Az önrendelkezés ajándéka

Nemrégiben, vezetés közben meg kellett állnom egy piros lámpánál. Az előttem álló jármű megragadta a figyelmemet. Egy ráragasztott matricán ez volt olvasható: „Azt teszek, amit akarok.”

Elgondolkodtam, vajon miért tesz ki valaki egy ilyen kijelentést a járművére? Milyen üzenetet szeretett volna közölni? Talán e jármű vezetője szerette volna nyilvánosan kifejezni, hogy teljes szabadságot ért el csupán azáltal, hogy azt teszi, amihez kedve van. Miközben ezen gondolkodtam, rájöttem, hogy a világunk igen zavaros lenne, ha mindenki azt tenné, amit csak akar.

Nyilvánvaló, hogy a társadalmunkban van egy kis zavarodottság e témát illetően. A médiában, a reklámokban, a szórakoztatóiparban és másutt azt az elterjedt elképzelést látjuk, hogy amikor valaki azt teheti, amit akar, akkor szabadságot élvez és boldog lesz. Azt sugallja, hogy döntéseink egyetlen feltétele az, hogy mi kellemes számunkra, mi szórakoztató, vagy mi felel meg a személyes vágyainknak.

Mennyei Atyánk jobb elképzelést adott számunkra. Ez az Ő nagyszerű boldogságterve, amely igazi szabadságot és boldogságot ad nekünk. Ezt olvassuk a Mormon könyvében:

„És az idők teljességében eljön a Messiás, hogy az emberek gyermekeit megválthassa a bukástól. És mivel megváltják őket a bukástól, mindörökre szabadok lesznek, felismervén a jót a gonosztól; hogy önmaguk cselekedjenek, és ne velük cselekedjenek, kivéve a törvény büntetése által a nagy és utolsó napon, azon parancsolatok szerint, melyeket Isten adott.

Az emberek tehát szabadok a test szerint, és minden dolog megadatott nekik, melyre az embernek szüksége van. És szabadon választhatják a szabadságot és az örök életet, minden ember nagy Közbenjárója által, vagy választhatják a fogságot és a halált, az ördög fogsága és hatalma szerint; mert ő arra törekszik, hogy minden ember olyan nyomorult lehessen, mint ő maga.”¹

Amikor erre a földre jöttünk, magunkkal hoztunk a mennyei otthonunkból egy Isten-adta ajándékot és kiváltságot, melyet önrendelkezésünknek hívunk. Ez jogot és hatalmat ad nekünk arra, hogy döntéseket hozzunk és válasszunk. Az önrendelkezés egy örökérvényű törvény. Az önrendelkezésünkről beszélve Brigham Young elnök ezt tanította: „Ez egy olyan törvény, amely az örökkévalóságtól kezdve mindig létezett, és továbbra is létezni fog az elkövetkezendő örökkévalóságokon keresztül. Minden intelligens lénynek rendelkeznie kell a választás hatalmával.”²

Wilford Woodruff elnök ugyanezen témáról a következő megfigyelést tette: „Eme önrendelkezés mindig az ember öröksége volt Isten uralkodása és kormányzása alatt. Rendelkezett vele már a mennyek mennyében is, még a világ teremtése előtt, az Úr pedig fenntartotta és ott megvédte azt Lucifer, és mindazok támadásától, akik az ő oldalán álltak… Eme önrendelkezés révén ti és én és minden ember felelős lénnyé vált, akik felelősséggel tartozunk azért, hogy milyen úton járunk, milyen életet élünk, hogyan cselekszünk.”³

Amikor az Úr a lelkek örök természetéről tanította Ábrahámot, valamint arról, hogy őt már születése előtt kiválasztották, elmagyarázta Ábrahámnak a földre jövetel egyik fontos célját, mondván: „És próbára tesszük őket ezzel, hogy meglássuk, vajon megtesznek-e minden olyan dolgot, amit az Úr, az ő Istenük megparancsol nekik.”⁴

Így önrendelkezésünk e földi életünket próbaidővé teszi. Ha nem rendelkeznénk az önrendelkezés eme csodálatos ajándékával, akkor nem tudnánk megmutatni Mennyei Atyánknak, hogy megtesszük-e mindazt, amit parancsolt nekünk.

Önrendelkezésünk használatához ismeretet kell a jót és a rosszat, rendelkeznünk kell a választás szabadságával, továbbá önrendelkezésünk gyakorlása után, választásainkat következményeknek kell követniük.

Megtanultam, hogy amikor engedelmeskedünk Mennyei Atyánk parancsolatainak, akkor növekszik a hitünk, gyarapodunk bölcsességben és lelki erőben, valamint könnyebbé válik számunkra, hogy helyes döntéseket hozzunk.

Nagyszerű példánk, az Úr Jézus Krisztus, felállította a tökéletes példát mindannyiunknak, hogy hogyan használjuk az önrendelkezésünket. Abban a mennyei tanácsban, amikor elénk tárták Atyánk tervét, miszerint lehetőségünk lesz e földre lejönni és testet kapni, a Szeretett Fiú, aki az Atya Szerette és Választottja volt a kezdetektől fogva, ezt mondta Atyjának: „Atyám, a te akaratod legyen meg, és a dicsőség legyen tiéd mindörökké.”⁵

Hasonlóképpen, nekünk is ugyanezen feltételt használva kell meghoznunk döntéseinket. Ahelyett, hogy azt mondjuk, „azt teszem, amit akarok”, mottónk ez kellene, hogy legyen: „azt teszem, amit az Atya szeretne, hogy tegyek”.

Ha ezt tesszük, biztosak lehetünk abban, hogy az Úr áldásai rajtunk lesznek. Könnyen lehet, hogy némely döntést akkor kell meghoznunk, amikor az nem kényelmes számunkra. Megtanultam azonban, hogy bár az idő néha nem alkalmas az ütemtervünk szempontjából, mindazonáltal, ha meghozzuk a helyes döntést, az Úr gondoskodni fog rólunk a maga módján, amely akkor még nem ismert számunkra.

Amikor 1989-ben áthelyeztek minket a Németország Hamburg Misszióból Kelet-Németországba, hogy a Drezda Misszió felett elnököljünk, az idő nem volt alkalmas a családunk számára. Gyermekeink épphogy megszokták az új iskolát Hamburgban, és most meg kellett ismerkedniük Kelet-Németország szocialista iskolarendszerével. Az egyik gyermekünk nem is tudott velünk jönni, mert be kellett fejeznie az iskolát nyugaton. E tapasztalatból megtanultuk azonban, hogy ami nehéznek tűnt nekünk az elején, végül mindannyiunk számára a legnagyobb áldássá vált. Az Úr a maga módján oldotta meg a kihívásainkat.

Kedves fivéreim és nővéreim, nagyon hálás vagyok az önrendelkezés csodálatos ajándékáért, melyet Mennyei Atyánk nekünk adott. Hálás vagyok, hogy tudhatom, hogy mi az Ő gyermekei vagyunk. Személyes tapasztalataimból tudom, hogy Ő szeret minket és gondoskodik rólunk. Tudom, hogy Jézus a Krisztus, Isten Fia, a mi Szabadítónk és Megváltónk. Tudom, hogy Joseph Smith próféta látta az Atyát és a Fiút, és hogy ő a visszaállítás prófétája. Tudom, hogy Gordon B. Hinckley elnök Isten ma élő prófétája.

Erről teszem tanúságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.