Mi igaz?

Szeretett fivéreim és nővéreim! Köszönöm mindenkinek ezt a lelkesítő ülést. A múlt áprilisi konferenciánk óta számos világeseménynek voltunk tanúi, a szívszaggatótól a felemelőig.

Örömmel hallunk beszámolókat a világszerte megrendezett nagy ifjúsági konferenciákról.¹ Ezeken a konferenciákon nemes fiataljaink azt tanulják, hogy bármi történjék is az életükben, a legnagyobb erejük az Úrtól jön.²

Örvendezünk, amiért szerte a világon egyre több templom épül. Minden egyes új templom felszentelésével további isteni hatalom érkezik a világba, hogy megerősítsen minket, és ellensúlyozza az ellenség egyre fokozódó erőfeszítéseit.

A bántalmazás az ellenség befolyását jelzi. Súlyos bűn ez.³ Az egyház elnökeként megerősítem az Úr Jézus Krisztus e témára vonatkozó tanításait. Hadd legyek teljesen világos: bármilyen bántalmazás nőkkel, gyermekekkel vagy bárkivel szemben utálatos az Úrnak. Ő gyászol és én gyászolok, amikor bárkit bántás ér. Ő gyászol és mi mind gyászolunk minden egyes olyan ember miatt, aki bármilyen bántalmazás áldozatává vált. Azok, akik ezeket a förtelmes cselekedeteket elkövetik, nemcsak az ember törvényei előtt lesznek felelősségre vonva, hanem a Mindenható Isten haragjával is szembe fognak nézni.

Az egyház már évtizedek óta átfogó lépéseket tesz, hogy megvédje – különösképpen – a gyermekeket a bántalmazástól. Számos segédlet található az egyház honlapján. Kérlek benneteket, hogy tanulmányozzátok ezeket.⁴ Ezek az irányelvek az ártatlanok védelme érdekében vannak lefektetve. Arra buzdítom mindegyikünket, hogy figyeljünk oda mindenkire, aki bántalmazás veszélyének lehet kitéve, és haladéktalanul cselekedjünk a védelmük érdekében. A Szabadító nem tűri a bántalmazást, és tanítványaiként mi sem tűrhetjük.

Az ellenségnek más nyugtalanító taktikái is vannak. Ezek között vannak azon erőfeszítései, hogy elhomályosítsa a határt aközött, ami igaz és ami nem igaz. Ellentmondásos, hogy a karnyújtásnyira elérhető információáradat egyre nehezebbé teszi annak az eldöntését, hogy mi igaz.

Ez a kihívás egy olyan élményre emlékeztet, amelyben Nelson nővérrel volt részünk, amikor ellátogattunk egy közjogi méltósághoz egy olyan országban, ahol viszonylag kevesen hallottak Jézus Krisztusról. Ez a drága idősödő barátunk nem sokkal azelőtt nagyon beteg volt. Elmondta nekünk, hogy az ágyban töltött sok-sok napja alatt gyakran meredt a mennyezetre, azt kérdezve: „Mi igaz?”

Ma a földön sokan „csak azért vannak távol az igazságtól, mert nem tudják, hol találjanak rá”⁵. Némelyek elhitetnék velünk, hogy az igazság viszonylagos – hogy minden ember saját maga döntse el, mi igaz. Az efféle hit nem más, mint hiú ábránd azok számára, akik tévesen úgy gondolják, hogy ők maguk sem lesznek felelősségre vonhatók Isten előtt.

Drága fivérek és nővérek! Isten minden igazság forrása. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza befogad minden igazságot, melyet Isten a gyermekeinek átad, akár tudományos laboratóriumban szerezzenek róla tudomást, akár közvetlen kinyilatkoztatás által Őtőle kapják meg.

Erről a szószékről ma és holnap továbbra is az igazságot fogjátok hallani. Kérlek, jegyezzetek fel olyan gondolatokat, amelyek megragadják a figyelmeteket, valamint olyanokat, amelyek az eszetekbe jutnak és a szívetekben maradnak. Imádságosan kérjétek meg az Urat, hogy erősítse meg, hogy amit hallottatok, igaz.

Szeretlek benneteket, drága fivéreim és nővéreim! Imádkozom, hogy ez a konferencia biztosítsa azt a lelki lakomát, amelyre vágytok. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.