Tökéletességre törekedve

Három alapvető dologra van szükség ahhoz, hogy valaki késztetést érezzen a krisztusi életre – vagy pontosabban, a szentírások nyelvén szólva arra, hogy még inkább úgy éljen, ahogy a Mester élt. Az ehhez szükséges első alapvető dolog, amit megnevezek, a következő: A tanítandó vagy tökéletes életre vágyó egyénnek tudatára kell ébrednie annak, hogy neki mire van szüksége.

A gazdag ifjút nem az emberölés vagy a gyilkos gondolatok megbánására kellett tanítani. Nem kellett kioktatni őt annak tekintetében, hogy miként bánja meg a házasságtörést, a lopást, a hazudozást, a csalást vagy azt, ha nem tiszteli az édesanyját. Mindezeket fiatalkorától kezdve betartotta; a kérdése az volt: „Mi fogyatkozás van még bennem?” (Lásd Máté 19:16–22.)

A Mester a Nagy Tanító éles tisztánlátásával és hatalmával tökéletesen megállapította, miről van itt szó: A fiatalembernek arra volt szüksége, és annak volt híján, hogy legyőzze a világi dolgok szeretetét és a gazdagságba vetett bizalom hajlamát. Aztán Jézus elmondta, mi a hatékony gyógymód: „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem” (Máté 19:21).

Pál apostol drámai megtérése során, amikor fizikailag elvakította a fény, mikor Damaszkuszba tartott, … hangot hallott, amely azt kérdezte tőle: „Saul, Saul, mit kergetsz engem?” (Ap. csel. 9:4.) És az alázatos Saul lelke mélyéből feltette azt a kérdést, amelyet mindig feltesz az, aki megérzi, hogy valamire szüksége van: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Ap. csel. 9:6.)

Enosz, Léhi unokája elmondja, mennyit vívódott Isten előtt, mielőtt elnyerte volna bűnei bocsánatát. Azt nem tudjuk meg, milyen bűnei voltak, de nyilván nagyon is nyíltan beismerte ezeket. Aztán így szólt: „Lelkem éhezett …” (Enosz 1:4). Amint látjátok, annak tudata, hogy valamire nagy szükség van, valamint lelkének megvizsgálása azt eredményezte, hogy szembenézzen vele, minek van híján és mire van szüksége.

Annak megérzése, hogy mire van szükség az esetünkben, kifejezésre kerül a hegyi beszédben, amikor a Mester azt mondja: „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa” (Máté 5:3). A lelki szegények kifejezés természetesen azokra utal, akiknek lelkileg szüksége van valamire, akik annyira elszegényedetteknek érzik magukat lelkiekben, hogy kezüket kinyújtva segítségért könyörögnek.

Ha el akarjuk érni a tökéletességet, akkor valamikor mindannyiunknak fel kell tenni magunknak a következő kérdést: „Mi fogyatkozás van még bennem?”, aztán folytatnunk kell felfelé vezető utunkat a tökéletesség felé.

A tökéletességhez szükséges második alapvető dolog, amit megnevezek, abban a beszélgetésben rejlik, amit Nikodémusszal folytatott a Mester. Amikor Nikodémus felkereste Őt, látta, hogy olyan valamire keres választ, amit már sokan megkérdeztek Tőle: „Mit kell tennem azért, hogy üdvözüljek?” A Mester pedig azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát”. Mire Nikodémus megkérdezte: „Mimódon születhetik az ember, ha vén?” Jézus azt felelte: „Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” (János 3:3–5).

A tökéletességre törekvő embernek „újjá kell születnie” ahhoz, hogy meglássa Isten királyságát vagy belépjen abba. És vajon miként születünk újjá? Enosz is ugyanezt kérdezte. És talán emlékeztek az egyszerű válaszra, amelyet kapott: „Úgy, hogy hiszel Krisztusban, abban, akit még sohasem láttál, és akit m ég sohasem hallottál. És még sok év fog eltelni addig, amíg ő testben kinyilatkoztatja magát. Menj hát, mert hited megtartott téged!” (Enosz 1:8.)

Marion G. Romney testvér és én az irodában ültünk egy nap, amikor bejött egy fiatalember. Misszióba készült, a szokásos módon interjúkat készítettek vele, és beismert néhány olyan vétket, amelyet fiatalabb korában követett el. Hozzánk azonban így szólt: „Nem tartom elegendőnek azt, hogy pusztán beismertem ezeket. Honnan tudhatom, hogy bocsánatot nyertem?” Más szavakkal: „Honnan tudhatom, hogy újjászülettem?” Úgy érezte, jelenlegi érzéseivel nem tud misszióba menni.

Beszélgetésünk közepette Romney testvér azt mondta: „Fiam, emlékszel rá, mit mondott Benjámin király? Olyanoknak prédikált, akik testi mivoltunk látványa miatt felébredtek a szívükben, és úgy érezték, hogy ,még a föld poránál is kevesebbek. És akkor mindannyian egyszerre így kiáltottak fel: Ó, irgalmazz nekünk és add, hogy Krisztus engesztelő vére által bűnbocsánatot nyerhessünk és szívünk megtisztuljon; mert hiszünk Jézus Krisztusban, Isten Fiában, aki a mennyet és a földet és a mindenséget teremtette, és aki majd lejön az emberekhez. És történt, hogy amikor ezt kimondták, megszállta őket az Úr Lelke, és örömmel teltek el, mert elnyerték bűneik bocsánatát, és lelkiismeretük megnyugodott, mivel oly nagyon hittek Jézus Krisztusban …’ ” (Móziás 4:2–3).

Romney elnök így szólt az ifjúhoz: „Fiam, várj és imádkozz addig, amíg Jézus Krisztus kiengesztelésébe vetett hited folytán meg nem nyugszik a lelkiismereted, és akkor tudni fogod, hogy bűneid megbocsáttattak!” Enélkül – ahogy azt Romney elnök elmagyarázta – mindannyian el vagyunk szegényedve, és ködben tévelygünk, míg nem tapasztaljuk meg ezt az újjászületést.

Nem élhettek krisztusi életet anélkül, … hogy újjá ne születnétek. Ha nem tisztítjuk meg magunkat, akkor soha nem lehetünk boldogok Izráel Szentjének színe előtt.

És végül a harmadik alapvető dolog: segíteni kell a tanulónak az evangélium megismerésében azáltal, hogy az evangélium szerint él. Maximális egyéni erőfeszítésnek kell megelőznie az üdvözüléshez szükséges lelki bizonyosságot. Személyes igyekezetnek kell megelőznie a kegyelmet, vagyis az Úr kiengesztelő hatalmának ingyenes ajándékát. Újra Nefi szavait ismételve: „Miután mindent megtettünk, csak kegyelemből igazulhatunk meg” (2 Nefi 25:23).

Nos, ez elengedhetetlen akkor, ha tökéletes életet akartok élni. El kell határoznunk azt, hogy a parancsolatok szerint fogunk élni.

A Mester megválaszolta a zsidók arra vonatkozó kérdését, hogy honnan tudhatják biztosan, vajon Isten küldte-e Őt, vagy Ő is csak olyan, mint a többi ember. Az Úr azt mondta: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok” (János 7:17).

Az igazság bizonysága soha nem érkezik el ahhoz, akinek tisztátalan a hajléka. Az Úr Szelleme és a tisztátalanság nem lakhat valakiben egyszerre. „Én, az Úr, el vagyok kötelezve, ha azt teszitek, amit mondok; de ha nem teszitek azt, amit mondok, akkor nincs ígéret számotokra” (T&Sz 82:10). „Ezt a dicsőséget csak akkor érheted el, ha betartod törvényemet” (T&Sz 132:21). Ezt az igazságot újra és újra elismétlik a szentírások.

Az evangélium tantételei és szertartásai bizonyos értelemben mind csak meghívnak minket arra, hogy tanításainak alkalmazása által megtanuljuk az evangéliumot. Senki nem ismeri a tizedfizetés tantételét, amíg nem fizet tizedet. Senki nem ismeri a Bölcsesség szavának tantételét, míg be nem tartja a Bölcsesség szavát. A gyerekek – és a felnőttek sem, ha már itt tartunk – nem térnek meg addig a tized, a Bölcsesség szava, a sabbat napjának megszentelése vagy az ima tantételéhez csupán azáltal, hogy hallják, amint valaki beszél azokról. Úgy tanuljuk meg az evangéliumot, hogy a szerint élünk.

Összefoglalásképpen hadd mondjam el a következőket: Igazából semmit nem tudunk az evangélium tanításairól addig, amíg nem tapasztaljuk meg az adott tantételek szerinti életből eredő áldásokat. Valaki azt mondta: „Maguk az erkölcsi tanítások csak felszínesen hatnak a szellemre, ha nem támasztják alá cselekedetek”. Az evangélium számotokra és számomra legfontosabb parancsolatai azok, amelyeket betartása ebben a pillanatban a legnagyobb lelkiismereti vizsgálatot igényli. Mindannyiunknak fel kell mérnie azt, hogy esetünkben mire van szükség, és már ma el kell kezdenünk a győzelemre törekvést, mert csak akkor kapunk helyet Atyánk királyságában, ha győzedelmeskedünk.²

Szeretnétek tudni, milyen „lépések” által teheti valaki teljes mértékben olyanná az életét, hogy méltó polgárrá vagy „szentté” váljon Isten királyságában? A legjobb válaszra úgy találunk rá, hogy tanulmányozzuk Jézus életét a szentírásokban. Krisztus nemcsak azért jött el a világra, hogy kiengeszteljen az emberiség bűneiért, hanem azért is, hogy példát állítson a világ elé Isten törvényének tökéletességi normája, valamint az Atya iránti engedelmesség tekintetében. A hegyi beszédben a Mester valamelyest megjelenítette előttünk saját jellemét, amely tökéletes volt, … és ennek megtételével modellt állított a saját életünkhöz.

Páratlan hegyi beszédében Jézus nyolc különálló módját nevezte meg annak, ahogyan … örömben lehet részünk. Mindegyik kijelentése a „Boldogok” szóval kezdődik. A Mester e kijelentéseit a boldogmondások néven ismeri a keresztény világ. Tulajdonképpen a tökéletes élet alkotmányát foglalják magukban.

Gondolkozzunk el rajtuk egy pár percig! Közülük négy saját magunkkal, lelki, személyes életünkkel van kapcsolatban, amennyiben tökéletesek akarunk lenni és rá akarunk találni arra az áldott, belső örömre:

Boldogok (áldottak) a lelki szegények.

Boldogok (áldottak), akik sírnak.

Boldogok (áldottak), akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.

Boldogok (áldottak), akiknek szívük tiszta. (Lásd Máté 5:3–4, 6, 8.)