Önmagunkért cselekedni: Az önrendelkezés ajándéka és áldásai

Hálás vagyok prófétánk, Gordon B. Hinckley elnök bizonyságáért. Az egyháztagok nevében világszerte, hálámat fejezem ki azért, hogy úgy döntött, hogy követi az Úr sugalmazását, és megkért bennünket, hogy olvassuk el a Mormon könyvét. Sugalmazott tanácsa miatt bőséges áldásokban volt részünk.

Lehi atyánk, a Mormon könyvében feljegyzett első próféta is úgy döntött, hogy követi az Urat. Azt az utasítást kapta, hogy „vegye a családját, és menjen el a vadonba”¹. Az utazás zord körülményei és fiai, Lámán és Lemuel zúgolódása ellenére, Lehi elvezette családját a megígért földre. Ez azonban nem a béke helye volt. Mikor Lámán és Lemuel arra használta önrendelkezését, hogy engedetlen legyen az Úrral szemben, Lehi szívére bánat nehezedett miattuk.² Halála előtt Lehi maga köré gyűjtötte gyermekeit, megáldotta, és tanáccsal látta el őket.³ Lázongó fiait bűnbánatra és hithűségre intette: „Ébredjetek, fiaim… rázzátok le a láncokat, melyekkel megkötöztek.”⁴ Igazlelkű fiának, Jákóbnak pedig egy utolsó, nagyon fontos leckét tanított.

Ha a mi gyermekeinknek és unokáinknak csupán egyetlen, legfontosabb leckét taníthatnánk, mi lenne az? Lehi, az evangélium összes dicső tantételei közül úgy döntött, hogy a szabadulás tervéről és az önrendelkezés ajándékáról tanítja a fiát.

Tanította, hogy „elegendő utasítást kaptak az emberek, hogy különbséget tegyenek jó és gonosz között”⁵. Ez a szent utasítás a mennyekben vette kezdetét. Ott egy nagy tanácsülés keretében, Mennyei Atyánk meghagyta az önrendelkezést, hogy próbára tegyen minket itt, a halandóságban, „hogy megláss[ák], hogy megtesz[ünk-e] minden olyan dolgot, amit az Úr, a [mi] Isten[ünk] megparancsol nek[ünk]”⁶.

Sátán azonban ellene szegült Istennek és az Ő tervének, mondván: „[A]z egész emberiséget megváltom, …add hát nekem a neked járó tiszteletet”⁷. „Tehát, mivel… Sátán fellázadt ellenem, és az ember önrendelkezésének elpusztítására törekedett, amelyet én, az Úristen adtam neki, …letaszítottam [őt].”⁸ „[É]s azon a napon sokan követték őt.”⁹ Sőt, „a mennyek seregeinek harmad [része]”¹⁰ arra használta önrendelkezését, hogy elutasítsa Isten tervét.

Ti és én azok között voltunk, akik arra használták önrendelkezésüket, hogy elfogadják Mennyei Atyánk tervét, hogy a földre jöjjenek, hogy halandó életük legyen, és hogy fejlődjenek. „Örvendeztünk…, hogy lehetőségünk van a földre jönni, hogy testet kapjunk, [mert tudtuk], hogy hithűség által olyanná válhatunk, mint a mi Atyánk, Isten.”¹¹

Most itt vagyunk a földön, ahol bőven van lehetőségünk, hogy használjuk önrendelkezésünket. Mert itt „minden dologban ellentét [van]”¹². Ez az ellentét nélkülözhetetlen életünk céljához. Ahogyan Lehi elmagyarázta: „hogy létrehozza örökkévaló céljait az ember végső állapotában, … [az] Úristen megadta… az embernek, hogy önmagáért cselekedjék. Az ember tehát nem tudna önmagáért cselekedni, ha nem úgy lenne, hogy csábítja az egyik vagy a másik.”¹³

Isten gyermekei közül először Ádám és Éva voltak azok, akiknek meg kellett tapasztalniuk ezeket a csábításokat. Minden ember nyomorúságára törekedvén, Sátán, „minden hazugság atyja”¹⁴ megkísértette Ádámot és Évát. Mivel ők azt választották, hogy esznek a „tiltott gyümölcsből, kiűzettek az Éden kertjéből, hogy műveljék a földet”¹⁵. Ezen döntésük következtében „gyermekeket [is] hoztak a világra; … méghozzá az egész föld családját”¹⁶, ez a földi állapot pedig „a próbatétel állapota lett”¹⁷ számukra és utódaik számára. Mert „íme, minden dolog annak bölcsessége szerint történt, aki minden dolgot tud – mondta Lehi Jákóbnak. – Ádám elbukott, hogy lehessenek emberek; és az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen”¹⁸.

Néha elfeledjük, hogy Mennyei Atyánk azt szeretné, ha mindannyian részesülnénk ebben az örömben. Csak a kísértésnek és a bűnnek való engedés tarthat távol bennünket ettől az örömtől. És Sátán pontosan azt akarja, hogy engedjünk.

Egyszer lehetőségem volt elkísérni Spencer W. Kimball elnököt egy távoli országba. Körbevittek minket, hogy lássuk a terület látványosságait, köztük egy földalatti katakombát is – a keresztény fanatikusok által üldözött emberek temetkezési helyét. Miközben annak a helynek a sötét, szűk lépcsőin felfelé jöttünk, Kimball elnök egy feledhetetlen leckét taní-tott nekem. Megrángatta a kabátom szegélyét, és azt mondta: „Mindig aggasztott, hogy mi mindent tesz az ellenség a Szabadítónk nevét használva”. Ezután így szólt: „Robert, az ellenségnek soha nem lehet öröme, amíg te és én nem követünk el bűnt.”

Miközben ezen a kijelentésen elmélkedtem, és a szentírásokat tanulmányoztam, kezdtem megérteni, hogy mire gondolt Kimball elnök. Eszembe jutott az Úrnak a föld minden lakójához intézett szava, ahogyan az a Mormon könyvében áll: „Jaj, jaj, jaj ennek a népnek; jaj az egész föld lakóinak, ha nem tartanak bűnbánatot; mert népem szép fiainak és leányainak halálán kacag az ördög, és örvendeznek az ő angyalai.”¹⁹ A mi bűneink miatt kacag a gonosz, a mi bánatunk okoz neki hamis örömet.

Bár kacag a gonosz, hatalma korlátozott. Néhányan talán emlékeznek erre a régi szállóigére: „Az ördög vett rá.” Szeretném ma világosan leszögezni azt, hogy az ellenség, semmire nem vehet rá bennünket. A szentírás szavaival élve, ő valóban az ajtónk előtt leselkedik és minden nap követ bennünket.²⁰ Minden alkalommal, amikor kimegyünk, minden döntésünkkel vagy azt választjuk, hogy abba az irányba, vagy azt, hogy a Szabadító felé fordulunk. Az ellenségnek azonban távoznia kell, ha megmondjuk neki, hogy távozzon! Nem tud minket befolyásolni, csak ha megengedjük neki, és ő tudja ezt! Egyedül akkor képes befolyásolni elménket és testünket – a lelkünket – ha megengedjük neki. Más szóval: nem kell, hogy engedjünk a csábításainak!

Oka van, hogy önrendelkezést kaptunk, hogy megkaptuk a papság áldásait, és hogy megadatott nekünk Krisztus világossága és a Szentlélek. Ez az ok pedig a mi fejlődésünk és boldogságunk ezen a világon, és örök élet az eljövendőben. Azt kérdezem ma, megkaptuk-e azt a Lelket? Követjük-e őt az egyenes és keskeny ösvényen, amely Istenhez és az örök élethez vezet? Megkapaszkodunk-e a vasrúdban, vagy pedig egy másik úton haladunk? Tanúságomat teszem arról, hogy az a döntésünk – hogy hogyan érzünk, gondolkodunk és cselekszünk majd minden nap – határozza meg a módot, ahogyan rátérünk és rajta maradunk az ösvényen, míg el nem érjük örökkévaló célunkat.

Nos, egyikünk sincs mindig a keskeny ösvényen. Mindannyian hibázunk. Ezért tanította Lehi – aki értette a Szabadító szerepét az önrendelkezésünk megőrzésében és visszanyerésében – Jákóbnak és nekünk: „Az idők teljességében eljön a Messiás, hogy az emberek gyermekeit megválthassa a bukástól. És mivel megváltják őket a bukástól, mindörökre szabadok lesznek, felismervén a jót a gonosztól; hogy önmaguk cselekedjenek, és ne velük cselekedjenek”²¹. Ez a kulcs: „hogy önmaguk cselekedjenek, és ne velük cselekedjenek.”

Eme utolsó napokban, ahogyan régen is, kerülnünk kell azt, hogy velünk cselekedjenek, azáltal, hogy mi magunk cselekszünk, hogy elkerüljük a gonoszt. A Szentlélek sugalmazást ad majd nekünk. Józsefnek megmondatott, hogy meneküljön el Potifár felesége elől. Ábrahám engedelmeskedett annak a parancsolatnak, hogy meneküljön Ur városából. Lehi azt az utasítást kapta, hogy meneküljön Jeruzsálemből, mielőtt az elpusztult. Végül pedig, hogy megóvják a Szabadító életét, Mária és József azt a sugalmazást kapták, hogy meneküljenek Egyiptomba.

A gonosz elől való menekülésre ösztönző sugallatok tükrözik Mennyei Atyánknak a mi konkrét erősségeinkről, gyengeségeinkről és életünk előre nem látható körülményeiről való tudását. Általában, mikor ezek a sugallatok jönnek, nem fognak bennünket megállítani, mert Isten Lelke nem a mennydörgés szavával szól. Hangja mint a suttogás, olyan szelíd lesz, és egy elménkbe ötlő gondolatként, vagy a szívünkben támadt érzésként érkezik. Ha megfogadjuk szelíd sugalmazásait, védve leszünk a bűn pusztító következményeitől.

Ám, ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a sugallatokat, a Lélek világossága elhomályosul. Önrendelkezésünk korlátozottabb lesz, vagy elveszik, és elveszítjük magabiztosságunkat és képességünket a cselekvésre. „[F]ényes nappal [lelki] sötétségben [fogunk járni].”²² Milyen könnyű is lesz akkor ismeretlen ösvényekre tévedni és eltévedni! Milyen könnyen kötöztetünk meg a bűn láncaitól, amelyről Lehi beszélt lázadozó fiainak!²³ Ha például, döntéseink következtében súlyos adósságba kerülünk, elveszítjük az önrendelkezésünket ahhoz, hogy kielégítsük igényeinket és szükségleteinket, vagy hogy félretegyünk arra a bizton elkövetkező esős napra. Ha azt választjuk, hogy megszegjük a törvényt, lehet, hogy börtönbe kerülünk, ahol önrendelkezésünk annyira korlátozott lesz, hogy nem dönthetjük el, hová megyünk, kivel találkozunk, vagy mit teszünk. A lélekbörtön nagyon hasonlít ehhez. Ezért, hogy megőrizzük önrendelkezésünket, naponta Urunk és Szabadítónk világosságában kell járnunk, és követnünk kell az engedelmesség ösvényét. Ez az egyetlen ösvény, amely elvezet Mennyei Atyánkhoz.

Amennyiben hamislelkű döntéseink miatt letévedtünk arról az ösvényről, emlékeznünk kell a nekünk adott önrendelkezésünkre, hogy eldönthetjük, hogy újra gyakorolni fogjuk azt. Főleg azokhoz szólok, akiken a függőség sűrű sötétsége lett úrrá. Amennyiben valamilyen romboló, függőséget okozó szokás rabjai vagytok, lehetséges, hogy lelkileg egy fekete lyukban érzitek magatokat. Mint az űrben lévő igazi fekete lyukak esetében, talán majdnem lehetetlennek tűnik, hogy a fény beáradjon oda, ahol ti vagytok. Hogyan menekülhettek meg? Tanúságomat teszem arról, hogy az egyetlen mód erre az az önrendelkezés, amelyet a halandóság előtti életben olyan bátran gyakoroltatok, vagyis a saját akaratotok, amelyet az ellenség nem tud elvenni akkor, ha nem engeditek át neki.

Hogyan tudjátok visszaszerezni ezt az önrendelkezést? Hogyan kezdhettek el újra helyesen a szerint cselekedni? El kell döntenetek, hogy hittel cselekedtek és engedelmesek lesztek. Hadd javasoljak néhány olyan választást, amelyeket most, a mai napon elkezdhettek!

Válasszátok azt, hogy elfogadjátok – igazán elfogadjátok –, hogy Isten gyermekei vagytok, hogy Ő szeret titeket, és hogy hatalmában áll segíteni nektek.

Válasszátok azt, hogy mindent – szó szerint mindent – Ő elé helyeztek az oltárra. Tudván, hogy a gyermekei vagytok, döntsétek el, hogy az életetek az Övé, és hogy arra fogjátok használni önrendelkezéseteket, hogy megtegyétek az Ő akaratát. Lehet, hogy többször is hozzáfogtok az életben, de soha – soha ne adjátok fel!

Válasszátok azt, hogy olyan állapotba hozzátok magatokat, amelyben megtapasztaljátok Isten Lelkét, az ima, a szentírás-tanulmányozás, az egyházi gyűlések, és a többiekkel való hasznos együttműködés által! Amikor érzitek a Lélek befolyását, elkezdtek tisztulni és erősödni. A világosság visszajön, és a gonosz sötétsége nem maradhat ott, ahová eljut ez a fény.

Válasszátok az engedelmességet és a parancsolatok betartását, kezdve keresztelkedési szövetségetekkel! Újítsátok meg hetente e szövetségeket azáltal, hogy érdemesen részesültök az úrvacsorából!

Válasszátok azt, hogy felkészültök érdemesen belépni a templomba, és megújítjátok szent szövetségeiteket, és részesültök az összes szabadító szertartásban és az evangélium áldásaiban!

Végül, ami a legfontosabb: válasszátok azt, hogy hisztek Jézus Krisztus engesztelésében! Fogadjátok el a Szabadító bocsánatát, és ezután bocsássatok meg önmagatoknak! Értetek végzett áldozata miatt, Őneki hatalmában áll az, hogy „[ne] emlékezze[n] azokra több锲⁴. Nektek is ugyanígy kell tennetek!

Miután az ösvényre kerültetek és újra „szabadon választhattok”, válasszátok azt, hogy elutasítjátok a már megbánt bűneitek miatt érzett szégyent, és a múlt miatti csüggedést, és örvendeztek a jövő reménységében! Emlékezzetek rá, Sátán az, aki azt akarja, hogy legyünk mi is olyan „nyomorult[ak] …, mint ő maga”²⁵. A vágyaitok legyenek ennél erősebbek! Legyetek boldogok és bízzatok az életetekben és azokban a lehetőségekben és áldásokban, amelyek itt és az örökkévalóság során várnak rátok!

Végül emlékezzetek rá, hogy önrendelkezésünk nem csak értünk van. Az a feladatunk, hogy mások javára használjuk azt – hogy felemeljük és erősítsük a többieket a gyötrelmeik és a megpróbáltatásaik során. Testvéreink közül néhányan, a rossz döntések miatt teljesen elveszítették önrendelkezésük feletti irányításukat. Anélkül, hogy kitennénk magunkat a kísértésnek, meghívhatunk és hívjunk is meg másokat, hogy részesüljenek Jézus Krisztus evangéliumának világosságában! A barátság és szeretet által vezethetjük őket az engedelmesség ösvényén, és bíztathatjuk őket, hogy önrendelkezésüket használva újra helyes döntéseket hozzanak.

Ahogyan Lehi is bizonyságot tett családjának az önrendelkezés áldásairól, én is bizonyságomat szeretném tenni nektek, szeretett testvéreim- nek világszerte és a családomnak. A mennyei tanácsban kimutattuk az önrendelkezésünket azzal, hogy Mennyei Atyánk tervének követése mellett döntöttünk, és eljöttünk a halandóságba e próbatétel idején. Az önrendelkezés lehetővé teszi számunkra, hogy próbára tétessünk, és lássák, hogy kitartunk-e mindvégig és hogy becsülettel térünk-e vissza Mennyei Atyánkhoz. Az önrendelkezés az a katalizátor, amely képessé tesz bennünket krisztusi viselkedésünkkel külsőleg kifejezni belső lelki vágyainkat. Az önrendelkezés lehetővé teszi, hogy hithű és engedelmes döntéseket hozzunk, amelyek erősítenek bennünket, hogy másokat is felemelhessünk és megerősíthessünk. Az igazlelkűen használt önrendelkezés teszi lehetővé a világosság számára, hogy eloszlassa a sötétséget, minket pedig feljogosít, hogy örömben és boldogságban éljünk a jelenben, hittel tekintsünk a jövőbe, az örökkévalóságba és ne csüngjünk a múlt dolgain. Önrendelkezésünk használata meghatározza, hogy kik vagyunk, és kivé válunk.

Mindazoknak, akik élvezni akarják az önrendelkezés mennyei áldásait, tanúságomat teszem, hogy hitünk és engedelmességünk által erősödik az önrendelkezésünk. Az önrendelkezés cselekedetekre ösztönöz: keresni, hogy találjunk; kérdezni, hogy útmutatást kapjunk a Lélektől; kopogtatni azon az ajtón, amely lelki világossághoz és végül szabaduláshoz vezet. Különleges bizonyságomat teszem arról, hogy Szabadítónk, Jézus Krisztus annak a világosságnak a forrása. Igen, a Világ Világossága és Élete. Miközben önrendelkezésünket az Ő követésére használjuk, a bennünk lévő világossága mind fényesebbé és fényesebbé válik, a tökéletes napig²⁶, amikor örömteli fogadtatásban lesz részünk Mennyei Atyánk jelenlétében, az örökkévalóságon át. Használjuk önrendelkezésünket e szent és dicső célból, ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.