hogy ellenálljak?” A megvakult pilótához hasonlóan ő is vakon repült, de szerencsétlenségére nem volt az irányítótoronyban tiszt, aki utat mutathatott volna neki, hogy biztonságban érjen földet a krízishelyzetben. Ó, bárcsak megbeszélhette volna problémáját egy bölcs édesanyával!

Vajon anyját túlságosan lefoglalta az egyházi munkája, a házimunkája, a társadalmi események vagy a klubok, és azért nem jött létre közötte és leánya között egy olyan bajtársiasság, amely arra késztette volna a leányt, hogy megossza vele titkait e szent dolgok terén? Talán olyan anyáról volt szó, aki megelégedett azzal, hogy leányával az iskolában megismertetik ezeket a kényes témákat, ám ezek az ismertetők gyakran semmi mást nem tesznek, csak kísérletezésre biztatják a tanulókat. Talán nem ismerte fel, hogy nappalijába a rádió, a folyóiratok és a televízió naponta torz, ám okosan álcázott képeit közvetítik a szerelemnek, az életnek és a házasságnak, és hogy ezeket a képeket a fiatalok túl gyakran összekeverik a boldogság ösvényével.¹⁸

Anyák, maradjatok közel a leányaitokhoz! Amikor még kisgyermekek, ne engedjétek, hogy valaki más meséljen nekik az élet dolgairól! És amint kisgyermekeitek elkezdenek kérdéseket feltenni nektek, kis intim dolgokról, akkor üljetek le, és beszéljetek nekik ezekről, amenynyire azt felfogóképességük korlátai megengedik! Akkor azt mondják majd: „Rendben, anya, jól van.” És aztán, egy kicsit később, amikor tizenévesek lesznek, másodszor is odajönnek hozzátok, most már egy kicsit tapasztaltabban. Aztán randevúzni kezdenek, és vajon kihez fordulnak tanácsért? Ha jól végeztétek dolgotokat, akkor anyától kérnek tanácsot ebben és abban, és házasságuk estéjén is anyjuktól kérnek tanácsot, nem az átlagnőtől.

És ti, apák, legyetek barátságosak a fiaitokkal! Soha ne utasítsátok el fiatokat, amikor tanácsot akar kérni tőletek azon dolgokat illetően, amiket meg akar beszélni az apjával! Ebben rejlik az otthoni biztonság. Ebben rejlik fiataljaitok biztonsága. Anyák és apák, ne vonjátok meg tőlük ezt a biztonságot!¹⁹

Fiataljaink tanításakor többek között az a teendőnk, hogy reflex szintjén meg kell tanítanunk nekik, hogyan nézzenek szembe az óvatlan pillanatban érkező kísértéssel.

Ezért elsődlegesen a fiú apja a felelős. Ez nem azt jelenti, hogy az apa egy reggel felébredvén ágya mellé hívja fiát, és tizenöt percben elmondja neki az élet minden dolgát. A fiúnak nem erre van szüksége. Olyan apára van szüksége, aki válaszol, amikor ő kényes természetű kérdést tesz fel. Éhezi a tudást, kíváncsi.

Ha az apa nyílt és őszinte, és fia felfogóképessége szintjén, míg felnő, válaszol neki, akkor ez az apa lesz az, akihez a fiú a későbbi években is visszatér tanácsért. Ez az apa horgony lesz a fiú lelke számára, mert az apa saját tapasztalatai könyvéből vesz ki olyan leckéket, amelyeket a fiának adva segíthet neki reflex szintjén megtanulni, mit tehet annak lehetősége ellen, hogy egy óvatlan pillanatban beleessen a végzetes csapdába.²⁰

Ó, bárcsak elmétekbe véshetném ma nektek, akik naponta kisétáltok az alattatok zúgó áradatként elfolyó világiasság és bűn függőhídjára, amikor kételkedtek és féltek, ami az ima, a hit és a szeretet ritmusának elvétésére késztet, bárcsak meghallanátok hangomat, amely mintha visszaszólna az élet hídjáról: „Legyen hitetek, jó úton jártok, én messzebbre látok, mint ti”! Azt kérem Istentől, hogy érezzétek ma a lelkemből felétek áradó szeretetet, és tudjátok, milyen mély szeretetet érzek irántatok, amikor szembenéztek a nap problémáival! Itt van az ideje annak, hogy mindannyiótoknak saját lábra kell állnia. Itt az ideje annak, amikor egyetlen férfi vagy nő sem tarthat ki kölcsönvett világosság mellett. Mindenkit a benne lévő világosságnak kell irányítania. Ha nem rendelkeztek ezzel, akkor nem maradtok talpon.²¹