Keretrendszer a személyes kinyilatkoztatáshoz

Sokatokhoz hasonlóan Dieter F. Uchtdorf elder rám is nagy hatással volt az évek során. Ez megmagyarázza – legalábbis részben –, hogy miről fogok beszélni.¹ Így hát elnézését kérve…

A jól képzett repülőgép-pilóták a gépük képességein belül repülnek, és követik a légiforgalmi irányítók utasításait a kifutópályák használatát, valamint a repülési útvonalat illetően. Egyszerűen fogalmazva: a pilóták egy keretrendszeren belül dolgoznak. Függetlenül attól, hogy mennyire zseniálisak vagy tehetségesek, a pilóták csak ezen a keretrendszeren belül repülve tudják biztonságban szabadjára engedni a repülőgépekben rejlő hatalmas lehetőségeket, mellyel véghez viszik azok csodálatos céljait.

Hasonlóképpen mi is egy keretrendszeren belül kapunk személyes kinyilatkoztatást. A keresztelkedést követően elnyerünk egy fenséges, ugyanakkor praktikus ajándékot: a Szentlélek ajándékát.² Miközben igyekszünk a szövetség ösvényén maradni³, a Szentlélek „minden olyan dolgot meg fog mutatni nek[ünk], amit meg kell tenn[ünk]”.⁴ Amikor elbizonytalanodunk vagy nyugtalanít minket valami, Isten segítségét kérhetjük.⁵ A Szabadító ígérete nem is lehetne ennél világosabb: „Kérjetek és adatik néktek; …mert a ki kér, mind kap”⁶. A Szentlélek segítségével isteni természetünket az örökkévaló rendeltetésünkké alakíthatjuk át.⁷

A Szentlélek által érkező személyes kinyilatkoztatás ígérete pont olyan ámulatba ejtő, mint egy repülőgép repülés közben. A repülőgép-pilótákhoz hasonlóan nekünk is meg kell értenünk azt a keretrendszert, amelyen belül a Szentlélek működik és személyes kinyilatkoztatást nyújt. Amikor a keretrendszeren belül munkálkodunk, a Szentlélek bámulatos meglátásokat, útmutatást és vigaszt szabadíthat fel számunkra. Azon az adott keretrendszeren kívül a zsenialitásunk vagy tehetségünk ellenére is megtéveszthetnek minket, és akár le is zuhanhatunk és kiéghetünk.

A szentírások teszik ki a személyes kinyilatkoztatás e keretrendszerének első alkotóelemét.⁸ Elősegíti a személyes kinyilatkoztatást, ha lakmározunk Krisztus szentírásokban található szavain. Robert D. Hales elder ezt mondta: „[A]mikor Istenhez akarunk szólni, imádkozunk. És amikor azt szeretnénk, hogy Ő szóljon hozzánk, kutatjuk a szentírásokat.”⁹

A szentírások azt is megtanítják nekünk, hogyan kaphatunk személyes kinyilatkoztatást.¹⁰ Valamint azt kérjük, ami helyes és jó¹¹, nem pedig azt, ami ellenkezik Isten akaratával¹². Nem kérünk rosszul, helytelen szándékkal abból a célból, hogy érvényesítsük a saját akaratunkat vagy kielégítsük a saját élvezeteinket.¹³ Legfőképpen pedig Jézus Krisztus nevében kell kérnünk Mennyei Atyától¹⁴, híve abban, hogy kapni fogunk.¹⁵

A keretrendszer második alkotóeleme az, hogy csak a saját hatáskörünkön belül kapunk személyes kinyilatkoztatást, mások előjogait tekintve nem. Más szavakkal: a nekünk kijelölt kifutópályáról szállunk fel, és csak oda is szállunk le. A jól meghatározott kifutópályák fontosságát már a visszaállítás történetének a korai szakaszában is megtanulták. Hiram Page, a Mormon könyve nyolc tanújának az egyike azt állította, hogy ő olyan kinyilatkoztatásokat kap, amelyek az egész egyházra vonatkoznak. Számos egyháztagot megtévesztett és rossz irányba befolyásolt.

Válaszként az Úr kinyilatkoztatta, hogy „senki nem jelöltetik ki parancsolatok és kinyilatkoztatások elnyerésére ebben az egyházban, csak… Joseph Smith szolgám, …mígnem mást nevezek ki… őhelyette”¹⁶. Az egyházra vonatkozó tan, parancsolatok és kinyilatkoztatás elnyerése az élő próféta előjoga, aki az Úr Jézus Krisztustól kapja azokat.¹⁷ Az a próféta kifutópályája.

Évekkel ezelőtt felhívott egy személy, akit birtokháborításért letartóztattak. Elmondta nekem, hogy kinyilatkoztatást kapott, mely szerint egy további szentírás van elrejtve annak az épületnek a földszintje alatt, ahová megpróbált bejutni. Azt állította, tudja, hogy miután megszerezte volna ezt a további szentírást, elnyerte volna a fordítás ajándékát, előhozott volna egy új szentírást, és átformálta volna az egyház tanát és irányát. Elmondtam neki, hogy téved, de ő könyörgött, hogy imádkozzak róla. Azt válaszoltam, hogy nem fogok. Elkezdett gyalázkodni, aztán letette a telefont.¹⁸

Egyetlen egyszerű, ám mélyreható oka volt annak, hogy miért nem kellett imádkoznom a kéréséről: csak a próféta kap kinyilatkoztatást az egyházra vonatkozóan. Ellentmondana Isten rendjének¹⁹, ha mások olyan kinyilatkoztatást kapnának, amely a próféta kifutópályájához tartozik.

A személyes kinyilatkoztatás jogosan az egyéneket illeti meg. Kinyilatkoztatást kaphattok például arról, hogy hol éljetek, milyen hivatást válasszatok vagy kivel házasodjatok össze.²⁰ Az egyházi vezetők taníthatják a tant és megoszthatnak sugalmazott tanácsokat, azonban e döntések meghozataláért ti vagytok a felelősek. Ezt a kinyilatkoztatást nektek kell megkapnotok – ez a ti kifutópályátok.

A keretrendszer harmadik alkotóeleme az, hogy a személyes kinyilatkoztatás összhangban fog állni Isten parancsolataival és a Vele megkötött szövetségeinkkel. Vegyünk például egy imát, amely valahogy így hangzik: „Mennyei Atya! Az egyházi gyűlések unalmasak. Hódolhatnék Neked a sabbat napján a hegyekben vagy a tengerparton? Kaphatnék felmentést az alól, hogy istentiszteletre járjak és vegyek az úrvacsorából, úgy, hogy közben mégis részesüljek a sabbat napja megszenteléséért járó megígért áldásokban?”²¹ Egy ilyen imára feleletként Istentől erre a válaszra számíthatunk: „Gyermekem! Már kinyilatkoztattam a sabbat napját illető akaratomat.”

Amikor olyan dologról kérünk kinyilatkoztatást, amelyről Isten már világos útmutatást adott, akkor megnyitjuk az utat az előtt, hogy félreértelmezzük az érzéseinket, és azt halljuk, amit hallani akarunk. Egy férfi egyszer arról mesélt nekem, hogy mennyire küzd a családja pénzügyi helyzetének a megszilárdításával. Az az ötlete támadt, hogy megoldásként pénzt fog sikkasztani; imádkozott róla, és úgy érezte, helyeslő kinyilatkoztatást kapott válaszként. Tudtam, hogy megtévesztették, hiszen Isten egyik parancsolatával ellentétes kinyilatkoztatásra törekedett. Joseph Smith próféta így figyelmeztetett: „Semmi nem tesz nagyobb kárt az emberek gyermekeiben annál, mint amikor egy hamis lélek hatása alatt vannak, miközben azt hiszik, hogy Isten Lelke van velük.”²²

Néhányan esetleg megjegyezhetik, hogy Nefi is megszegett egy parancsolatot, amikor megölte Lábánt. Ez a kivétel azonban nem érvényteleníti a szabályt – azt a szabályt, mely szerint a személyes kinyilatkoztatás összhangban fog állni Isten parancsolataival. Nincs olyan egyszerű magyarázat erre az esetre, amely teljes mértékben kielégítő lenne, de hadd emeljek ki néhány tényezőt. Az eset nem azzal kezdődött, hogy Nefi megkérdezte, megölheti-e Lábánt. Nem akarta ezt tenni. Lábán megölése nem Nefi személyes javát szolgálta, hanem azt, hogy szentírásokat biztosítson egy jövőbeli nemzedéknek és egy szövetséges népnek. És Nefi biztos volt abban, hogy ez egy kinyilatkoztatás – sőt, ebben az esetben Istentől jövő parancsolat volt.²³

A keretrendszer negyedik alkotóeleme annak a felismerése, amit Isten személyesen már kinyilatkoztatott nektek, miközben nyitottak vagytok további kinyilatkoztatásra Őtőle. Ha Isten már megválaszolt egy kérdést, és a körülmények változatlanok, akkor miért számítanánk arra, hogy a válasz más lesz? 1828-ban Joseph Smith is belebotlott ebbe a problémás helyzetbe. A Mormon könyve első részét már lefordították, amikor Martin Harris, egy pártfogó és korai írnok engedélyt kért Josephtől, hogy elvigye a lefordított oldalakat, és megmutassa azokat a feleségének. Joseph nem volt biztos abban, hogy mit tegyen, így útmutatásért imádkozott. Az Úr azt mondta neki, hogy ne engedje, hogy Martin elvigye a lefordított oldalakat.

Martin megkérte Josephet, hogy újra kérdezze meg Istent. Joseph így tett, és nem meglepő módon ugyanazt a választ kapta. Martin azonban könyörgött Josephnek, hogy harmadszor is kérdezze meg, és Joseph így tett. Ez alkalommal Isten nem mondott nemet, hanem olyan, mintha így szólt volna: Joseph! Tudod, hogy miként vélekedem erről, de van saját önrendelkezésed, mely által választhatsz. A korlátozás alól feloldozva érezvén magát, Joseph úgy döntött, megengedi Martinnak, hogy elvigyen 116 oldalnyi kéziratot, és megmutassa azokat néhány családtagjának. A lefordított oldalak elvesztek, és soha nem is kerültek elő. Az Úr súlyosan megfeddte Josephet.²⁴

Amint azt a Mormon könyve-beli próféta, Jákób tanította, Joseph megtanulta, hogy „ne arra törekedje[n], …hogy tanácsot adj[on] az Úrnak, hanem arra, hogy tanácsot kapj[on] a kezéből. Mert [Ő]… bölcsen… ad tanácsot”²⁵. Jákób arra figyelmeztetett, hogy szerencsétlen dolgok történnek, amikor olyan dolgokat kérünk, amelyeket nem lenne szabad. Megjövendölte, hogy a jeruzsálemi nép „olyan dolgok után epeked[ik majd], amiket nem tud[n]ak megérteni”, „a célon túl” tekintenek, valamint teljességgel semmibe veszik a világ Szabadítóját.²⁶ Megbotlottak, mert olyan dolgokat kértek, amelyeket nem akartak és nem is tudtak megérteni.

Ha már kaptunk személyes kinyilatkoztatást a saját helyzetünket illetően, és a körülmények változatlanok, akkor Isten már megválaszolta a kérdéseteket.²⁷ Például néha újra és újra bizonyosságot kérünk arról, hogy megbocsátást nyertünk. Ha bűnbánatot tartottunk, öröm és nyugodt lelkiismeret tölött el minket, valamint elnyertük bűneink bocsánatát, akkor nem kell újra kérnünk, hanem bízhatunk abban a válaszban, amelyet már megkaptunk Istentől.²⁸

Viszont Isten korábbi válaszaiban bízva is nyitottnak kell lennünk az Istentől jövő további személyes kinyilatkoztatásra. Elvégre kevés olyan célállomása van az életnek, amely közvetlen járattal elérhető lenne. Fel kell ismernünk, hogy a személyes kinyilatkoztatás sorról sorra, előírásról előírásra érkezik²⁹, s hogy a kinyilatkoztatott útmutatás akár fokozatos is lehet, és gyakran az is³⁰.

A személyes kinyilatkoztatás keretrendszerének az alkotóelemei fedik és kölcsönösen megerősítik egymást. E kereten belül azonban a Szentlélek minden olyan dolgot ki tud és ki is fog nyilatkoztatni, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy felszárnyaljunk a szövetség ösvényére, és megtartsuk rajta a lendületünket. Így megáldathatunk Jézus Krisztus hatalmával, hogy azzá válhassunk, akivé Mennyei Atyánk szeretné, ha válnánk. Arra kérlek benneteket, hogy legyen önbizalmatok ahhoz, hogy igényt tartsatok személyes kinyilatkoztatásra önmagatok számára, megértve, amit Isten már kinyilatkoztatott, összhangban az Ő kijelölt prófétáin keresztül adott szentírásokkal és parancsolatokkal, valamint a saját hatáskörötökön és önrendelkezéseteken belül. Tudom, hogy a Szentlélek minden olyan dolgot meg tud és meg is fog mutatni nektek, amelyet meg kell tennetek.³¹ Jézus Krisztus nevében, ámen.