Ékességet a hamu helyett: a megbocsátás gyógyító ösvénye

Sámuel első könyve tartalmaz egy kevésbé ismert történetet Dávidról, Izráel leendő királyáról, valamint egy Abigail nevű asszonyról.

Sámuel halálát követően Dávid és az emberei otthagyták Saul királyt, aki Dávid életére tört. Eközben ellátták egy Nábál nevű gazdag, ám gonosz lelkületű ember nyájainak és szolgáinak az őrizetét. Dávid elküldte tíz emberét, hogy üdvözöljék Nábált, és kérjenek tőle élelmet és ellátmányt, amelyre oly nagy szükségük volt.

Nábál sértéssel válaszolt Dávid kérésére, és üres kézzel küldte el az embereit.

A megsértett Dávid felkészítette az embereit, hogy menjenek fel Nábál és háza népe ellen, mondván: „ő a jó helyett roszszal fizet nékem”.¹ Az egyik szolga elmondta Abigailnak, Nábál feleségének, hogy a férje rosszul bánt Dávid embereivel. Abigail gyorsan összeszedte a szükséges élelmet és ellátmányt, és elindult, hogy közbelépjen.

Amikor találkoztak, Abigail „arczczal leborula Dávid előtt, és meghajtá magát a földig.

És az ő lábaihoz borula, és monda: Óh uram! én magam vagyok a bűnös…

Most pedig, …az Úr akadályozott meg téged, hogy gyilkosságba ne essél, és ne saját kezeddel szerezz magadnak elégtételt. […]

És most ezt az ajándékot, a melyet a te szolgálóleányod hozott az én uramnak, adják a vitézeknek…

Bocsásd meg azért a te szolgálóleányodnak vétkét…

És monda Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki téged ma előmbe küldött!

És áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba ne essem, és ne saját kezemmel szerezzek magamnak elégtételt! […]

És átvevé Dávid az ő kezéből, a mit hozott néki, és monda néki: Eredj el békességben a te házadhoz; …hallgattam szavadra, és megbecsültem személyedet.”²

Mindketten békében távoztak.

Ebben a beszámolóban Abigail Jézus Krisztus erőteljes mintájának vagy jelképének tekinthető.³ Engesztelő áldozata által Ő ki tud szabadítani minket a hadakozó szív bűne és súlya alól, és biztosítani tudja számunkra a szükséges táplálékot.⁴

Ahogyan Abigail hajlandó volt Nábál bűnét magára venni, úgy vette magára a Szabadító is – felfoghatatlan módon – a bűneinket és azoknak a bűneit, akik bántottak vagy megsértettek minket.⁵ A Gecsemánéban és a kereszten magához vonta ezeket a bűnöket. Utat készített számunkra ahhoz, hogy elengedjük a bosszúálló szívet. Ez az út a megbocsátáson keresztül vezet – ami az egyik legnehezebb dolog lehet, amelyet valaha is megteszünk, és az egyik leginkább isteni dolog, amelyet valaha is megtapasztalunk. A megbocsátás ösvényén Jézus Krisztus engesztelő hatalma beáramolhat az életünkbe, és elkezdheti meggyógyítani a szív és a lélek mély hasadékait.

Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy a Szabadító felkínálja számunkra a megbocsátásra való képességet:

„Végtelen engesztelésén keresztül meg tudtok bocsátani azoknak, akik bántottak titeket, és akik talán soha nem fogják felvállalni a felelősséget az ellenetek irányuló kegyetlen bánásmódért.

Általában könnyű megbocsátani annak, aki őszintén és alázatosan bocsánatot kér. A Szabadító azonban megadja nektek a képességet, hogy bárkinek meg tudjatok bocsátani, aki bármilyen módon ellenetek cselekedett. Ezek után az ő bántó cselekedeteik többé nem mardossák majd a lelketeket.”⁶

Abigail rengeteg élelmet és ellátmányt vitt magával, és ez azt taníthatja nekünk, hogy a Szabadító a gyógyuláshoz és éppé váláshoz szükséges táplálékot és segítséget kínál azoknak, akiket bántás és sérülés ért.⁷ Nem maradtunk magunkra abban, hogy megbirkózzunk mások cselekedeteinek a következményeivel: mi is éppé tétethetünk, és esélyt kaphatunk arra, hogy megszabaduljunk a hadakozó szív és az azt esetlegesen követő bármely cselekedet súlyától.

Az Úr ezt mondta: „Én, az Úr, annak bocsátok meg, akinek megbocsátok, de tőletek megköveteltetik, hogy minden embernek megbocsássatok”⁸. Az Úr a saját érdekünkben követeli meg tőlünk a megbocsátást.⁹ Azt azonban nem kéri tőlünk, hogy ezt az Ő segítsége, az Ő szeretete és az Ő megértése nélkül tegyük meg. Az Úrral kötött szövetségeink által mindegyikünk elnyerheti azt a megerősítő hatalmat, útmutatást és segítséget, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy megbocsássunk és megbocsátást nyerjünk.

Tudnotok kell, hogy a megbocsátás nem jelenti azt, hogy olyan helyzetbe hozzátok magatokat, ahol továbbra is bántásban lesz részetek. „Akkor is munkálkodhatunk azon, hogy idővel megbocsássunk valakinek, ha közben azt a késztetést érezzük a Lélektől, hogy maradjunk távol az illetőtől.”¹⁰

Mint ahogy Abigail is segített Dávidnak abban, hogy ne legyen „szív[é]nek fájdalm[a]”¹¹, és hogy megkapja a szükséges segítséget, úgy a Szabadító is segíteni fog nektek. Szeret titeket, és elétek megy az ösvényeteken „gyógyulással szárnyaiban”¹². Az Ő vágya a ti békességetek.

Személyesen tapasztaltam meg azt a csodát, hogy Krisztus meggyógyította a hadakozó szívemet. Édesapám megengedte, hogy megosszam: olyan családban nőttem fel, ahol az érzelmi és verbális rossz bánásmód miatt nem mindig éreztem magam biztonságban. Fiatalkoromban és fiatal felnőtt koromban nehezteltem édesapámra, és e sérelmek miatt harag volt a szívemben.

Az évek és azon erőfeszítéseim során, hogy békességre és gyógyulásra leljek a megbocsátás ezen ösvényén, mélyreható módon ráébredtem, hogy Isten ugyanazon Fia, aki engesztelést hozott a bűneimért, ugyanaz a Megváltó, aki azokat is megszabadítja majd, akik mély fájdalmat okoztak nekem. Nem hihettem igazán az első igazságban anélkül, hogy hittem volna a másodikban is.

Ahogy növekedett a Szabadító iránti szeretetem, vele együtt növekedett a vágyam, hogy a fájdalmat és a haragot felváltsam az Ő gyógyító balzsamára. Hosszú éveken át tartó folyamat volt ez, mely bátorságot, sebezhetőséget és kitartást igényelt, valamint azt, hogy megtanuljak bízni a Szabadító megszabadításra és gyógyításra való isteni hatalmában. Maradt még tennivalóm, de a szívem már nem jár a hadak útján. „Új szívet”¹³ kaptam – olyan szívet, amely átérzi annak a személyes Szabadítónak a mély és maradandó szeretetét, aki mellettem maradt, aki gyengéden és türelmesen elvezetett egy jobb helyre, aki könnyezett velem, aki ismerte a bánatomat.

Az Úr kárpótló áldásokat küldött nekem, ahogyan Abigail is elvitte Dávidnak azt, amire szüksége volt. Mentorokat küldött az életembe. Ami pedig a legkedvesebb volt és leginkább átalakított, az a Mennyei Atyámmal való kapcsolatom. Hálás vagyok, hogy Őáltala megismerhettem egy tökéletes Atya gyengéd, óvó és iránymutató szeretetét.

Richard G. Scott elder azt mondta: „Nem törölhetitek el, ami megtörtént, de megbocsáthattok.¹⁴ A megbocsátás begyógyítja a szörnyű, tragikus sebeket, mert engedi, hogy Isten szeretete kiűzze szívetekből és elmétekből a gyűlölet mérgét. Megtisztítja tudatotokat a bosszúvágytól. Helyet csinál az Úr tisztító, gyógyító, visszaállító szeretetének”¹⁵.

Az elmúlt néhány évben a földi édesapám is csodás szívbéli változáson ment keresztül, és az Úrhoz fordult – olyasmi ez, amire ebben az életben nem számítottam volna. Újabb bizonyság ez számomra Jézus Krisztus maradéktalan és átalakító hatalmáról.

Tudom, hogy Ő képes meggyógyítani a bűnöst és azokat is, akik ellen vétkeztek. Ő a világ Szabadítója és Megváltója, aki letette az életét, hogy mi újra élhessünk. Ezt mondta: „Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a [megtört] szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat”¹⁶.

Mindazoknak, akik megtört szívűek, fogságban vannak, sebzettek, és akiket esetleg elvakít a fájdalom vagy a bűn, Ő gyógyulást, felépülést és megszabadulást kínál. Bizonyságomat teszem arról, hogy az Őáltala kínált gyógyulás és felépülés valóságos. E gyógyulás időzítése egyéni, és mi nem ítélhetünk meg egy másik emberre vonatkozó időzítést. Fontos, hogy elegendő időt hagyjunk magunknak a gyógyulásra, és hogy e folyamat során kedvesek legyünk önmagunkhoz. A Szabadító mindig irgalmas és figyelmes, és készen áll arra, hogy megadja nekünk a szükséges támogatást.¹⁷

A megbocsátás és gyógyulás ösvényén ott rejlik az a döntés, hogy nem állandósítunk egészségtelen mintákat vagy kapcsolatokat a családunkban vagy máshol. Mindenkinek, akire csak hatással tudunk lenni, kedvességet kínálhatunk a kegyetlenségért, szeretetet a gyűlöletért, gyengédséget a gorombaságért, biztonságot a gyötrelemért, és békességet a viszálykodásért.

A Jézus Krisztusba vetett hit által lehetséges isteni gyógyulás erőteljes része az, hogy mi megadjuk azt, amit tőlünk megtagadtak. Ha oly módon élünk, hogy – Ésaiással szólva – ékességet adunk életünk hamujáért¹⁸, az olyan hitbéli cselekedet, amely annak a Szabadítónak a mindenekfeletti példáját követi, aki mindent elszenvedett, hogy mindenkit megsegíthessen.

Az egyiptomi József élete tele volt hamuval. A fivérei gyűlölték, elárulták; eladták rabszolgának; hamis vádakkal börtönbe került; és elfeledkezett róla valaki, aki megígérte, hogy segít. Mégis bízott az Úrban. „Az Úr Józseffel vala”¹⁹, és a megpróbáltatásait az ő személyes megáldására és növekedésére szentelte – valamint a családja és egész Egyiptom megmentésére.

Amikor József immár rangos vezetőként találkozott a fivéreivel Egyiptomban, megbocsátása és kifinomult látásmódja az általa elmondott kegyes szavakban is megnyilvánult:

„És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek. […]

Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten”²⁰.

A Szabadító révén József élete „ékesség[gé vált] a hamu helyett”²¹.

Kevin J. Worthen, a BYU elnöke azt mondta, hogy Isten „képes jót eredményeztetni… nem csupán a sikereinkből, hanem a kudarcainkból és mások azon kudarcaiból is, amelyek fájdalmat okoznak nekünk. Isten ennyire jóságos és ennyire hatalmas.”²²

Bizonyságomat teszem, hogy a szeretetre és a megbocsátásra a legnagyszerűbb példa a Szabadítónk, Jézus Krisztus, aki keserves gyötrelmei közepette ezt mondta: „Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.”²³

Tudom, hogy Mennyei Atyánk arra vágyik, hogy mindegyik gyermekének jóságban és reménységben legyen része. Jeremiásnál ezt olvassuk: „Mert én tudom… a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek… gondolata”²⁴.

Jézus Krisztus a ti személyes Messiásotok, szerető Megváltótok és Szabadítótok, aki ismeri szívetek esdekléseit. A gyógyulásotokra és boldogságotokra vágyik. Szeret benneteket. Veletek könnyezik a bánatotokban, és örvendezik, amikor éppé tehet titeket. Bátorodjunk fel és ragadjuk meg az Ő szerető kezét, amely mindig ki van nyújtva²⁵, miközben a megbocsátás gyógyító ösvényén járunk! Ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.