A szentírások: „A lelkiség vizének hatalmas víztározói”

Miként a víz mindig is elengedhetetlen volt, és ma is az a fizikai élethez, … az Úr Jézus Krisztus evangéliuma éppen úgy elengedhetetlen Isten gyermekeinek lelki életéhez. Ezt a hasonlatot sugallják az Üdvözítőnek a samáriai asszonyhoz intézett szavai: „… valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne” (János 4:14).

A lelkiség vizének hatalmas víztározói adattak nekünk, amelyeket szentírásoknak nevezünk, és amelyek védve vannak napjainkban, hogy aki azokból merít, lelki táplálékot kapjon, és ne szomjazzon. E szentírások fontosságát jelzik az Üdvözítő szavai: „Tudakozátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam” (János 5:39); valamint az, ami a nefitákkal történt, hogy visszaküldték őket a rézlemezek megszerzésért, amelyeken a nép jóléte szempontjából oly fontos szentírások voltak. Ezeknek a szentírásoknak a használatára Nefi kijelentése tesz utalást: „… és én minden írást magunkra vonatkoztattam, hogy az javunkra és okulásunkra szolgáljon” (1 Nefi 19:23). Mindezen nemzedékeken át biztonságban megőriztettek Atyánk ezen üzenetei, és azt is jegyezzétek meg, hogy napjainkban a szentírások a forrásuknál a legtisztábbak, ahogyan a víz is a hegyi forrásnál a legtisztább; Isten legtisztább igéje, a leginkább szennyezetlen az, amely azon élő próféták szájából ered, akik korunkban és napjainkban kaptak elhívást Izráel irányítására.²

Atyánk inspiráció útján minden sáfárságban megadta nekünk, gyermekeinek a szentírásokat, hogy Belé vetett hit által bölccsé tegyen minket a kísértések legyőzésében. Ezek a szentírások ,,hasznos[ak] a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2 Timótheus 3:16–17). Az Atya tervében olyan fontosak a szentírások, hogy találunk olyan lejegyzett eseteket, ahol Isten élet kioltását parancsolta meg azért, hogy gyermekeinek birtokába juthassanak azok az értékes írások, amelyek nélkül megbotlanának és megvakítaná őket a világ sötétsége (lásd 1 Nefi 4:13).³

Mostanában hajlamosabbak vagyunk arra, hogy inkább kommentárokat olvassunk a szentírásokról. Ám semmi nem olyan elengedhetetlenül fontos számunkra, mint az, hogy kezünkbe vegyük és olvassuk ezeket a szentírásokat. Van valami, ami felvillanyozóbb, lelkileg felemelőbb és jelentőségteljesebb akkor, ha magukból a szentírásokból olvasok. Semmi nem olyan elengedhetetlenül fontos napjainkban, mint az, hogy gyermekeinkben elültessük maguknak a szentírásoknak a szeretetét.⁴

A Mester azt a tanácsot adta nekünk, hogy kutassuk a szentírásokat, mert azokban találunk rá az örök életre vezető útra, hiszen tanúbizonyságot tesznek arról, milyen úton kell járnunk ahhoz, hogy örök életet nyerjünk Vele és az Atyával, aki elküldte Őt (lásd János 5:30).⁵

Mindig is úgy tűnt nekem, hogy Joseph Smith próféta szavai, amelyeket tanácsként mondott a testvéreknek, és amelyekben a Mormon könyve értékét hangsúlyozza, nagyobb jelentőséggel bírnak annál, amit sokan azoknak tulajdonítunk. Kijelentése a következőképpen hangzott: „Megmondtam a testvéreknek, hogy a Mormon könyve a világon a legtökéletesebb könyv, ez vallásunk záróköve, és aki annak tanításai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által” (History of the Church, 4:461. o.).

Számomra ez azt jelenti, hogy ez a szentíráskötet nemcsak megjeleníti az evangélium pontos igazságait, hanem második tanúbizonyságként általa biztosabbak lehetünk az ősi próféták – és valójában maga a Mester és az emberek között élő és tanító tanitványai – tanításainak jelentésében.⁶

Ha valaki közelebb akar kerülni Istenhez, akkor a Mormon könyve olvasása által megteheti ezt.⁷

Lelki étvágyatok kielégítése és lelki szintetek fenntartása érdekében nem tehettek jobbat a Mormon könyvében tanított értékes dolgok elolvasásánál és évről évre történő újraolvasásánál. Nekünk adatott ez, az evangélium teljessége, amelyet Moróni angyal által kaptak meg az emberek. Itt van például egy olyan történet, amelyet German E. Ellsworth elnök mondott nekünk, aki a templomban bizonyságát tette a többi misszióelnök előtt. Azt mondta, hogy évekkel ezelőtt, amikor az Északi Államok Misszió felett elnökölt, álmot látott, vagyis látomása volt, amelyben ellátogatott a Kumóra-dombhoz, és olyan események gondolatai töltötték be elméjét, amelyek e szent hely környékén játszódtak. Emellett félreérthetetlen kihívást is kapott: „Prédikáld a világnak a Mormon könyvét! Krisztushoz fogja vezetni a világot.”⁸

Ha meg akarjátok erősiteni tanulóitokat … az elpártoltak tanításai, az úgynevezett magasabb kritikák ellen, amelyek próbára teszik majd a Bibliába vetett hitüket, akkor mintegy alapot adva nekik értessétek meg velük a Mormon könyve tanításait! Nézzétek át újra és újra!

Mennyi idő telt el azóta, hogy utoljára olvastátok a Mormon könyvét? Meglepődtem egy kicsit, amikor interjúk alkalmával két olyan emberrel találkoztam, akik évekkel ezelőtt a szemináriumi rendszerben dolgoztak, és aztán más tanítói állásokat vállaltak el, közben megszerezve doktori diplomájukat. Eltávolodtak az evangéliumi igazságoktól, és most megkérdőjelezték az egyház tanitásait, vitatkoztak azokkal, megpróbálták lerombolni és kritizálni azokat.

Mindkettejükkel beszéltem, és amikor arról kérdeztem őket, hogy állnak a Mormon könyve olvasásával, egyikük azt mondta nekem: „Tizennégy év telt el azóta, hogy bármit is olvastam volna a Mormon könyvéből”.

A másik azt mondta: „Nem emlékszem, mikor olvastam utoljára valamit is a Mormon könyvéből”. Így lesz ez mindannyiunkkal, ha nem itatjuk át magunkat folyamatosan ennek a legértékesebb könyvnek a tanításaival, amelyet egy bizonyos céllal adott nekünk az Úr – azzal a céllal, hogy napjaink mindezen hibáit és széthúzásait helyreigazítsa, amint azt valamikor megígérte.⁹

Beszélgettem egy emberrel, aki előkelő helyen áll államunk egyetemén. Bár tagja az egyháznak, fondorlatos módon bátorította és felnagyította azokat a kételyeket, amelyek célja e fiatalok hitének elpusztítása. Azt mondta: „Az elmúlt negyedévben azonban nem tettem ezt, Lee testvér”.

Amikor megkérdeztem: „Mi változtatott meg téged?”– érdekes beismerést tett:

„Húsz éven át soha nem néztem a Mormon könyvére, de feladatot kaptam az egyházban valaminek a megtételére. Ez a feladat a Mormon könyvének és az evangéliumnak a tanulmányozására indított engem, és az elmúlt pár hónapban újra csatlakoztam az egyházhoz. Most, amikor tanulóim hozzám jönnek, és nyugtalanítják őket a filozófia tanításai, négyszemközt azt mondom nekik: ,Nos, ne nyugtalankodjatok. Tudjátok, és én is tudom, hogy az evangélium igaz és az egyház helyes.’ ”¹⁰

Az elmúlt évek olyan oktatási elképzeléseket és filozófiákat köszöntöttek, amelyek a vallás, az erkölcsösség és a családi kapcsolatok minden régi normáját megkérdőjelezik. Munkába álltak a modern hagyományrombolók, … a szentírások régi és kipróbált, hiteles tanításaiba vetett hit lerombolása és annak érdekében, hogy ihlet nélküli, ember készítette, az idő és a hely függvényében változó etikai tanokkal helyettesítsék azokat.¹¹

Azt mondom, meg kell tanítani népünket arra, hogy válaszaikat a szentírásokban találják meg. Bárcsak mindannyian elég bölcsek lennénk annak kijelentéséhez, hogy egyetlen kérdés megválaszolására sem vagyunk képesek, ha a szentírásokban nem találjuk meg a tant illető választ! És ha halljuk, hogy valaki olyan dolgot tanít, ami ellenkezik a szentirásokban lévő dolgokkal, akkor mindannyian tudhatjuk, hogy a kimondott dolgok hamisak – ez ilyen egyszerű. Ám a szomorú dolog az, hogy közülünk oly sokan nem olvassák a szentírásokat. Nem tudjuk, mi van bennük, és ezért csak spekulálunk azon dolgokat illetően, amelyeket magukban a szentírásokban kellene megtalálnunk. Szerintem ebben rejlik napjaink egyik legnagyobb veszélye.

Amikor misszionáriusainkkal találkozom és a templommal kapcsolatos dolgokról tesznek fel kérdéseket, a beszélgetés befejezésekor azt mondom nekik: „Nem merek válaszolni a kérdéseitekre, ha nem találok választ az alapvető művekben, illetve az egyház elnökeinek hiteles kijelentéseiben”.

Az Úr azért adta nekünk az alapvető műveket, hogy azok normájához mérhessük az igazságot és a tévedést. Szívleljük meg mindannyian az ő szavát: „Mindazt, amit kaptál, ami szentírásaimban törvényként adatott neked, egyházam kormányzásához szükséges törvényemnek tekintsd” (T&Sz 42:59).¹²

Mindig kísértést érzünk arra, hogy az Úr által kinyilatkoztatott dolgokat meghaladva képzeletünket próbáljuk meg használni bizonyos esetekben, vagy találgassunk e tanítások tekintetében. Szeretném, ha emlékeznétek erre! Ne merjetek azon dolgok mögé menni, amit az Úr kinyilatkoztatott! Ha nem tudtok valamit, akkor mondjátok, hogy nem tudjátok, de ne mondjátok, hogy nem tudjátok akkor, ha tudnotok kellene, mert a szentírások tanulmányozóinak kell lennetek! A kérdéseket Jézus Krisztus evangéliuma tanításait illetően amikor csak lehet, a szentírásokból kell megválaszolni!¹³

Rendelkezésünkre áll valami, ami más egyháznak nem: négy nagyszerű könyv, amelyeket elolvasván rájövünk arra, hogy azok igaz volta olyan világos, hogy nem kell tévedésbe esnünk. Amikor például a konkoly példázatának értelmezésére vagyunk kíváncsiak, hogy mit értett az alatt az Úr, akkor csak el kell olvasnunk a Tanok és szövetségek 86. részeként ismert kinyilatkoztatást, és rendelkezésünkre áll az Úr által adott értelmezés. Ha tudni szeretnénk valamit a Boldogmondásokról vagy az Úr imájáról, akkor harmadik Nefi könyvében elolvashatjuk azok helyesebb változatát. Sok olyan elképzelés tisztává és biztossá válik elménkben, ami különben homályos lenne.¹⁴

Akiket az Ő gyermekeinek tanításával bíztak meg, azoknak az a dolga, hogy az evangélium tantételeit tanítsák. Nem arra választanak el minket, hogy véleményeket vagy találgatásokat tanítsunk az igazságról. Nem arra választanak el minket, hogy a világ filozófiáit vagy tudományait tanítsuk. Arra választottak el minket, hogy az evangélium tantételeit tanítsuk, ahogy azok a négy alapvető műben – a Bibliában, a Mormon könyvében, a Tanok és szövetségekben, valamint az Igazgyöngyben – találhatók.

Ha erre korlátként gondolunk, akkor tudnunk kell, hogy kiváltság számunkra ezen igazságok ismerete, valamint az, hogy rendelkezésünkre áll a világ által ismert legteljesebb szentírás kánon. Csak az egyház tagjainak van része ebben a hatalmas kiváltságban.¹⁵

Meg vagyunk győződve arról, hogy egyháztagjaink éhezik a hígítatlan evangéliumot, annak rengeteg igazságával és meglátásával. Ne kövessük el azt a hibát, hogy untatjuk [egyháztagjainkat] … otthon vagy az egyházi órákon azáltal, hogy az evangélium felhígított kortyait kínáljuk fel nekik, amikor szomjasan innának az élő vizek forrásából! Úgy tűnik, vannak, akik elfelejtik, hogy a leghatásosabb fegyverek, amelyeket az Úr adott nekünk minden gonoszság ellen, saját kijelentései szerint az üdvözülés egyszerű, világos tana, ahogyan azok a szentírásokban találhatók. Megdöbbenünk, amikor azt halljuk, hogy testvéreink némelyike úgynevezett kifinomult körökben … úgy döntött, félreteszi a kijelölt tanulási anyagokat, és inkább különböző válogatásokat tanít olyan témákból, amelyek alig hasonlítanak az alapvető evangéliumi igazságokhoz.¹⁶

Amit az egyházban tanítunk, annak mind a szentírásokhoz kell viszszanyúlnia. A szentírásokból kell kiválasztani a szövegeinket, és ha a szentírásokban van egy illusztráció, vagy a Mormon könyvében egy kinyilatkoztatás, akkor használjuk azt, és ne merítsünk más forrásokból, ha ezek itt, ezekben a könyvekben megtalálhatóak! Azért nevezzük ezeket az egyház alapvető műveinek, mert alapvetők. Ha mércét akarunk állítani az igazságnak, akkor legyen az a négy alapvető egyházi mű! Ha valami nincs benne az alapvető művekben, akkor azzal kapcsolatban feltételezhetjük, hogy spekuláció. Más szavakkal, valakinek a személyes véleménye; és ha ellentétben áll azzal, ami a szentírásokban van, akkor ugyanennek jegyében tudhatjátok, hogy nem igaz. Ez a norma, ami alapján minden igazságot mérhetünk. Ám ha nem ismeritek a normákat, akkor nem áll rendelkezésetekre az igazság megfelelő mércéje.¹⁷

Visszagondolok arra, … ahogyan elemis gyermekként a szentírásokból tanultam. Emlékezzetek rá, hogy a hit Pál szavai szerint Isten igéjének hallgatásából ered (lásd Rómabeliek 10:17)! Az elemis osztályomban volt egy nagyszerű tanítóm – nem abban az értelemben kiváló, hogy iskolába járt, és tökéletességre tett szert, diplomákat szerezve a tanítás tudománya, a pedagógia terén, hanem azért, mert hitt abban, … hogy a hit bennünk történő erősítéséhez meg kell nekünk tanítania a szentírásokat.¹⁸

Növelitek-e … folyamatosan a bizonyságotokat a szentírások szorgalmas tanulmányozása által? Kialakítottátok-e a szentírások mindennapos olvasásának szokását? Ha nem olvassuk naponta a szentírásokat, akkor bizonyságunk egyre inkább gyérülk, és nem mélyül el a lelkiségünk. Mindennapos szokássá kell tenni a szentírások tanulmányozását.¹⁹

Az evangélium tanulmányozása által növeljük a lelki fogékonyságot.²⁰

Igyekezzetek otthon azon, hogy mindennap időt szakítsatok egy csendes órára, az elmélkedés órájára, és másokat is tanítsatok meg erre! Naponta legalább harminc percet tegyen ki a szentírások tanulmányozása! Egy kora reggeli vagy késő esti órában, ahogyan az leginkább beleillik a napirendetekbe, adjatok magatoknak egy óra imával telt elmélkedést, amikor egy hullámhosszra kerülhettek Istennel, és megbeszélhetitek Vele azokat a problémákat, amelyek meghaladják az emberi értelmet, és meghaladják az emberi erőt!²¹

Egyetlen napot se hagyjunk elmúlni úgy, hogy ne olvasnánk ezekből a szent könyvekből! De nem elég csupán tanulmányozás által tanulni az Ő életéről és a műveiről. A Mester maga volt az, aki azt mondta arra a kérdésre válaszolva, hogy miként ismerhetjük Őt és tanát: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti …” (János 7:17). Tekintélynek tartanátok a tudományok terén azt, aki soha nem kísérletezett még laboratóriumban? Odafigyelnétek annak a zenekritikusnak a megjegyzéseire, aki nem ért a zenéhez …? Hasonlóképpen, aki hozzátok hasonlóan ismerni szeretné Istent, annak cselekednie kell az Ő akaratát, be kell tartania a parancsolatait, és gyakorolnia kell a Jézus által megjelenített erényeket.²²

Az Úr szolgálatában vagyunk. Ha arra érdemesen élünk, akkor jogunk van arra, hogy lelki útmutatást kapjunk. Adja Isten, hogy így éljünk, tanulmányozzuk a szentírásokat, és legyen ez egy olyan olvasási szokás, amelyet naponta gyakorlunk, hogy ne valljunk kudarcot azon magas kinevezések terén, amelyre Atyánk királyságában elhívást kaptunk!²³