A bátorítás öröksége

Kedves testvéreim! Hálás vagyok, hogy egybegyűlhettem veletek itt, Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza általános konferenciáján. Éreztük a hiteteket és a szereteteteket, bárhol legyetek is. A sugalmazott tanítás, az erőteljes bizonyságok és a pompás zene gazdagított minket.

Buzdítalak benneteket, hogy továbbra is törekedjetek jogosulttá válni a Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz való visszatérésre. Bárhol is vagytok a szövetség ösvényén, mindenütt küzdeni kell a halandóság fizikai megpróbáltatásaival vagy Sátán ellenállásával.

Ahogy édesanyám mondta nekem, amikor panaszkodtam, hogy milyen nehéz valami: „Ó, Hal, persze, hogy nehéz. Annak kell lennie. Az élet egy próbatétel.”

Ezt higgadtan, sőt mosolyogva volt képes mondani, hiszen tudott két dolgot. A küzdelmektől függetlenül az számít majd leginkább, hogy hazatérjen, ahol Mennyei Atyjával lehet. És tudta, hogy ezt a Szabadítójába vetett hit által képes megtenni.

Érezte, hogy Ő közel van hozzá. Azokban a napokban, amikor tudta, hogy hamarosan meg fog halni, a hálószobájában a Szabadítóról beszélt nekem. Az ágya közelében volt egy másik helyiségbe nyíló ajtó. Mosolygott és az ajtóra nézett, amikor higgadtan arról beszélt, hogy hamarosan látja majd Őt. Még mindig emlékszem, ahogy az ajtót néztem, és elképzeltem a mögötte lévő szobát.

Édesanyám ma már a lélekvilágban van. A hosszú éveken át tartó fizikai és személyes megpróbáltatások során is képes volt szemét az áhított célon tartani.

A bátorítás ránk hagyott örökségét leginkább a Moróni 7 írja le, ahol Mormon buzdítja fiát, Morónit, valamint a népét. A bátorítás öröksége ez az utódok számára, ahogyan édesanyámé is volt a családja számára. Mormon mindenkinek továbbadta a bátorítás ezen örökségét, aki eltökélte, hogy minden halandó próbatételén keresztül jogosulttá lesz az örök életre.

Mormon a Moróni 7 első verseit a bizonyságával indítja Jézus Krisztusról, az angyalokról és Krisztus Lelkéről, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megkülönböztessük a jót a gonosztól, és ezáltal a jót válasszuk.

Jézus Krisztust teszi az első helyre, miként mindazok, akik sikerrel bátorítják azokat, akik felfelé küszködnek a mennyei otthonukhoz vezető ösvényen:

„Mert Krisztus szavai szerint senkit nem lehet megszabadítani, aki nem hisz az ő nevében; ha tehát megszűntek ezek a dolgok, akkor a hit is megszűnt; és rettenetes akkor az ember helyzete, mert olyanok így, mintha nem lett volna megváltás.

De íme, szeretett testvéreim, én jobban vélekedem felőletek, mert szelídségetek folytán úgy ítélem meg, hogy hisztek Krisztusban; mert ha nem hisztek benne, akkor nem vagytok méltóak arra, hogy egyházának népe közé számláljanak benneteket.”¹

Mormon hitük erejének bizonyítékát látta a szelídségükben. Látta, hogy úgy érzik, a Szabadítóra kell támaszkodniuk. Bátorította őket azzal, hogy kihangsúlyozta ezt a hitet. Mormon tovább bátorította őket azzal, hogy segített nekik megérteni, hogy a hitük és a szelídségük növeli majd a bizonyosságukat és a sikerrel kapcsolatos magabiztosságukat a küszködésük során:

„Továbbá, szeretett testvéreim, a reményt illetően szólnék hozzátok. Hogyan lehetséges az, hogy hitet nyerjetek, ha nincs reményetek?

És mi az, amiben reménykedjetek? Íme, azt mondom nektek, hogy Krisztus engesztelése és feltámadásának hatalma által reméljétek azt, hogy majd örök életre támadtok fel, és ez a belé vetett hitetek miatt van, az ígéret szerint.

Ha tehát valakinek van hite, akkor reményének is kell lennie; mert hit nélkül nem lehet semmi remény.

Továbbá íme, azt mondom nektek, hogy csak akkor lehet hite és reménysége, ha szelíd és alázatos szívű.”²

Ezután Mormon tovább bátorítja őket, amikor bizonyságot tesz nekik arról, hogy hamarosan elnyerik az ajándékot, és szívüket betölti Krisztus tiszta szeretete. Egybefonja számukra a Jézus Krisztusba vetett hit, a szelídség, az alázat, a Szentlélek, valamint az örök élet elnyerésében való szilárd reménység hatásait. Így biztatja őket:

„…csak a szelíd és alázatos szívű embert fogadja el Isten; és ha valaki szelíd és alázatos szívű, és a Szentlélek hatalma által megvallja, hogy Jézus a Krisztus, akkor abban jószívűségnek is kell lenni; mert ha nincs benne jószívűség, akkor semmi ő; tehát kell, hogy legyen benne jószívűség.”³

Visszatekintve most már látom, hogy a jószívűség – Krisztus tiszta szeretete – ezen ajándéka miként erősítette, vezette, támogatta és változtatta meg édesanyámat a hazafelé tartó küzdelmében .

„És a jószívűség hosszan tűrő, és kedves, és nem irigykedik, és nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem könnyű felbosszantani, nem gondol rosszra, és nem örvend a gonoszságnak, hanem az igazságnak örvend, minden dolgot elbír, minden dologban hisz, minden dolgot remél és minden dolgot elvisel.

Ezért tehát, szeretett testvéreim, ha nincs bennetek jószívűség, akkor semmik vagytok, mert a jószívűség soha el nem múlik. Ragaszkodjatok tehát a jószívűséghez, ami a legnagyobb mindenek között, mert minden dolognak el kell múlnia –

De a jószívűség Krisztus tiszta szeretete, és örökké tart; és jó sora lesz annak, akiről az utolsó napon úgy találtatik, hogy rendelkezik ezzel.

Imádkozzatok tehát, szeretett testvéreim, szívetek minden erejével az Atyához, hogy eltöltsön benneteket ez a szeretet, melyet mindenkinek megadott, aki igaz követője Fiának, Jézus Krisztusnak; hogy Isten fiaivá legyetek; hogy amikor megjelenik, akkor olyanok legyünk mint ő, mert a maga valóságában fogjuk látni őt; hogy meglehessen ez a reménységünk; hogy megtisztulhassunk, miként ő is tiszta.”⁴

Hálás vagyok a Mormon példájából és tanításából származó bátorításáért. Édesanyám öröksége is áldást jelentett számomra. A próféták Ádámtól napjainkig megerősítettek engem tanításuk és példamutatásuk révén.

Személyes ismerőseim és a családjuk iránti tiszteletem miatt úgy döntöttem, hogy nem törekszem a küszködéseik részleteinek az ellenőrzésére, vagy arra, hogy nyilvánosan beszéljek nagyszerű ajándékaikról. Azonban amit láttam, az bátorított és jobbá tett engem.

Vállalva a kockázatot, hogy esetleg túl személyes leszek, röviden beszámolok a feleségemtől kapott biztatásról. Óvatos vagyok ezzel. Zárkózott ember, aki nem keresi és nem is értékeli a dicséretet.

Már 60 éve vagyunk házasok. A közös tapasztalatoknak köszönhetően értem ma e szentírásbeli szavak jelentését: hit, remény, szelídség, kitartás, önfeláldozás, örvendezni az igazságnak, nem gondolni gonoszra, és mindenekfelett a jószívűség.⁵ Ezen tapasztalásokra alapozva bizonyságot tudok tenni arról, hogy az emberi lények képesek átültetni ezeket a csodálatos eszményeket a mindennapi életükbe, amint felülemelkednek az élet gyötrelmein.

Ti, milliónyian, akik hallgattok ma, mind ismertek ilyen embereket. Sokan közületek is ilyen emberek. Mindannyiunknak szükségünk van ilyen bátorító példákra és szerető barátokra.

Amikor leültök valakivel a szolgálattevő nővéreként vagy fivéreként, az Urat képviselitek. Gondoljátok át, mit tenne vagy mondana Ő. Arra kérné őket, hogy jöjjenek Őhozzá. Bátorítaná őket. Észrevenné és méltányolná a szükséges változtatások csíráját is. A tökéletes követendő példa lenne számukra.

Ezt teljesen még senki sem tudja megtenni, azonban e konferenciát hallgatva tudhatjátok, hogy jó úton vagytok. A Szabadító részletesen ismeri a küzdelmeiteket. Ismeri a bennetek rejlő nagyszerű lehetőségeket a növekedésre a hitben, a reményben és a jószívűségben.

Az Őáltala kínált parancsolatok és szövetségek nem az irányításotokat célzó próbatételek. Ajándékok ezek, amelyek felemelnek benneteket Isten összes ajándékának elnyeréséhez, valamint a hazatéréshez Mennyei Atyátokhoz és az Úrhoz, akik szeretnek benneteket.

Jézus Krisztus megfizette a bűneink árát. Igényt tarthatunk az örök élet ezen áldására, ha elegendő hitünk lesz Őbenne ahhoz, hogy bűnbánatot tartsunk és olyanná váljunk, mint egy kisgyermek, aki tiszta, és kész elnyerni Isten minden ajándéka közül a legnagyobbat.

Azért imádkozom, hogy elfogadjátok az Ő felhívását, és hogy Mennyei Atyánk többi gyermeke felé is közvetítsétek azt.

Imádkozom a misszionáriusainkért világszerte. Sugalmazással buzdítsanak minden egyes embert, hogy vágyjanak arra és higgyék el, hogy a felkérés Jézus Krisztustól ered, az Ő szolgáin keresztül, akik magukra vették az Ő nevét.

Bizonyságomat teszem arról, hogy Ő él, és Ő vezeti az egyházát. Az Ő tanúja vagyok. Russell M. Nelson elnök Isten élő prófétája az egész föld számára. Tudom, hogy ez igaz. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.