A hit lépéseivel kövessétek Jézus Krisztust

Köszönöm a kórusnak a Hittel minden lépésben eléneklését! Ennek az éneknek a zenéjét és a szövegét 1996-ban írta Newell Dayley fivér¹, a korai pionírok 1847-es Sóstó-völgybe érkezése 150. évfordulójának a megünneplésére készülve.

Bár ez az ének arra az ünnepségre készülve íródott, üzenete az egész világra vonatkozik.

Mindig is szerettem a refrénjét:

Kedves testvérek! Tanúsítom, hogy van remény, midőn a hit lépéseivel követjük Jézus Krisztust. Van remény az Úr Jézus Krisztusban. Mindenki számára van remény ebben az életben. Van remény arra, hogy legyőzzük a hibáinkat, a bánatainkat, a küszködéseinket, a próbatételeinket és a gondjainkat. Van remény a bűnbánatban, a bűnbocsánat elnyerésében és a másoknak való megbocsátásban. Tanúsítom, hogy Krisztusban remény és békesség van. Ő át tud minket ma vinni a nehéz időkön. Megtette ezt a korai pionírokért, és most is meg fogja tenni mindegyikünkért.

Idén van a korai pionírok Sóstó-völgybe érkezésének a 175. évfordulója, melynek okán elgondolkodtam az őseimen, akik közül néhányan gyalog tették meg a Nauvooból a Sóstó-völgybe vezető utat. Vannak olyan dédszüleim, akik fiatalon keltek át a fennsíkon. Henry Ballard 20 éves volt³; Margaret McNeil 13⁴; Joseph F. Smith pedig, aki később az egyház hatodik elnöke lett, mindössze 9 éves volt, amikor a Sóstó-völgybe érkezett⁵.

Az út során mindenféle nélkülözésnek voltak kitéve, például kemény teleknek, betegségnek, valamint a megfelelő étel és ruházat hiányának. Például amikor Henry Ballard belépett a Sóstó-völgybe, örvendezett a „megígért föld” láttán, de rettegett attól, hogy valaki meglátja őt, mert annyira viseletes volt az általa hordott ruha, hogy az nem teljesen fedte a testét. Egész nap bokrok mögött rejtőzködött, míg be nem sötétedett. Aztán odament egy házhoz, és ruhát koldult, hogy folytatva az útját meg tudja keresni a szüleit. Hálás volt Istennek, hogy biztonságban elérte a jövendőbeli otthonát.⁶

A dédszüleim minden egyes megpróbáltatásukon át a hit lépéseivel követték Jézus Krisztust. Hálás vagyok nekik, amiért soha nem adták fel. Hittel teli lépéseik megáldottak engem és az utánunk következő nemzedékeket, ahogyan a ti ma megtett hittel teli lépéseitek is meg fogják áldani a leszármazottaitokat.

A pionír szó angolul főnév és ige is lehet. Főnévként többek között olyan valakire utal, aki elsők között fedez fel egy új vidéket vagy telepszik le ott. Igeként jelentheti egy út megnyitását vagy előkészítését, amelyet mások követhetnek.⁷

A másoknak utat készítő pionírokra gondolva először Joseph Smith próféta jut eszembe. Joseph pionír volt, mert hittel teli lépései elvezették őt egy ligetbe, ahol imában letérdelt, és megnyitotta az utat előttünk, hogy rendelkezhessünk Jézus Krisztus evangéliumának a teljességével. Joseph hite, mellyel Istentől kért⁸ azon az 1820-as tavaszi reggelen, megnyitotta az utat Jézus Krisztus evangéliuma teljességének a visszaállítása előtt, amelyhez hozzá tartozott próféták és apostolok újbóli elhívása is, hogy a földön szolgáljanak⁹ Tudom, hogy Joseph Smith Isten prófétája. Tudom, hogy hittel teli lépései oda vezették őt, hogy az Atyaisten és az Ő szeretett Fia, Jézus Krisztus színe előtt térdeljen.

Joseph próféta hittel teli lépései képessé tették őt arra, hogy az Úr eszköze legyen a Mormon könyve előhozatalában, amely egy másik bizonyság Jézus Krisztusról és az Ő engesztelő kegyelméről.

Joseph Smith az elképzelhetetlen nehézségek és ellenállás közepette mutatott hite és kitartása által képes volt arra, hogy eszköz legyen az Úr kezében, és újra megalapítsa a földön Jézus Krisztus egyházát.

A legutóbbi általános konferencián arról beszéltem, hogyan áldott meg engem a teljes idejű misszionáriusi szolgálat. Megáldattam, midőn Mennyei Atyánk dicső szabadítástervéről, Joseph Smith első látomásáról, valamint a Mormon könyve általa történt lefordításáról tanítottam. Ezek a visszaállított tanítások és tan mutattak utat hittel teli lépéseimnek azok tanítása során, akik hajlandóak voltak meghallgatni az evangélium visszaállításának az üzenetét.

Mai misszionáriusaink a jelenkor pionírjai, mivel ezt a dicsőséges üzenetet osztják meg emberekkel szerte a világon, megnyitva ezzel az utat Mennyei Atyánk gyermekei számára, hogy megismerjék Őt és az Ő Fiát, Jézus Krisztust. Jézus Krisztus evangéliumának az elfogadása mindenki előtt megnyitja az utat arra, hogy felkészüljön az egyház és a templom szertartásaira és áldásaira, valamint részesüljön azokban.

A legutóbbi általános konferencián Russell M. Nelson elnök megerősítette, hogy „az Úr minden arra érdemes és alkalmas fiatal férfit felkér a misszióra való felkészülésre és az abban való szolgálatra”, a „fiatal és alkalmas nővérek” számára pedig a misszió „erőteljes, ámde választható lehetőség”¹⁰.

Drága fiatal férfiak és fiatal nők! Hittel teli lépéseitek segíteni fognak nektek követni az Úr hívását és missziót szolgálni – korunkbeli pionírnak lenni azon út megnyitásával, amelyen Isten gyermekei rátalálhatnak az Ő dicsőséges színe elé visszavezető szövetséges ösvényre, és megmaradhatnak azon.

Nelson elnök is pionír az egyházban. Apostolként sok országba elment, amelyeket megnyitott az evangélium prédikálására. Nem sokkal azután, hogy az egyház prófétája elnöke lett, kérve kért minket, hogy gyarapítsuk a kinyilatkoztatás elnyerésére irányuló lelki képességünket.¹¹ Továbbra is arra tanít minket, hogy erősítsük meg a bizonyságunkat. Egy fiatal felnőtteknek szóló áhítaton ezt mondta:

„Könyörögve kérlek benneteket, hogy vegyétek kézbe a bizonyságotokat. Dolgozzatok meg érte. Vállaljatok érte felelősséget. Gondoskodjatok róla. Ápoljátok, hogy növekedjen. […]

[Aztán] figyeljétek meg, milyen csodák történnek az életetekben.”¹²

Megtanítja nekünk, hogyan váljunk lelkileg önellátóbbakká. Azt mondta: „Az eljövendő napokat… nem lehet majd lelkileg túlélni a Szentlélek útmutató, irányító, vigasztaló és állandó hatása nélkül.”¹³

Bizonyságot teszek arról, hogy Russell M. Nelson elnök Isten prófétája ma a földön.

Az út előkészítésének a legfőbb pionírja a mi Szabadítónk, Jézus Krisztus. Ő tényleg az út¹⁴ ahhoz, hogy megvalósuljon a szabadítás terve, és ezáltal bűnbánatot tarthassunk, továbbá az Őbelé vetett hit által visszatérhessünk Mennyei Atyánkhoz.

Jézus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”¹⁵ Megígérte nekünk, hogy nem hagy minket vigasz nélkül, hanem eljön hozzánk a próbatételeink közepette.¹⁶ Felhívást intézett hozzánk, hogy jöjjünk Őhozzá szívünk minden szándékával, és Ő meg fog gyógyítani minket.¹⁷

Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus a Szabadítónk és a Megváltónk, a mi Szószólónk az Atyánál. Mennyei Atyánk megnyitotta előttünk az utat, hogy az Ő Szeretett Fia, Jézus Krisztus követése által, hittel minden lépésben visszatérhessünk Őhozzá.

A dédszüleim és más korai pionírok számos akadállyal szembesültek, miközben szekéren, kézikocsival vagy gyalog a Sóstó-völgybe jöttek. Mi is szembesülni fogunk kihívásokkal az életünkön átvezető saját utunkon. Nem kézikocsit tolunk vagy ekhós szekeret hajtunk meredek hegyeken és mély hótorlaszokon át, hanem őhozzájuk hasonlóan mi is próbálunk lelkileg felülkerekedni napjaink kísértésein és kihívásain. Bejárandó ösvények, megmászandó dombok – és időnként hegyek – várnak ránk. Bár a mai próbatételek mások, mint a korai pionírokéi, számunkra nem jelentenek kisebb kihívást.

Ahogyan a korai pioníroknak, úgy nekünk is fontos, hogy kövessük a prófétát, és szilárdan a hithűség szövetséges ösvényén tartsuk a lábunkat.

Kövessük Jézus Krisztust hittel minden lépésben! Szolgálnunk kell az Urat és szolgálnunk kell egymást. A szövetségeink megtartása és tisztelete által meg kell erősítenünk magunkat lelkileg. Ne kezdjük kevésbé sürgetőnek érezni a parancsolatok betartását! Sátán megpróbálja eltompítani az Isten és az Úr Jézus Krisztus iránti elkötelezettségünket és szeretetünket. Ne feledjük, hogy ha bárki el is téved, a Szabadító soha nem téveszt minket szem elől! A bűnbánat áldása révén Őhozzá fordulhatunk. Ő segíteni fog nekünk tanulni, fejlődni és változni, miközben igyekszünk a szövetség ösvényén maradni.

Kövessük mindig Jézus Krisztus lába nyomát, és hittel minden lépésben összpontosítsunk Őrá, szilárdan megvetve lábunkat a szövetség ösvényén. Ez az én alázatos imám, Jézus Krisztus nevében, ámen.