Minden embernek, mindenhol

Az egyik legfontosabb dolog, amit a Mormon könyve legutóbbi olvasása közben megtanultam, hogy Isten mennyire szereti a gyermekeit az összes országban. Az első fejezetben Lehi atyánk dicséri az Urat, akinek „hatalm[a], és jóság[a] és irgalm[a] a föld minden lakójára kiterjed” (1 Nefi 1:14). A Mormon könyve újra meg újra azt tanítja, hogy Jézus Krisztus evangéliumának ígérete és hatása egyetemes, minden emberhez szól, aki valaha a földön élt. Itt van néhány példa, melyet közvetlenül a könyvből idézek:

• Az engesztelés „a világ megalapítása óta el volt készítve az egész emberiségnek, akik valaha is voltak Ádám bukása óta, …vagy akik valaha is lesznek” (Móziás 4:7).

• „És az ember megváltása miatt, mely Jézus Krisztus által jött el, … minden ember megváltatik” (Mormon 9:13).

• „Minden ember fájdalmát elszenvedi, …a férfiakét és a nőkét is, és a gyermekekét. […] És azért szenvedi el mindezt, hogy a feltámadás minden emberrel bekövetkezhessen” (2 Nefi 9:21–22).

• „Megparancsolta-e valakinek is, hogy ne legyen része az ő szabadításának? …Nem; hanem fizetség nélkül adja azt minden embernek; és… minden ember kiváltságos, az egyik éppen úgy, mint a másik, és senkit nem tilt el” (2 Nefi 26:27–28).

Azt is olvashatjuk, hogy „vére kiengesztel azok bűneiért, …akik úgy haltak meg, hogy nem ismerték Isten rájuk vonatkozó akaratát, vagy akik tudatlanul követtek el bűnt” (Móziás 3:11). Ehhez hasonlóan, Krisztus vére kiengeszteli a kisgyermekeket. (Lásd Móziás 3:16.) Ezek a tanítások, miszerint a kiengesztelés feltámasztó és megtisztító hatalma mindenkire vonatkozik, ellentmond azoknak a feltevéseknek, hogy Isten kegyelme kizárólag néhány kiválasztottat szabadít meg. A kegyelme mindenkire érvényes. A Mormon könyve e tanításai kiszélesítik a látókörünket és elmélyítik a tudásunkat Isten mindent magába foglaló szeretetéről, valamint a minden emberre érvényes engesztelésének egyetemes hatásáról.

A Mormon könyve azt tanítja, hogy a Szabadítónk „mindenkit hív, hogy jöjjön hozzá és részesüljön a jóságából; és senkit nem utasít vissza, aki hozzá jön, feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt; és megemlékezik a pogányokról; és mindegyik egyforma Istennek, zsidó is és nemzsidó is” (2 Nefi 26:33; lásd még Alma 5:49).

„Ő mindenkit hív.” Azt értjük, hogy „férfit és nőt”. Azt is értjük, hogy „feketét és fehéret”, amely azt jelenti, hogy minden fajt. De mit jelent az, hogy „szolgát és szabadot”? A szolga – a szabad ellentéte – több, mint a rabszolgaság. Azt jelenti, hogy valami olyan dolognak a rabságában lenni, amelytől nehéz megszabadulni. Szolgának számít az, akinek fizikai vagy érzelmi csapások korlátozzák a szabadságát. Szolgának számít az, aki bizonyos anyagok vagy gyakorlatok szenvedélybetege. Kétségtelenül szolgának számít az, aki a bűn rabságában él, akit körülvett az a dolog, amelyet a Mormon könyve egy másik tanítása a „pokol láncainak” nevez (Alma 5:7). Azok is szolgának számítanak, akik ragaszkodnak azokhoz a hagyományokhoz, illetve szokásokhoz, amelyek ellentétesek Isten parancsolataival. (Lásd Máté 15:3–6; Márk 7:7–9; T&Sz 74:4–7. 93:39.) Végül pedig, szolgának számítanak azok, akik téves gondolatok rabjai. Joseph Smith próféta azt tanította, hogy azért prédikálunk, hogy „szabaddá tegyük a rabokat”¹. A Szabadítónk „mindenkit hív, hogy jöjjön hozzá és részesüljön jóságából”, „senkit nem utasít vissza”, és mindenki „egyforma Istennek”.

Isten gyermekei, az összes nemzetben, abban az ígéretben részesültek, hogy Ő majd kinyilvánítja magát nekik. A Mormon könyve elmondja nekünk:

„Mindazoknak kinyilvánítja magát, akik hisznek benne; igen, minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek, hatalmas csodákat, jeleket és bámulatos dolgokat művelve az emberek gyermekei között, hitük szerint” (2 Nefi 26:13).

Vegyük észre, hogy az Úr ígért kinyilvánításai „minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek” szólnak! Ma láthatjuk eme ígéret beteljesedését minden országban, ahol a misszionáriusainknak megengedték, hogy munkálkodjanak, még azokban a nemzetekben is, amelyek korábban nem számítottak keresztényeknek.

Például, számos olyan esetről tudunk, amikor az Úr kinyilvánította magát, azoknak a férfiaknak és nőknek, akik abban az Oroszországban élnek, amely nemrég szabadult ki az Istent tagadó kommunizmus hosszadalmas szorításából. Két orosz férfi, miközben kritikus és gúnyos hangvételű cikkeket olvasott a mormonokról, erős késztetést éreztek arra, hogy felkeressék gyülekezeti házainkat. Mindketten találkoztak misszionáriusokkal és csatlakoztak az egyházhoz.²

Nigéria egyik falujában egy orvos azt álmodta, hogy az egyik jó barátja beszédet mondott egy gyülekezetnek. Kíváncsiságból egy vasárnap elutazott a barátja falujába, és legnagyobb meglepetésére pontosan azt találta, amiről álmodott, vagyis a barátja egy egyházközségnek nevezett gyülekezetet tanított, ugyanis ő volt a püspökük. Nagyon tetszett neki amit a többszö- ri látogatás során hallott, ezért ő és felesége tanult és megkeresztelkedett. Két hónappal később a faluból több mint 30 ember csatlakozott az egyházból, és az orvosi rendelő lett a gyülekezés helye.

Egy észak-indiai férfi, akivel találkoztam, soha életében nem hallott még Jézus Krisztus nevéről sem, egészen addig, amíg meg nem látta egy cipészműhelyben egy naptáron. A Lélek elvezette ahhoz, hogy megtérjen egy protestáns egyházhoz. Később, egy egyetemi városban tett látogatása közben, meglátta egy amerikai csoport hirdetését, akiket „BYU Young Ambassadors”-nek [BYU Fiatal Követek] hívtak. Az előadás alatt egy belső hang azt mondta neki, hogy a műsor végén menjen le az előtérbe, ahol egy kék kabátot viselő ember elmondja neki, hogy mit kell tennie. Ily módon kapott egy példányt a Mormon könyvéből, elolvasta azt, és megtért a visszaállított evangéliumhoz. Azóta szolgált már misszionáriusként és püspökként.

Thaiföldön egy kislány érezte a szerető Mennyei Atya emlékét. Ahogy idősebb lett, gyakran imádkozott hozzá és kért tanácsot tőle a szívében. A húszas évei elején találkozott a misszionáriusokkal. A tanításaik megerősítették benne az Isten iránt érzett személyes érzéseit, amelyekre még gyermekkorából emlékezett. Megkeresztelkedett és missziót szolgált Thaiföldön.

Kambodzsában a népesség csupán 5%-a keresztény. Egy család az igazságot kereste abban az országban. Miközben a 11 éves kisfiuk biciklizett, meglátott két férfit – fehér ingben és nyakkendőben –, akik éppen egy képet mutattak valakinek, kérdezvén, hogy ki van a képen. Úgy érezte, meg kell állnia. Miközben figyelt, úgy érezte, hogy mondania kell, hogy „Ő Jézus Krisztus, Isten Fia, aki eljött, hogy megmentse az embert”. Aztán tovább hajtott. A misszionáriusoknak egy hónapjába tellett, mire megtalálták a fiút és a családját. Ma az édesapa a misszióelnökség egyik tanácsosa.

Tavaly júniusban egy öttagú család elment egy új kápolna nyílt napjára Mongóliában. Ahogy az édesapa belépett az ajtón „egy erőteljes érzés fu-tott végig a testén”, olyan békességet érzett, amilyet még azelőtt soha. Könnybe lábadt a szeme. Megkérdezte a misszionáriusokat, hogy mi volt ez a csodálatos érzés, és hogyan érezhetné ezt újra. Hamarosan az egész család megkeresztelkedett.³

Ez csak néhány példa. Több ezer ilyen van még.

A Mormon könyve azt is tanítja, hogy a nagy Teremtő minden emberért meghalt, „hogy minden ember az ő kiszolgáltatottja lehessen” (2 Nefi 9:5). Az Úr kiszolgáltatottjának lenni annyit jelent, hogy amennyiben az engesztelésén keresztül megbocsátják a bűneinket, akkor nekünk teljesítenünk kell az általa lefektetett feltételeket, ilyenek többek között a hit, a bűnbánat és a keresztség. A feltételek beteljesülése a vágyaink, választásaink és tetteink függvénye. „Eljön a világba, hogy minden embert megszabadíthasson, ha hallgatnak szavára” (2 Nefi 9:21).

Az Úr módot ad minden gyermeke számára, és egyetlen vágya, hogy minden gyermeke jöjjön hozzá. A Mormon könyve utolsó fejezetében Moróni így könyörög:

„Jöjjetek Krisztushoz, és legyetek benne tökéletessé, és tartóztassátok meg magatokat minden istentelenségtől, és ha minden istentelenség- től megtartóztatjátok magatokat, és tejes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szeretitek Istent, akkor elegendő számotokra a kegyelme, hogy kegyelme által tökéletesek lehessetek Krisztusban” (Moróni 10:32).

A Biblia elmondja nekünk, hogyan kötött szövetséget Isten Ábrahámmal, és hogyan ígérte meg neki, hogy rajta keresztül a föld minden „családja” vagy „nemzetsége” áldott lesz. (Lásd 1 Mózes 12:3; 22:18.) Amit mi ábrahámi szövetségnek hívunk, az megnyitja az ajtót Isten válogatott áldásai előtt, melyeket minden gyermekének szánt, bárhol is éljen. A Biblia azt tanítja, hogy „ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Galátziabeliek 3:29; lásd még Ábrahám 2:10). A Mormon könyve megígéri, hogy mindazok, akik megkapják az Úr meghívását és reagálnak arra, vagyis akik „bűnbánatot tartanak és hisznek Fiában” az „Úr szövetséges népe” lesznek (2 Nefi 30:2). Ez egy döntő erejű emlékeztető, hogy se a gazdagság, se a származás, se egyéb születési jog nem hitetheti el velünk, hogy „jobbak vagy[unk], mint a másik” (Alma 5:54; lásd még Jákób 3:9). A Mormon könyve valóban megparancsolja nekünk, hogy „ne tartsátok egyik testet többre a másiknál, avagy egyik ember ne gondolja magát feljebbvalónak a másiknál” (Móziás 23:7).

A Biblia azt tanítja, hogy Ábrahám egyes leszármazottait szétszórja az Úr „a föld minden országá[ba]”, „minden nép” között, „a földnek egyik végétől a földnek másik végéig” (5 Mózes 28:25, 37, 64). A Mormon könyve megerő- síti ezt a tanítást, és kijelenti, hogy Ábrahám leszármazottai „szét lesz[nek] szórva az egész föld színén, és minden nemzet között” (1 Nefi 22:3).

A Mormon könyve bővíti az ismereteinket azzal kapcsolatban, hogy a Szabadító földi szolgálata során, hogyan érte el az ő szétszórt nyájait. A Közel-Keleten végzett szolgálatán túl, a Mormon könyve beszámol arról, hogy a Szabadító az amerikai földrészen megjelent a nefitáknak és tanította őket. (Lásd 3 Nefi 11–28.) Ott megismételte, hogy az Atya megparancsolta neki, hogy látogassa meg a másik nyájat is, amely nem Jeruzsálem földjén volt. (Lásd 3 Nefi 16:1; János 10:16.) Azt is mondta, hogy másokat is meg fog látogatni, akiknek „még soha nem is nyilvánított[a] ki mag[át]” (3 Nefi 16:2–3). Ahogyan azt már évszázadokkal korábban megjövendölték (lásd 2 Nefi 29:12), a Szabadító azt mondta a követőinek az amerikai földrészen, hogy „megmutatom magam [Izráel elveszett törzseinek], mert ők nem vesztek el az Atya számára, hiszen ő tudja, hogy hova vitte őket” (3 Nefi 17:4).

A Mormon könyve nagyszerűen tanúsítja azt, hogy az Úr minden népet szeret, mindenhol. Azt állítja, hogy az Úr majd „kinyilvánítja magát minden nemzetnek” (1 Nefi 13:42). „Nem tudjátok, hogy egynél több nemzet van?” – kérdezte az Úr Nefi prófétán keresztül.

„Nem tudjátok, hogy én, az Úr, a ti Istenetek, teremtettem minden embert, és hogy megemlékezem azokról, akik a tenger szigetein vannak; és hogy én uralkodom fent az egekben és lent a földön; és én előhozom szavamat az emberek gyermekeinek, igen, méghozzá a föld minden nemzetének?” (2 Nefi 29:7).

Ehhez hasonlóan Alma próféta is azt tanította, hogy „az Úr minden nemzetnek ad embereket a saját nemzetükből és nyelvükből szavának tanítására, igen, bölcsen történő tanítására mindannak, amit számukra jónak lát” (Alma 29:8).

Az Úr nem csak kinyilvánítja magát az összes nemzetnek, hanem azt is megparancsolja nekik, hogy írják le a szavait:

„Nem tudjátok, hogy két nemzet bizonyságtétele bizonyíték nektek, hogy én Isten vagyok, hogy én az egyik nemzetről úgy emlékezem meg, mint a másikról? Tehát ugyanazon szavakat mondom az egyik nemzetnek, mint a másiknak…

Mert minden embernek megparancsolom, …hogy írják le a szavakat, melyeket nekik mondok…

Mert íme, szólok a zsidókhoz, és ők leírják azt; és szólok a nefitákhoz is, és ők leírják azt; és szólok Izráel házának más törzseihez is, melyeket elvezettem, és leírják azt; és a föld minden nemzetéhez is szólok, és azok leírják azt” (2 Nefi 29:8, 11–12; lásd még 1 Nefi 13:38–39).

Továbbá a Mormon könyve azt is tanítja, hogy ezek a csoportok rendelkeznek majd a többiek írásaival. (Lásd 2 Nefi 29:13.)

Ebből arra következtethetünk, hogy az Úr egyszer majd az egész világ javára előhozza azokat a sugalmazott tanításokat, melyeket az ezekben a nemzetekben élő gyermekeinek adott. Ez többek között tartalmazni fogja azokat a beszámolókat, melyek az Úr, az általunk Izráel elveszett törzseinek nevezett népeknél tett látogatásáról szólnak, valamint a kinyilatkoztatásait, melyeket Ábrahám valamennyi magjának adott. A Holt-tengeri tekercsek előkerülése az egyik jó példája annak, ahogyan ez bekövetkezhet.

Amikor új írások jönnek elő – és a prófécia szerint ez így lesz –, reméljük, hogy nem vetik el azokat, úgy ahogy a Mormon könyvét is elvetették, azzal a kifogással, hogy már van egy Bibliájuk. (Lásd 2 Nefi 29:3–10.) Az Úr azt mondta egy prófétán keresztül ebben a könyvben: „És mert már egy szót szóltam, nem szükséges azt gondolnotok, hogy nem szólhatok másikat; mert az én művem még nincs befejezve; és nem is lesz, az ember végezetéig” (2 Nefi 29:9).

Az evangélium tényleg minden embernek szól, mindenhol, minden nemzetben, minden népben. Mindenki meghívott.

Előre megjövendölt napokban élünk, amikor Isten igazlelkűséget küld le a mennyből, és igazságot küld elő a földből, hogy „lesöpörje a földet, mint árral”, hogy összegyűjtse a kiválasztottait „a föld négy szegletéből” (Mózes 7:62). A Mormon könyve azért jött elő, hogy emlékeztessen minket az Úrral kötött szövetségünkre, és hogy mindenkit meggyőzzön, hogy „Jézus a Krisztus, az Örökkévaló Isten, aki minden nemzetnek kinyilatkoztatja magát” (A Mormon könyve címlapja). Tanúságot teszek Róla és az Ő küldetéséről, Jézus Krisztus nevében, ámen.