Az Ő igája gyönyörűséges, és az Ő terhe könnyű

Van egy történet egy Jack nevű emberről és hőn szeretett madárvadász kutyájáról, Cassie-ről. Jack nagyon büszke volt Cassie-re, és gyakran dicsekedett azzal, hogy milyen képzett kutyája van. Ezt bizonyítandó, Jack meghívta néhány barátját, hogy nézzék meg Cassie trükkjeit. Miután megérkezett a vadászklubba, Jack elengedte Cassie-t szaladgálni, míg ő bement, hogy bejelentkezzen.

Amikor eljött a kezdés ideje, Jack alig várta, hogy felvághasson Cassie bámulatos képességeivel. Cassie azonban furcsán viselkedett. Nem engedelmeskedett Jack egyetlen parancsának sem, pedig általában készségesen tette ezt. Nem vágyott semmi másra, csak hogy Jack mellett legyen.

Jack bosszankodott és szégyenkezett, és dühös volt Cassie-re, így hamarosan azt javasolta, hogy távozzanak. Cassie még a kocsi hátuljába sem volt hajlandó felugrani, így Jack türelmetlenül felkapta, és belökte a szállítóketrecbe. Dúlt-fúlt, miközben társai egész úton hazáig a kutyája viselkedésén gúnyolódtak. Jack nem értette, miért engedetlenkedett Cassie. Kiváló kiképzést kapott, és a múltban minden vágya az volt, hogy a gazdája kedvében járjon és szolgálja őt.

Miután hazaértek, Jack a szokása szerint elkezdte átvizsgálni Cassie-t esetleges sérülések, tövisek és kullancsok után kutatva. Amikor a kezét a kutya mellkasára tette, valami nedveset érzett, és észrevette, hogy vér borítja a kezét. Rémülten szégyellte el magát, amikor rájött, hogy Cassie-nek egy hosszú, széles seb húzódik végig egészen a mellkascsontjáig. Egy másik vágást is talált a jobb mellső lábán, mely szintén a csontig hatolt.

Jack a karjába vette Cassie-t, és elsírta magát. Elborította a szégyen, amiért rosszul ítélkezett és igazságtalanul bánt vele. Cassie azért nem a szokásainak megfelelően viselkedett korábban, mert megsérült. Viselkedésére hatással volt a fájdalma, a szenvedése és a sebei. Nem arról volt szó, hogy ne vágyott volna engedelmeskedni Jacknek vagy ne szerette volna őt.¹

Évekkel ezelőtt hallottam ezt a történetet, de azóta sem felejtettem el. Hány sebesült van közöttünk? Milyen gyakran ítélünk meg másokat a külső megjelenésük, a tetteik, vagy éppen a mulasztásaik miatt, miközben ha teljes mértékben értenénk őket, akkor inkább könyörülettel és a segítségnyújtás vágyával reagálnánk, ahelyett, hogy még az ítélkezésünkkel is növeljük a terheiket?

Sok alkalommal voltam ebben vétkes az életemben, de az Úr türelmesen tanított engem a személyes élményeim révén, illetve amikor mások élettapasztalatait hallgattam. Megtanultam még teljesebben értékelni drága Szabadítónk példáját, aki oly nagy részben a másoknak nyújtott szeretetteljes szolgálattétellel töltötte a saját idejét.

A legfiatalabb lányom életének már kislánykorától részét képezik az érzelmi egészségügyi kihívások. Élete során számos alkalommal érezte úgy, hogy nem tudja így tovább folytatni. Örökké hálásak leszünk a földi angyaloknak, akik ott voltak azokban az időkben: mellé ültek, meghallgatták, vele könnyeztek, együtt megosztották különleges ajándékaikat, lelki meglátásaikat és kölcsönös, egymás iránti szeretetüket. Ily szeretetteljes körülmények között gyakran mindkét fél terhei könnyebbek lettek.

Joseph B. Wirthlin elder a Korinthusbeliekhez írt első levelet idézte: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.”²

Így folytatta:

„Pál üzenete a szentek eme új csoportjának egyszerű és közvetlen volt: Akármit is tesztek, annak semmi haszna nem lesz, ha nincs bennetek jószívűség. Szólhattok nyelveken, rendelkezhettek a prófétálás ajándékával, megérthettek minden rejtélyt és tiétek lehet minden tudás; még ha olyan hitetek is van, amellyel hegyeket tudtok elmozdítani, jószívűség nélkül nem fog a hasznotokra válni.

»A jószívűség Krisztus tiszta szeretete« (Moróni 7:47). A Szabadító a példájával mutatta meg ezt a szeretetet.”³

János evangéliumában ezt olvassuk: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”⁴

Egyházi vezetőink számtalan beszédet mondtak már a jószívűségről, az egységről, a szeretetről, a kedvességről, a könyörületről, a megbocsátásról és az irgalomról. Úgy hiszem, a Szabadító arra szólít minket, hogy éljünk magasztosabb, szentebb módon,⁵ az Ő szeretetteljes módján, ahol mindenki úgy érezheti, hogy valóban odatartozik és szükség van rá.

Azt a parancsolatot kaptuk, hogy szeressünk másokat,⁶ ne pedig ítélkezzünk felettük.⁷ Tegyük le ezt a nehéz terhet, ezt nem nekünk kell hordoznunk.⁸ Ehelyett felvehetjük a Szabadító szeretetteljes és könyörületes igáját.

„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanulj[a]tok… tőlem;

…mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”⁹

A Szabadító nem nézi el a bűnt, de felkínálja nekünk a szeretetét, és megbocsátást nyújt, amikor bűnbánatot tartunk. A házasságtörésen ért asszonynak azt mondta: „Én sem kárhoztatlak: eredj el, és többé ne vétkezzél!”¹⁰ Azok, akiket megérintett, érezték a szeretetét, ez a szeretet pedig meggyógyította és átalakította őket. Az Ő szeretete késztette őket arra, hogy meg akarják változtatni az életüket. Az Ő módján élni örömöt és békességet hoz, és Ő gyengéden, kedvesen és szeretettel hívott másokat az ilyen fajta életmódra.

Gary E. Stevenson elder szavai szerint: „Amikor az élet viharaival és zivataraival, betegségeivel és sérüléseivel találjuk szembe magunkat, akkor az Úr – a mi Pásztorunk, a mi Gondviselőnk – szeretettel és kedvességgel táplál majd bennünket. Meggyógyítja a szívünket, és helyreállítja a lelkünket.”¹¹ Jézus Krisztus követőiként nem kellene-e nekünk is hasonlóképpen cselekednünk?

A Szabadító azt kéri tőlünk, hogy tanuljunk Tőle,¹² és tegyük meg azokat a dolgokat, amelyeket Őt tenni láttuk.¹³ Ő a jószívűség – a tiszta szeretet – megtestesítője. Amint fokozatosan megtanuljuk megtenni, amit tőlünk kér – nem kötelességből vagy az áldások miatt, melyeket esetleg megkapunk, hanem tisztán az Ő és Mennyei Atyánk iránti szeretetből¹⁴ –, akkor a szeretete átáramlik rajtunk, és nemcsak lehetségessé, hanem végül sokkal könnyebbé és egyszerűbbé is válik mindaz, amit kér tőlünk,¹⁵ illetve még örömtelibb lesz, mint amennyire valaha is el tudtunk képzelni. Gyakorlásra lesz szükség. Akár évekbe is telhet, ahogy nekem is, de ha már csak vágyunk is arra, hogy a szeretet legyen a mi ösztönző erőnk, akkor Ő képes fogni ezt a vágyat¹⁶ – ezt a magot –, és végül gyönyörű fává alakítani, telve a legédesebb gyümölcsökkel.¹⁷

Egyik szeretett himnuszunkban ezt énekeljük: „Ki vagyok, hogy ítélkezzek? Hibátlan én sem vagyok. Csendes szívben bánat rejlik, mit talán nem láthatok.”¹⁸ Kiknek lehetnek közöttünk nem látható bánatai? A látszólag lázadó gyermeknek vagy tizenévesnek, az elvált szülők gyermekeinek, az egyedülálló anyának vagy apának, a fizikai vagy mentális egészségügyi kihívásokkal küszködőknek, a hitüket megkérdőjelezőknek, a faji vagy kulturális előítéletekkel szembesülőknek, a magányosoknak, a házasságra vágyóknak, a nemkívánatos szenvedélybetegségekkel élőknek, és még oly sok embernek, akik igen változatos kihívásokkal küszködnek – gyakran még azoknak is, akiknek az élete a felszíne tökéletesnek tűnikn.

Egyikünknek sincs tökéletes élete vagy tökéletes családja; nekem biztosan nincs. Amikor arra törekszünk, hogy együttérezzünk azokkal, akik szintén kihívásokkal és tökéletlenségekkel szembesülnek, az segíthet nekik érezni, hogy nincsenek egyedül a saját küszködéseikben. Mindenkinek éreznie kell, hogy valóban idetartozik, és szükség van rá Krisztus testében.¹⁹ Sátán nagy vágya az, hogy szétválassza Isten gyermekeit, és bár nagy sikereket ért el eddig, mégis hatalmas erő van az egységben.²⁰ Ó, mennyire szükségünk van rá, hogy kart karba öltve járjunk együtt a halandóság e kihívást jelentő útján!

Prófétánk, Russell M. Nelson kijelentette: „Bármilyen nemzetiség, faji hovatartozás, nemi irányultság, nem, iskolai fokozatok, kultúra vagy egyéb jelentős ismertetőjegy miatti bántalmazása másoknak, vagy az irántuk tanúsított előítélet sértő a mi Alkotónk számára. Az Ő szövetséges fiaiként és leányaiként az efféle helytelen bánásmód méltatlan hozzánk.”²¹

Bár Nelson elnök mindenkit arra kért, hogy lépjen rá és maradjon meg a szövetség Mennyei Atyánkhoz visszavezető ösvényén, a következő tanácsot is adta: „Ha a barátaitok és családtagjaitok eltávolodnak az egyháztól, továbbra is szeressétek őket! Pont annyira nem a ti dolgotok megítélni mások döntéseit, amennyire ti sem érdemlitek azt, hogy bíráljanak benneteket azért, mert hithűek maradtok.”²²

Barátaim! Ne feledjük, hogy a földön minden egyes ember Isten gyermeke,²³ és Ő mindegyiküket szereti.²⁴ Vannak-e olyan emberek a ti ösvényetek mentén, akiket hajlamosak vagytok megítélni? Ha igen, akkor ne feledjétek, hogy ezek értékes lehetőségek arra, hogy gyakoroljuk a Szabadító módján való szeretetet.²⁵ Amint az Ő példáját követjük, Vele kerülünk egy igába, és segíthetjük táplálni a szeretet és az összetartozás érzését Atyánk minden gyermekének a szívében.

„Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!”²⁶ Amint eltölt bennünket a Szabadító szeretete, az Ő igája valóban lehet könnyű, és az Ő terhét érezhetjük könnyűnek.²⁷ Erről teszem bizonyságomat, Jézus Krisztus nevében, ámen.