A házasság ápolása

Az első lépés az, hogy megértsük a házasság tanbéli alapját. Az Úr kinyilvánította, hogy a házasság egy férfi és egy nő között létrejött törvényes esküvő. „A házasságot Isten rendelte el az embernek.

Törvényes tehát az, hogy legyen egy felesége, és ketten legyenek egy testté, és mindez azért, hogy a föld megfelelhessen teremtése céljának.”⁴

A világi irányzatok, melyek a házasságot másképp határozzák meg, sajnálatos módon lerombolják a házasság intézményét. Az ilyen mesterkedések ellentétesek Isten tervével.

Ő maga mondta: „Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.”⁵

A szentírások később megerősítik, hogy „sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban”⁶.

A házasság a társadalmi rend öntőműhelye, az erény forrása, valamint az örökkévaló felmagasztosulás alapja. A házasság – isteni meghatározás szerint – örökkévaló szövetség.⁷ A házasság akkor van megszentelve, amikor azt szentségben ápolják és tisztelik. Az az egység nem csak a férj és a feleség között jön létre; annak része az Istennel fenntartott kapcsolat is.⁸ „Mind a férjnek, mind a feleségnek komoly kötelessége, hogy szeressék és törődjenek egymással.”⁹ A házassági kapcsolaton belül született gyermekek „az Úrnak öröksége”¹⁰. A házasság csupán a családi élet bimbója; a szülői mivolt a virág. És ez a csokor akkor válik még szebbé, amikor megérkeznek az unokák. A családok olyannyira örökkévalóvá válhatnak, mint Isten királysága.¹¹

A házasság mind parancsolat, mind pedig az evangélium felmagasztosító tantétele.¹² Mivel Isten rendelte el, ezért a házasságon belüli intim testi kapcsolatok szentek. Ennek ellenére, túlságosan gyakran szentségtelenítik meg ezeket az isteni ajándékokat. Amennyiben egy házaspár engedi, hogy az intim kapcsolatukat megfertőzze az erkölcstelen beszéd vagy a pornográfia, azzal megbántják Teremtőjüket, miközben lealacsonyítják és aprópénzre váltják saját isteni ajándékaikat. Az igazi boldogság a személyes tisztaságon alapszik.¹³ A szentírás megparancsolja: „[T]isztítsátok meg magatokat!”¹⁴ A házassági szövetségnek kell felemelni a férjeket és feleségeket a celesztiális dicsőségbe történő felmagasztosulásra.

Az Úr szándékai szerint a házasságnak a fizikai halálon túl is folytatódnia kell. A terve lehetőséget ad arra, hogy a család örökre fennmaradjon Isten királyságában. A terve templomokat és lehetőségeket ad arra, hogy ott szertartásokat végezzünk az előkért és a halottakért. Az ott megpecsételt házasság elindítja a férjet és feleséget az egység nagyszerű rendje felé, amelyre oly nagy szükség van Isten munkájának tökéletesítéséhez.¹⁵

A házassággal kapcsolatos tanok magukba foglalják az önrendelkezést és a felelősségre vonhatóságot. Mindannyiunk felelősséggel tartozunk a választásainkért. A gyermekekkel megáldott párok felelősséggel tartoznak Istennek, hogy hogyan gondoskodnak a gyermekeikről.

Mikor találkozom a papsági vezetőkkel, gyakran megkérdezem tőlük, hogy milyen fontossági sorrend szerint látják el a feladataikat. Általában megemlítik a fontos egyházi kötelességeiket, amelyre elhívták őket. Túl kevesen emlékeznek azonban az otthoni felelősségeikre. Pedig a papsági hivataloknak, kulcsoknak, elhívásoknak és kvórumoknak az a céljuk, hogy felmagasztalják a családokat.¹⁶ A papsági hatalom azért lett visszaállítva, hogy a családokat összepecsételhessék az örökkévalóságra. Ezért fivéreim, a legfontosabb papsági kötelességetek, hogy ápoljátok a házasságot, vagyis törődjetek a feleségetekkel, tiszteljétek, becsüljétek és szeressétek őt! Legyetek áldások a feleségetek és gyermekeitek számára!

Ezeket a tanbéli alapokat észben tartva, gondolkozzunk el a második lépésen, vagyis azokon a konkrét tetteken, amelyek megerősítik a házasságot. Javasolok néhány példát, és felkérem a párokat, hogy gondolkozzanak el azokon, és szükség szerint alkalmazzák őket az egyéni körülményeik szerint.

A javaslataim három cselekvő igével kapcsolatosak: megbecsülni, kommunikálni és elmélkedni.

Megbecsülni – azt mondani, hogy „szeretlek” vagy „köszönöm” – nem nehéz. A szeretet és a megbecsülés e kinyilvánításai sokkal többet jelentenek, mint egy kedves gondolat vagy cselekedet elismerése. Ezek az édes udvariasság jelei. Miközben a hálás társak a jót keresik egymásban, és őszinte bókokat mondanak egymásnak, a feleségek és férjek arra fognak törekedni, hogy olyan emberré váljanak, mint amilyenek a bókokban szerepelnek.

A második javaslat – jól kommunikálni a házastárssal – szintén fontos. A jó kommunikációnak része, hogy időt szakítanak a közös tervezésre. A pároknak szüksége van kettesben eltöltött időre, hogy figyeljenek egymásra, beszélgessenek egymással, és valóban meghallgassák egymást. Együtt kell működniük, egyenlő partnerekként segítve egymást. Ápolniuk kell úgy a lelki, mint a testi meghittségüket. Törekedniük kell arra, hogy felemeljék és motiválják egymást. A házastársi egység akkor marad fenn, ha a célokat kölcsönösen megértik. A jó kommunikációt az ima is javítja. Az is ápolja a házasságot, ha az imában megemlítik a házastárs egy konkrét tettét vagy szükségletét.

A harmadik javaslatom: elmélkedni. Ez a szó mély jelentéssel bír. Az angol megfelelője – a contemplate – egy latin szóból ered: A con- azt jelenti, hogy „-val/vel”, a -templum pedig „gondolkodásra alkalmas helyet vagy teret” jelent. Ebből a szóból származik a templom szó is. Amennyiben a házastársak gyakran elmélkednek – együtt a templomban –, akkor a szent szövetségekre jobban fognak emlékezni és azokat jobban fogják betartani. A templomi szolgálatban való gyakori részvétel, valamint a rendszeres családi szentírás-tanulmányozás ápolja a házasságot és megerősíti a hitet a családban. Az elmélkedés lehetővé teszi, hogy az emberek összhangban legyenek egymással és az Úrral. Az elmélkedés ápolni fogja a házasságot és Isten királyságát. A Mester azt mondta: „Ne e világ dolgaira törekedjetek tehát, hanem először Isten királyságának felépítésére törekedjetek, és az ő igazlelkűségének a megalapozására, és mindezen dolgok is megadatnak nektek.”¹⁷

Felkérem az összes házaspárt arra, hogy gondolkozzon el ezeken a javaslatokon, utána pedig tűzzön ki konkrét célokat, melyekkel ápolni tudják saját kapcsolatukat! Kezdjétek őszinte vággyal! Azonosítsátok be az ahhoz szükséges cselekedeteket, amelyek megáldják a lelki egységeteket és célotokat! Mindenek felett, ne legyetek önzőek! Alakítsátok ki az önzetlenség és a nagylelkűség szellemiségét! A mennyből érkező ajándékként ünnepeljétek és emlékezzetek minden egyes együtt töltött napra!

Harold B. Lee elnök azt mondta, hogy: „Az Úr, általatok és általam elvégzett legfontosabb munkája saját otthonaink falain belül lesz.”¹⁸ David O. McKay elnök pedig kijelentette: „Semmilyen más siker nem ellensúlyozhatja az otthon elszenvedett kudarcot.”¹⁹

Amikor ti, férjként és feleségként, egységetekben felismeritek az isteni tervet – amikor mélyen azt érzitek, hogy Isten hozott össze benneteket –, akkor a jövőbelátásotok kiszélesedik és megnövekszik a felfogóképességetek. Ilyen érzéseket fejez ki annak az éneknek a szövege is, amely már régóta az egyik kedvencem:

Azért imádkozom, hogy minden házasságot így ápoljanak, Jézus Krisztus nevében, ámen.