A Bárány, aki megöletett a világ alapítása óta

Ádám és Éva … szabad akaratukat gyakorolva, saját döntésük alapján vettek a gyümölcsből, amellyel kapcsolatban azt a parancsot kapták, hogy ne egyenek belőle; ezért vettettek alá a Sátán törvényének. Ezen engedetlenség következményében Istennek jogában állt büntetést szabni ki rájuk. Meg kellett tanulniuk, hogy Isten nemcsak irgalmas Atya, hanem igazságos Atya is, és a törvény megszegésekor ki vannak téve a büntetés elnyerésének, így hát kiűzettek abból a csodaszép kertből. Minden olyan viszontagságban részük volt, amelynek azóta örökösei a halandók. Meg kellett tanulniuk, hogy engedetlenségük miatt igazságos ítélet büntetésében részesülnek. Arra kényszerültek, hogy arcuk verejtékével keressék kenyerüket, mert halandókká váltak.

Utolérte őket a fájdalom, a nyomorúság és a halál, ám ezzel a fájdalommal együtt, akár saját, azóta szerzett tapasztalatainkkal együtt, azt is megtudták és megértették, amire a fájdalom ára nélkül nem lett volna lehetőség.

Amellett, hogy a bukáshoz Ádámnak és Évának volt köze, és rajtuk következett be ezáltal változás, ez a változás általános változást eredményezett az emberiség egésze és a természet minden teremtménye, minden állati és növényi teremtmény – az élet minden fajtája tekintetében. A föld maga is kiszolgáltatottja lett a halálnak. Senki nem képes elmagyarázni, hogy ez miként történt, és aki megpróbál magyarázatot adni, az messze túllépi azt, amit az Úr elárult nekünk. Ám minden olyan teremtményen változás állt be, amely addig nem volt a halál kiszolgáltatottja. Attól kezdve a természet egésze az időleges halál eljöveteléig fokozatos feloszlásnak indult, amely után pedig szükség van egyfajta visszaállításra egy feltámadt állapotban.

Az egyik legnagyszerűbb prédikációt, és szerintem a legrövidebbet is, amelyet valaha is hallhattunk, Éva anyánk mondta el:

„Ha nem lett volna a vétkünk, nem lennének ivadékaink, és sohasem ismertük volna meg a jót és a rosszat, és megváltásunk és az örök élet örömét, amelyet Isten minden engedelmesnek ad” (Mózes 5:11).

Évával együtt nekünk is örülni kell a bukásnak, amely lehetővé tette a jó és a rossz ismeretének beköszöntését, lehetővé tette a gyermekek halandóságba érkezését, amely lehetővé tette a megváltás és örök élet örömének elnyerését, amelyet Isten mindenkinek megad.

És Ádám is eképpen, a Szentlélek ajándékával megáldva „dicsérte Istent, és eltelve jövendölni kezdett a föld minden nemzetségéről, mondván: Dicsértessék Isten neve, mert vétkem miatt megnyíltak szemeim; és ebben az életben örömöm lesz, és újból meglátom testben az Istent” (Mózes 5:10).

Adja nekünk az Úr, hogy úgy értsük, ahogy Ő, milyen nagyszerű ajándékot kaptunk, és tiszteljük elménkben és tanításainkban azt a nagyszerű örökséget, amelyet Ádám és Éva hagyott ránk, amikor szabad akaratuk gyakorlása által vettek a gyümölcsből, amely a halandó élet magjait adta nekik, és nekünk, leszármazottaiknak a korok nemzedékein át, ezt a nagyszerű ajándékot, amely által mi is elnyerhetjük megváltásunk örömét, testünkben megláthatjuk Istent, és örök életben lehet részünk!³

Az Úristen engedetlensége miatt űzte ki Ádámot az Éden kertjéből. Lelki halált szenvedett el. … De íme, azt mondom nektek, az Úristen megígérte Ádámnak, hogy addig nem hal időleges halált, amíg nem küld el hozzá angyalokat, akik az Ő Egyszülött Fiának nevében való megtérést hirdetnek, akinek halála által Ádám örök életre támadhat fel (lásd T&Sz 29:41–43). Amikor Ádám kiűzetett az Éden kertjéből, lelki halált szenvedett, amely azt jelenti, hogy elszakadt az Úr színe előtt élvezett közelségtől.⁴

Miért küldetett el a világba az Üdvözítő? Maga a Mester válaszolta meg ezt a kérdést szolgálata alatt, amikor azt mondta: „Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék [megmentessék] a világ általa” (János 3:17).

Mitől mentessék meg? Mitől váltassék meg? Nos, először is, a halottak feltámadása által az időleges haláltól. Ám egy másik értelemben is hasonlóképpen megment minket az általa hozott engesztelő áldozat. A bűntől ment meg minket.⁵

Az utolsó napi szentek számára a megmentés [üdvözülés] isteni akarat általi szabadulást jelent a szolgaságból és a bűn következményeitől, Krisztus kiengesztelése általi szabadulást a bűntől és az örök elítéltségtől.

Szerintem sehol máshol nem találunk jobb magyarázatot a kiengesztelés tervére, mint Jákób írásaiban, amelyek a Mormon könyvében, 2 Nefi 9. fejezetében találhatóak. Erre hívom tehát fel a figyelmeteket, és arra serkentelek titeket, hogy olvassátok el figyelmesen újra és újra ezt az értékes magyarázatot:

„Ó, milyen könyörületes a mi Istenünk, Izráel Szentje! Mert megszabadítja szentjeit a rémes szörnyetegtől, az ördögtől és a haláltól, a pokoltól és a tüzes, kénköves tótól, az örök kínszenvedéstől.

Ó, milyen szentséges a mi Istenünk! Mert ő mindent tud, és semmi sincs, amit ő ne tudna.

Mert eljön erre a világra, hogy minden embert, aki hallgat az ő szavára, megváltson. Magára veszi minden ember szenvedését, minden élő lényét, a férfiakét, a nőkét és a gyermekekét; mindazokét, akik Ádám családjához tartoznak.

És ő azért veszi magára mindezt a szenvedést, hogy minden ember feltámadhasson, és az ítélet nagy napján előtte állhasson.

De azt is megparancsolja minden embernek, hogy bánják meg bűneiket, és Izráel Szentjébe vetett tökéletes hittel keresztelkedjenek meg az ő nevében, mert különben Isten birodalmában nem üdvözülhetnek.

Valóban, ha nem bánják meg bűneiket, és nem hisznek benne és nem keresztelkednek meg az ő nevében és nem tartanak ki mindvégig, elkárhoznak. Ezt mondja az Úristen, Izráel Szentje” (2 Nefi 9:19–24).

Ezek a sorok meghatározzák, mi … az egyéni üdvözülés, amelyet saját viselkedése és saját élete függvényében mindenki megkap. Ám [emellett] van még egy általunk „általánosnak” nevezett [üdvözülés], amely minden embert magában foglal, függetlenül attól, hogy jók vagy rosszak, gazdagok vagy szegények voltak, illetve mikor éltek – ez nem számít. A kiengesztelés áldásait és a feltámadás áldásait mindannyian ingyenes ajándékként kapják, az Üdvözítő által hozott engesztelő áldozat miatt.

Ezek az alapvető tanítások tehát világosan felvázolják, hogy a kiengesztelés hatalma által az egész emberiség üdvözülhet, mert amiképpen Ádámban mind meghalnak, éppen úgy Krisztusban kivétel nélkül mindenki élővé lesz. Még a megbocsáthatatlan bűnt elkövető kárhozat fiai is feltámadnak Ádám utódainak többi részével együtt. A Hittételek kinyilvánítják nekünk: „Hisszük, hogy Krisztus engesztelő áldozata révén minden ember üdvözülhet, ha az evangélium törvényeinek [és szertartásainak] engedelmeskedik” [3. hittétel].⁶

Annak elengedhetetlen fontosságát, hogy ismerjük az Üdvözítőt és az ő isteni küldetését, hangsúlyozta ki egyszer a Mester, amikor azt kérdezte a köré gyűlő farizeusoktól, akik szokásos módon megpróbálták megszégyeníteni avagy tőrbe csalni őt: „Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől?” (Máté 22:42).

Szolgálata során voltak olyan hitetlenek, akik különböző kijelentéseket tettek a Mesterről. Szülőföldjén, Názáretben, megvetően azt mondták neki:

„Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És megbotránkozának vala ő benne” (Máté 13:55, 57).

Ezzel szemben … hithű követői, mint például Péter, a legfőbb apostol, kijelentette: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (Máté 16:16) – és hűséges Mártája szerint „Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala” (János 11:27). Egy másik tanítványa pedig, Tamás, ezekkel az egyszerű szavakkal fejezte ki bizonyságát, miután látta és megérintette a feltámadt Urat: „Én Uram és én Istenem!” (János 20:28.)

Most két ellentétes eset jár az eszemben. Egy kedves barátom valamikor a következő végzetes üzenetet kapta: „Sajnálattal értesítjük, hogy fia meghalt a harcmezőn”. Elmentem az otthonába, és egy összetört családot találtam ott, akinek minden pénzen megvehető dolog birtokában volt – vagyon, pozíció, a világ által tiszteletreméltónak nevezett dolgok, de össze voltak törve a reményeik és az álmaik, és olyan valamit próbáltak megragadni, aminek elnyeréséért semmit nem tettek meg életük során, és úgy látom, azóta sem. Nem volt jelen a vigasz, amit elnyerhettek volna.

Egy olyan jelenettel vetem össze ezt, amelynek úgy hat hónappal ezelőtt voltam tanúja az UNSZ Kórházban, amikor egyik kedves, hithű misszióelnökünk lassan haldoklott. Nagy fájdalmai voltak, de öröm lakott a szívében, mert tudta, hogy az ember gyakran engedelmességet tanul a szenvedés során, és jogot formál arra, hogy rokonságba kerüljön azzal, aki mindazon dolgokat meghaladva szenvedett, amit bármelyikünk is elszenvedhet. Emellett pedig ismerte a feltámadt Úr hatalmát.

Egy olyan jelenettel vetem össze ezt, amelynek úgy hat hónappal ezelőtt voltam tanúja az UNSZ Kórházban, amikor egyik kedves, hithű misszióelnökünk lassan haldoklóit. Nagy fájdalmai voltak, de öröm lakott a szívében, mert tudta, hogy az ember gyakran engedelmességet tanul a szenvedés során, és jogot formál arra, hogy rokonságba kerüljön azzal, aki mindazon dolgokat meghaladva szenvedett, amit bármelyikünk is elszenvedhet. Emellett pedig ismerte a feltámadt Úr hatalmát.⁷

Ma fel kell tennünk és meg kell válaszolnunk magunknak azt a kérdést, amit a Mester tett fel azoknak, akik akkor éltek: „Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől?” Úgy kell kérdeznünk, ahogyan azt ma megfogalmaznánk: „Miképen vélekedünk mi a Krisztus felől?”, majd egy kicsit személyesebbé kell tennünk ezt, és azt kell kérdeznünk: „Miképen vélekedek én a Krisztus felől?” Úgy vélekedek felőle, hogy ő lelkem Megváltója? Úgy vélekedek felőle, hogy nincs kétség az elmémben: ő az, aki megjelent Joseph Smith prófétának? Hiszem, hogy megalapította a földön ezt az egyházat? Elfogadom őt e világ Üdvözítőjeként? Hü vagyok a szövetségeimhez, amelyek a keresztelés vizében, ha jól értettem, azt jelentették, hogy mindig, mindenben és mindenhol, ahol csak leszek, mindhalálig tanújaként állok majd?

Az Úr olyan mértékben fog megáldani minket, amilyen mértékben betartjuk a parancsolatait. Nefi … azt mondta:

„Mi tehát szorgalmasan írunk, hogy rábírjuk gyermekeinket és testvéreinket, hogy higgyenek Krisztusban és békéljenek meg Istennel, mert tudjuk, hogy miután mindent megtettünk, csak kegyelemből igazulhatunk meg” (2 Nefi 25:23).

Az Üdvözítő vére, az általa hozott kiengesztelés üdvözít minket, de csak azután, ha parancsolatainak betartása által már minden tőlünk telhetőt megtettünk saját magunk üdvözüléséért. Az evangélium minden tantétele ígéretet hordoz magában, amely által feltárulnak előttünk a Mindenható tervei.⁸

Mindannyiunknak minden tőlünk telhetőt meg kell tenni azért, hogy megmentsük magunkat a bűntől, és akkor Izráel Szentjén keresztül jogot formálhatunk a megváltás áldásaira, hogy az egész emberiség üdvözülhessen az evangélium törvényei és szertartásai iránti engedelmesség által.

Jézus nemcsak Ádám vétkeiért engesztelt ki, hanem az egész emberiség bűneiért is. Ám az egyéni bűnöktől való megváltás egyéni erőfeszítés függvénye, és mindenki a saját cselekedetei szerint ítéltetik meg.

A szentírások világosan megmondják, hogy míg mindenkinek része lesz egy feltámadásban, csak azok nyerik el az örök üdvözülés további áldását, akik engedelmesnek Krisztusnak. Jézusról szólva Pál azt mondta a zsidóknak, hogy „örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek” (Zsidók 5:9).

Alázatosan azért imádkozom, hogy mindenhol mindenki teljesebb mértékben megértse az egész emberiség Üdvözítője által hozott kiengesztelés jelentőségét. Tőle kaptuk az üdvözülés tervét, amely örök életre vezet minket, ahol Isten és Krisztus laknak.⁹