A válasz Jézus

Micsoda megtiszteltetés szólni hozzátok a konferencia ezen ülésén! Ma barátaimként szólok hozzátok. János evangéliumában a Szabadító azt tanította, hogy a barátai vagyunk, ha azt tesszük, amire kér minket.¹

A Szabadító iránti egyéni és együttes szeretetünk, valamint az Ővele kötött szövetségeink kötnek össze bennünket. Henry B. Eyring elnök tanítását idézve: „Szeretném nektek elmondani, mennyire szeret titeket és bízik bennetek az Úr. És még inkább szeretném elmondani nektek, mennyire szüksége van rátok.”²

Amikor Russell M. Nelson elnök elhívott általános felhatalmazottnak, elöntöttek az érzelmek. Elsöprő erővel hatott rám. A feleségem, Julie és jómagam izgalommal telve vártuk az általános konferencia szombat délutáni ülését. Alázatos érzést keltett bennem a támogatás. Gondosan számláltam a számomra kijelölt székhez vezető lépcsőfokokat, hogy ne bukjak el már az első feladatomnál.

Annak az ülésnek a végén történt valami, ami mély hatást gyakorolt rám. A kvórum tagjai sorba álltak, és egyesével üdvözölték az új általános felhatalmazottakat. Mindegyikük kifejezésre juttatta a szeretetét és a támogatását. Szívből jövő abrazo, vagyis ölelés kíséretében azt mondták: Ne aggódj, ide tartozol!

A Szabadítóhoz fűződő kapcsolatunkban Ő a szívet nézi és „nem személyválogató”³. Gondoljatok bele, hogyan választotta ki az apostolait. Nem érdekelte a rang vagy a vagyon. Azt a felhívást intézi hozzánk, hogy kövessük Őt, és úgy hiszem, biztosít minket arról, hogy Őhozzá tartozunk.

Ez az üzenet különösen az egyház fiataljaira vonatkozik. Látom bennetek azt, amit Nelson elnök is lát bennetek. Azt mondta, hogy „van a fiatalok e nemzedékében valami tagadhatatlanul különleges. Mennyei Atyátok minden bizonnyal nagyon bízik bennetek, hogy ekkor küldött titeket a földre. Arra születtetek, hogy naggyá legyetek!”⁴

Hálás vagyok azért, amit a fiataloktól tanulok. Hálás vagyok azért, amit a gyermekeim tanítanak nekem, amit a misszionáriusaink tanítanak nekem, és amit az unokahúgaim és az unokaöcséim tanítanak nekem.

Nemrég a gazdaságunkban dolgoztam az unokaöcsém, Nash társaságában. Valódi tiszta szívű hatéves. Ő a kedvenc Nash nevű unokaöcsém, és szerintem én vagyok az ő kedvenc, a mai konferencián beszélő nagybátyja.

Segített nekem megoldással előállni arra, amin éppen dolgoztunk, én pedig így szóltam hozzá: „Nash, ez remek ötlet. Hogy lettél ilyen okos?” Olyan arckifejezéssel nézett rám, mely ezt tükrözte: Ryan bácsi, hogyhogy nem tudod a választ erre a kérdésre?

Egyszerűen vállat vont, elmosolyodott, és magabiztosan azt mondta: „Jézus.”

Nash aznap eszembe juttatta ezt az egyszerű, ám mélyreható tanítást. A legegyszerűbb kérdésektől a legösszetettebb gondokig a válasz mindig ugyanaz. A válasz Jézus Krisztus. Minden megoldás Őbenne rejlik.

János evangéliumában a Szabadító azt mondta a tanítványainak, hogy helyet készít számukra. Tamást ez összezavarta, és így szólt a Szabadítóhoz:

„Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?

Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”⁵

A Szabadító azt tanította a tanítványainak, hogy Ő „az út, az igazság és az élet”. Ő a válasz arra a kérdésre, hogy miként jöjjünk Mennyei Atyához. Már fiatalemberként megtanultam bizonyságot kapni az Ő isteni szerepéről az életünkben.

Amikor Argentínában misszionáriusként szolgáltam, Howard W. Hunter elnök felkért bennünket valamire, ami mély hatással volt az életemre. Azt mondta: „Jobban kell ismernünk Krisztust, mint amennyire ismerjük; gyakrabban kell emlékeznünk rá, mint amilyen gyakran emlékezünk; vitézebbül kell szolgálnunk Őt, mint ahogyan szolgáljuk.”⁶

Akkoriban az foglalkoztatott, miként legyek jobb misszionárius. A válasz ez volt: ismerd meg Krisztust, emlékezz Őrá és szolgáld Őt. A misszionáriusokat szerte a világon egyesíti ez a cél: „Másokat Krisztushoz hívni azáltal, hogy segít[ünk] nekik elfogadni a visszaállított evangéliumot a Jézus Krisztusba és engesztelésébe vetett hit, [valamint] a bűnbánat, a keresztelés, a Szentlélek ajándékának elnyerése és a mindvégig kitartás által.”⁷ Azon barátainkhoz, akik a misszionáriusokat hallgatják, én is felhívást intézek, hogy jöjjenek Krisztushoz. Együtt igyekezni fogunk megismerni Őt, emlékezni Őrá és szolgálni Őt.

A missziós szolgálat életem szent időszaka volt. Amikor Blair Pincock elnök az utolsó interjút tartotta velem teljes idejű misszionáriusként, beszélt a misszió vezetőségében hamarosan bekövetkező változásról, mivel ő és a felesége a szolgálatuk vége felé közeledtek. Mindketten szomorúak voltunk, amiért magunk mögött hagyunk valamit, amit annyira szerettünk. Látta, hogy aggaszt a gondolat, hogy nem leszek többé teljes idejű misszionárius. Hatalmas hitű ember volt, és szeretetteljesen tanított engem, ahogy azt az ezt megelőző két évben is tette. Rámutatott az íróasztala felett lévő, Jézus Krisztust ábrázoló képre, és azt mondta: „Olsen elder, minden rendben lesz, mert ez az Ő munkája.” Megnyugtatott a tudat, hogy a Szabadító segíteni fog nekünk; nem csupán a szolgálatunk idején, hanem mindig – ha engedjük Neki.

Pincock nővér a szíve mélyéről tanított minket a legegyszerűbb spanyol kifejezésekkel. Amikor azt mondta, hogy „Jesucristo vive”, vagyis Jézus Krisztus él, én tudtam, hogy ez igaz. Amikor azt mondta, hogy „elderes y hermanas, les amo”, akkor tudtam, hogy szeret minket, és azt akarja, hogy mindig kövessük a Szabadítót.

A feleségemmel nemrég abban az áldásban volt részünk, hogy misszióvezetőkként szolgálhattunk, kiváló misszionáriusokkal dolgozva Uruguayban. Mondanám, hogy ők a legjobb misszionáriusok a világon, de tudom, hogy minden misszióvezető így érez. Ezek a tanítványok napról napra tanítottak minket a Szabadító követéséről.

A rendszeresen tartott interjúk során bejött az irodába az egyik legnagyszerűbb misszionárius nővérünk. Sikeres misszionárius volt, kiváló oktató és elkötelezett vezető. A társai felnéztek rá, az emberek pedig szerették. Engedelmes volt, alázatos és magabiztos. A korábbi beszélgetéseink alkalmával a területére összpontosítottunk és az általa tanított emberekre. Ez a beszélgetés más volt. Megkérdeztem, hogy van, és lerítt róla, hogy aggasztja valami. Azt mondta: „Olsen elnök, nem tudom, képes vagyok-e erre. Nem tudom, valaha is elég jó leszek-e. Nem tudom, lehetek-e az a misszionárius, akire az Úrnak szüksége van.”

Figyelemre méltó misszionárius volt, minden tekintetben kiváló. Minden misszióelnök álma. Én soha nem aggódtam a misszionáriusi képességei miatt.

Miközben hallgattam, nem is tudtam, mit mondjak. Csendben így imádkoztam: „Mennyei Atyám, itt egy kiváló misszionárius. Ő a Tiéd. Mindent helyesen tesz. Nem akarom elrontani ezt. Kérlek, segíts, hogy tudjam, mit mondjak.”

Eszembe ötlöttek a szavak. Azt mondtam: „Hermana, nagyon sajnálom, hogy így érzel. Hadd tegyek fel neked egy kérdést. Ha így érezné magát egy barátod, akit tanítasz, akkor mit mondanál neki?”

Rámnézett és elmosolyodott. Félreismerhetetlen misszionáriusi lelkiséggel és meggyőződéssel azt mondta: „Olsen elnök, ez könnyű. Azt mondanám neki, hogy a Szabadító tökéletesen ismeri őt. Elmondanám neki, hogy Ő él. Szeret téged. Elég jó vagy, és kézben tartod a dolgot.”

Kuncogva azt mondta: „Gondolom, ha ez vonatkozik a barátainkra, akkor rám is.”

Amikor kérdéseink vagy kételyeink vannak, érezhetjük úgy, hogy a megoldás túlságosan összetett, vagy túl zavaros a válaszok fellelése. Ne feledjük, hogy a zűrzavar megalkotója az ellenség, méghozzá minden hazugság atyja.⁸

A Szabadító az egyszerűség mestere.

Nelson elnök ezt mondta:

„Az ellenség okos. Évezredeken keresztül láttatta a jót gonosznak és a gonoszt jónak. Üzenetei hajlamosak arra, hogy hangosak, harsányak és hivalkodóak legyenek.

A Mennyei Atyánktól jövő üzenetek azonban élesen különböznek ezektől. Ő egyszerűen, halkan és oly bámulatos egyértelműséggel szól, hogy nem tudjuk félreérteni.”⁹

Mennyire hálásak vagyunk, amiért Isten annyira szeretett minket, hogy elküldte az Ő Fiát! Ő a válasz.

Nelson elnök nemrég azt mondta:

„Soha nem volt még nagyobb szükség Jézus Krisztus evangéliumára. […]

Ez kiemeli, milyen sürgető szükség van rá, hogy kövessük az Úr utasítását a tanítványaihoz: »Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek«.”¹⁰

Azok számára, akik a szolgálat mellett döntenek, tanúsíthatom, hogy milyen áldások várnak rátok, ha hallgattok a próféta hívására. A szolgálat nem rólatok szól, hanem a Szabadítóról. Az elhívásotok egy bizonyos helyre is szól majd, de még inkább egy bizonyos néphez. Az a hatalmas feladat és áldás lesz a tiétek, hogy segítsetek az új barátoknak megérteni, hogy a válasz Jézus.

Ez Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza, és mi ide tartozunk. Minden, amire oly szeretetteljesen buzdít minket Nelson elnök, közelebb vezet minket a Szabadítóhoz.

Pompás fiataljaink, köztük az unokaöcsém, Nash! Nem számít, milyen nehéz vagy zavaros kihívások vannak az életetekben, mindig szem előtt tarthatjátok azt, hogy a válasz egyszerű: a válasz mindig Jézus.

Sokszor hallottam már az általunk prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogatottaktól azt, amit én is mondok – hogy szeretünk benneteket, köszönetet mondunk nektek és szükségünk van rátok. Idetartoztok.

Szeretem a Szabadítót. Tanúságot teszek az Ő nevéről, aki Jézus Krisztus. Bizonyságot teszek arról, hogy Ő a mi hitünk szerzője és beteljesítője,¹¹ és Ő az egyszerűség mestere. A válasz Jézus. Jézus Krisztus nevében, ámen.