Látszik az arcodon

Soha nem volt jobb a földön élni, mint most. Ezek „feledhetetlen napok”¹. Ezek a ti napjaitok, és csodálatba ejtőek! Csodálatosak vagytok! Mikor a szemetekbe nézek, és látom ragyogó arcotokat, elámulok azon, hogy hogyan lehettek ennyire jók, ilyen erősek és tiszták egy ilyen kihívást jelentő világban. Ez emlékeztet egy versre, amelyet a nagypapám szokott volt mondogatni nekem, amikor veletek egyidős voltam. Ezt mondta:

Soha nem felejtettem el ezt az egyszerű versikét, és próbáltam mindig úgy élni, hogy az majd látszani fog az arcomon. Látom, hogy ti is ezt teszitek. Az arcotokról tükröződő világosság a Mennyei Atyánkkal és Fiával, Jézus Krisztussal megkötött és megtartott szövetségeitekből, valamint a Szentlélek társaságára feljogosító döntéseitekből fakad. Mindegyikőtöket nagyra becsüllek!

Gordon B. Hinckley elnök ezt mondta rólatok: „Ti vagytok… a legnemesebb [és legerősebb] fiatal nemzedék az egyház egész történelme során.”³ Hiszem, hogy felkészítettek és megőriztek benneteket, hogy ebben az időben éljetek a földön, amikor a legnagyobbak a kihívások és a lehetőségek. Hiszek abban, hogy az Úr számít rátok, hogy igazlelkű vezetők lesztek, és tanúként fogtok állni „mindenkor, mindenben és mindenütt”⁴. Valóban elmondható rólatok, hogy ti vagytok a jövő „sugárzóan ragyogó remény[ségei]”⁵.

Hiszek abban, hogy ti is azok között vagytok, akikről Péter apostol beszélt: „választott nemzetség, királyi papság és szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”⁶

Az a világosság a Szabadító világossága. Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának a világossága. Úgy tükrözitek az Ő világosságát, ahogyan az evangéliumot élitek. Példátok óriási hatással lesz a földre. Ez a felhívás, miszerint „keljetek fel és ragyogjatok, hogy világosságotok zászló lehessen a nemzetek számára”⁷, mindegyikőtöknek szól. Arra szólít, hogy magasabbra emelkedjetek. Vezetőségre szólít –, hogy illendőségben, tisztaságban, erényességben és szentségben vezessetek. Arra szólít, hogy másokkal is megosszátok ezt a világosságot. Ideje felkelni és ragyogni.

Megváltoztathatja a világot egyetlen igazlelkű fiatal nő? A válasz egy harsogó „igen!” Vezetőként veletek van a Szentlélek, aki „minden[t] … meg fog mutatni nektek, amit meg kell tennetek”⁸. Az állandó napi teendők azok, amelyek erőssé tesznek benneteket, hogy vezetőkké és példákká váljatok: a napi ima, a napi szentírás tanulmányozás, a napi engedelmesség, a napi, másoknak nyújtott szolgálat. Ha ezt teszitek, közelebb kerültök a Szabadítóhoz, és egyre hasonlóbbakká váltok Őhozzá. Mózes, Abinádi és más hithű vezetőkhöz⁹ hasonlóan, a ti arcotok is hitetek tüzétől fog ragyogni. „Átvettétek-e az ő képmását az ábrázatotokra?”¹⁰ „Keljetek fel és ragyogjatok”!

1856-ban, 13 évesen, Mary a családjával együtt csatlakozott az egyházhoz Angliában, elutazott Amerikába, és csatlakozott a Martin kézikocsis csoporthoz. Személyes történetében elmeséli az utazás nehézségeit – a kisöccse és a bátyja elvesztését, a lába megfagyását, végül pedig a csecsemő húga és az édesanyja halálát. A Sóstó-völgybe való megérkezése után az orvos amputálta a lábujjait, ám Brigham Young próféta megígérte neki, hogy nem kell majd többet levágni a lábaiból. Így mesél erről: „Egy nap sírva ücsörögtem. Oly nagyon fájtak a lábaim, mikor egyszer csak egy apró öreg néni kopogtatott. Azt mondta, úgy érezte, hogy valakinek szüksége lesz rá néhány napig… Megmutattam neki a lábaimat… Azt mondta: »Igen, és az Úr segítségével mégis megmenthetjük őket.« Lenmagpépes borogatást tett a lábaimra, majd az orvos távozása után minden nap eljött és kicserélte a borogatást. A harmadik hónap végére rendbejöttek a lábaim.”¹¹

Marynek azonban olyan sokáig kellett a székében ülnie, hogy lábizmai megmerevedtek, és nem tudta kinyújtani őket. Mikor édesapja látta, milyen állapotban van, sírva fakadt. Olajjal dörzsölte be a lábait, és megpróbálta kiegyenesíteni őket, de hasztalan. Egy nap így szólt: „Mary, kigondoltam egy tervet, hogy segítsek neked. Egy polcot fogok a falra szögezni, és amíg én dolgozom, te próbáld meg elérni azt.” Mary azt mondta, hogy egész nap próbálkozott, több napon át, és végül elérte a polcot. Ezután az apja egy kicsit magasabbra helyezte azt. Ez így ment még három hónapig, és napi szorgalma által, a lábai kiegyenesedtek, ő pedig újra megtanult járni.¹²

Tudom, hogy Mary Goble-hoz hasonlóan, ti is próbáltok kicsit magasabbra érni, hogy elérjétek a vezetők által számunkra emelt polcot, és ha magasabbra értek az eszményinél, akkor magabiztosan fogtok a jövő felé lépkedni.

A nyugat-afrikai fiatal nők arca a Szentlélek tündöklő világosságától ragyog. Ők a Fiatalság erősségéért című füzetben foglalt normák szerint élnek, a Lélek vezeti őket, és vezetőknek készülnek. Szeretik az Urat és hálásak az Ő világosságáért az életükben. Néhány fiatal nő közülük három órát gyalogolt, hogy megosszák velem a bizonyságukat. Örökre megváltoztam általuk.

Amikor Dél-Amerikában voltam, a fiatal nők és a vezetőik elénekelték a „Próbálok úgy élni, mint Jézus”¹³ című éneket. Nem csak elénekelték a szöveget, hanem komolyan is gondolták. Ázsiában és Indiában a fiatal nők a hit, a szerény öltözködés és tisztaság mintaképei. Csillog a szemük és boldogok. Angliában, Írországban és Walesben a fiatal nők az iskolában kiállnak az igazság és az igazlelkűség mellett. Egy egyre sötétedő világban ők sokat számítanak. Néhányatok egyedüli egyháztag a családjában vagy az iskolában. Számít, hogy mit tesztek. Igazlelkű vezetők vagyok.

Nem túl régen az Ensign Peak csúcsára kirándultam egy csoport fiatallal. Letekintettünk Salt Lake városára és a templomra, és arról az áldozatról beszélgettünk, amelyet oly sokan hoztak az evangéliumért. Ezután minde- gyik fiatal meglengetett egy zászlót. Zászlajukra a világnak szánt üzenetük szimbólumait rajzolták, azon dolgokét, amelyeket ezekben az utolsó napokban képviselni szeretnének. Izgalmas volt hallani mindegyikük elkötelezettségét és bizonyságát. Ezután elénekeltük „A magas hegy csúcsán”¹⁴ kezdetű himnuszt, a fiatalok pedig közösen kiáltották: „Éljen, Izráel!”¹⁵ Most ezeket a szavakat visszhangozom. Éljen, a ti nemzedéketek! Remélem, soha nem vonakodtok engedni, hogy „úgy fényljék a ti világosságotok…, hogy [mások] lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti Mennyei Atyátokat”¹⁶. Remélem, hogy ti is a magasba emelitek zászlótokat. Tudom, hogy ha igazlelkűen vezettek, Ésaiás eme szavai be fognak teljesedni: „Mert ímé…, feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.”¹⁷ Felismerhetővé válik és „népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.”¹⁸

Látom a napját annak, amikor a világ rátok tekint, és ezt mondja: „Kik vagytok ti? Kik ezek a fiatal nők, akik ilyen világosságot sugároznak? Mitől vagytok ilyen boldogok? Hogyan tudjátok, merre menjetek egy ilyen zavaros világban?” Ti pedig felemelkedtek, a lábatokra álltok és meggyőződéssel felelitek: „Mennyei Atyánk lányai vagyunk, aki szeret minket, és mi szeretjük Őt. Isten tanújaként fogunk állni mindenkor, mindenben és mindenütt.”¹⁹

Ugyanúgy szólítalak benneteket, mint Moróni tette: „Ébredj[etek], és emelkedj[etek] fel…, Ó Sion leánya[i].”²⁰ Ő látott titeket. Látta ezt a napot. Ezek a ti napjaitok! Ti döntitek el, hogy felkeltek és ragyogtok-e. Hiszem azt, hogy ha felébredtek és felkeltek, akkor világosságotok zászló lesz a nemzetek számára, de azt is, hogy normáitok világítanak majd a nemzeteknek. El vagytok választva. A halandóság előtti létben kiváltatok a többiek közül. Leszármazásotokhoz egy szövetség és ígéretek járulnak. A hithűek – Ábrahám, Izsák és Jákób – lelki tulajdonságait örököltétek. Valódi természetetek isteni örökségeteket és rendeltetéseteket tükrözi. Az, hogy lánynak születtetek, nem véletlen. Isteni jellemvonásaitok felerősödnek, amikor másokat vezettek, és felemelkedtek isteni lehetőségeitekhez. Kerüljetek közelebb a Szabadítóhoz! Ő él! Ő a világ világossága, élete és reménye. Ő vezetni fog és bátorságot ad nektek, hogy megosszátok világosságotokat. Ahogyan a nagyapám tanította nekem: „Ha Istent és az Ő végtelen kegyelmét követed, nem kell mondanod, elárulja majd tekinteted.” Jézus Krisztus nevében, ámen.