Kezdettől fogva látni a véget

Kedves testvéreim, csodálatos dolog és alázattal tölt el, hogy veletek, papságviselőkkel lehetek ezen a világméretű gyűlésen. Szeretlek és nagyra becsüllek benneteket! Megtisztel, hogy közétek tartozhatok. Tisztelgek előttetek, ti, akiknek megvan a felhatalmazása, hogy Isten nevében cselekedjetek, és szertartásokat végezzetek az emberek jólétéért, amelyek az örökkévaló erő és energia legfőbb forrásai.

Ma hozzátok szólok, csodálatos fiatal férfiak, akik arra készültök, hogy változtassatok a világon – tihozzátok, akik beléptetek az ároni papságba, és hozzátok, akik már részesültetek a melkisédeki papság szent esküjében és szövetségében. A papság, amelyet viseltek, egy csodálatos erő, amellyel jót tehettek. Nagy kihívások és lehetőségek idején éltek. Mennyei szülők lélekfiaiként szabadon hozhattok helyes döntéseket. Ehhez kemény munkára, önuralomra és optimizmusra van szükség, amely által örömöt és szabadságot nyertek az életetekben most és a jövőben egyaránt.

Az Úr azt mondta Ábrahámnak: „Jehova az én nevem, és kezdettől fogva ismerem a véget; feletted lesz tehát a kezem” (Ábrahám 2:8). Kedves fiatal barátaim, azt mondom nektek ma, hogy ha megbíztok az Úrban és engedelmeskedtek neki, az Ő keze felettetek lesz, Ő segíteni fog nektek elérni azokat a nagyszerű lehetőségeket, amelyeket lát bennetek, és segít nektek a kezdettől fogva látni a véget.

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek egyik ifjúkori élményemet. 11 éves koromban a családomnak egyik napról a másikra el kellett hagynia Kelet-Németországot, hogy új életet kezdjünk Nyugat-Németországban. Amíg édesapám a kormány alkalmazottjaként vissza nem térhetett eredeti foglalkozásához, a szüleim egy apró mosodát üzemeltettek kis városunkban. Én lettem a mosoda kifutófiúja. Hogy ezt hatékonyan végezhessem, szükségem volt egy kerékpárra, hogy a nehéz szennyestartó kocsit húzzam. Mindig arról álmodoztam, hogy lesz majd egy szép, fényes, csillogó, sportos, piros biciklim. Ám soha nem volt rá elég pénzem, hogy ez az álmom beteljesedjen. Amit helyette kaptam, az egy ronda, fekete, vaskos, igásló-kinézetű bicikli volt. Jónéhány éven keresztül ezen a biciklin vittem házhoz a kimosott dolgokat, iskola előtt és után. Legtöbbször nem hozott túlságosan lázba a bicaj és a kocsi, sem a munkám. Néha olyan nehéznek tűnt az utánfutó a munka pedig annyira fárasztó volt, hogy azt hittem kiszakad a tüdőm, és gyakran meg kellett állnom, hogy lélegzethez jussak. Mégis megtettem a részemet, mert tudtam, hogy családként nagy szükségünk van a jövedelemre, és én így járulhattam hozzá.

Ha tudtam volna azt, amit évekkel később megtanultam – ha kezdettől fogva láttam volna a véget – jobban értékeltem volna ezeket a tapasztalatokat, és sokkal könnyebb lett volna a munkám.

Sok évvel később, mielőtt besoroztak volna a seregbe, úgy döntöttem, hogy inkább önkéntesen beállok pilótának a légierőhöz. Szerettem repülni, és úgy gondoltam, jó pilóta válik belőlem.

Ahhoz, hogy felvegyenek a programba, számos teszten kellett átmennem, köztük egy szigorú fizikai vizsgálaton. Az orvosok némiképp aggódtak az eredmény láttán, ezért további orvosi vizsgálatot végeztek. Ezután bejelentették: „Hegek vannak a tüdején, amelyek tinédzserkori tüdőbajra utalnak, de ön most már egyértelműen rendben van.” Az orvosok azon tűnődtek, hogy milyen kezelésen kellett átesnem ahhoz, hogy meggyógyuljak. A vizsgálat napjáig fogalmam sem volt arról, hogy bármilyen tüdőbajom lett volna. Ekkor világossá vált, hogy a mosodás fiúként, a friss levegőn végzett rendszeres mozgásom kulcsszerepet játszott abban, hogy felgyógyultam ebből a betegségből. Ha nem hajtottam volna nap nap után azt a nehéz biciklit és mosodás kocsit szerte a városunk utcáin, végül talán soha nem lett volna belőlem vadászgéppilóta, majd később egy 747-es repülő kapitánya.

Nem mindig ismerjük jövőnk részleteit. Nem tudjuk, mi vár ránk. Bizonytalan korban élünk. Minden oldalról kihívások vesznek körül bennünket. Időnként elbizonytalanodunk; gondolatainkba reményvesztettség férkőzhet; és talán felbukkanhat a munkánk értékéről való kétely. Ezekben a sötét pillanatokban Sátán azt suttogja a fülünkbe, hogy soha nem fog sikerülni, hogy az eredmény nem éri meg a fáradságot, és hogy az a kevés, amit mi teszünk, nem számít. Ő, minden hazugságok atyja, megpróbálja majd megakadályozni, hogy kezdettől fogva lássuk a véget.

Szerencsére titeket, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza fiatal papságviselőit, napjaink prófétái, látnokai és kinyilatkoztatói tanítottak. Az Első Elnökség ezt mondta: „Hatalmas bizalommal vagyunk irántatok! Kiválasztott lelkek vagytok… Földi életutatok elején jártok. Mennyei Atyátok azt szeretné, hogy életetek örömteli legyen, és hogy visszavezessen benneteket az Ő jelenlétébe. Azok a döntések, melyeket most hoztok, meg fogják határozni az életetekben és az örökkévalóságban bekövetkező események nagy részét.” (A fiatalság erősségéért[2001], 2. o.) „Felelősek vagytok azért, hogy megtudjátok, Mennyei Atyátok mit vár el tőletek, majd megtegyetek minden tőletek telhetőt, hogy kövessétek akaratát.” (Ároni papság: Isten iránti kötelességünk teljesítése [2001], 4. o.)

Mély hálát érzek Gordon B. Hinckley elnök inspirált vezetéséért, aki Isten prófétája a napjainkban, és az ő nemes tanácsosaiért. Az ő prófétai szemléletük segít nektek a kezdettől fogva látni a véget.

Az Úr szeret benneteket, ezért adta nektek a parancsolatokat és a próféták szavait, hogy vezessen benneteket az életutatok során. A fiatalság erősségéért című füzetben életetek néhány legfontosabb útmutatása található meg. Ennek a kis papírkönyvecskének a megjelenésére ráillik az alábbi szentírás: „kis dolgokból jő elő az, ami nagyszerű” (T&Sz 64:33). A füzet önmagában keveset ér, talán csak néhány centet. Ám a benne leírt tan és tantételek felbecsülhetetlen kincsek. Ti, fiatal férfiak, akik már 18 évesek vagy még idősebbek vagytok, ha még nincs meg nektek ez a kis füzet, szerezzetek egyet, tartsátok meg és használjátok! Ez a kis füzet bármely korosztály számára egy drágakő. Olyan normákat tartalmaz, melyek szent jelképként az egyháztagságunkat képviselik.

Felhívom figyelmeteket arra, hogy A fiatalság erősségéért, a Kalauz fiatalok szüleinek és vezetőinek, és az egyház templomi ajánlásának elejére a Salt Lake templomot ábrázoló képet nyomtattak. A templom a nemzedékek közötti összekötő kapocs, ebben az életben és az örökkévalóságban. Minden templomot ugyanabból a célból szenteltek fel: hogy segítsen betölteni Isten, a mi Mennyei Atyánk isteni munkáját és dicsőségét, „hogy [véghezvigye] az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39). Ezek a templomok szent építmények, amelyekben örökkévaló kérdéseket válaszolnak meg, az igazságot tanítják, és szertartásokat végeznek, hogy úgy élhessünk, hogy Isten gyermekeiként tisztában vagyunk isteni örökségünkkel, és örökkévaló lényekként tudomásunk van lehetőségeinkről. Az Úr háza segít nektek a kezdettől fogva látni a véget.

Ugyanúgy, ahogy Isten templomai szentek, a ti múlandó testetek is az. Pál apostol ezt mondta:

„Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?

Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi” (1 Korinthusbeliek 6:19–20).

Kedves papságviselő társaim világszerte, minden korosztályból, használjuk gondolatainkat, elménket, szívünket és testünket a Mennyei Atyánktól kapott szent templomnak járó tisztelettel és méltósággal.

Napjaink prófétái megígérték nektek, barátaim, hogy ha betartjátok A fiatalság erősségéért normáit és „a szentírásokban lévő igazságok szerint éltek, nagyobb bölcsességgel és hozzáértéssel tudjátok majd elvégezni életetek munkáját, és bátrabban viselitek majd el megpróbáltatásaitokat. Élvezni fogjátok a Szentlélek segítségét… Érdemesek lesztek arra, hogy elmenjetek a templomba, és szent szertartásokban részesüljetek. Ezeket és még sok más áldást is elnyerhettek” (A fiatalság erősségéért, 2–3. o.).

Tudjuk, hogy Isten betartja az ígéreteit. Meg kell tennünk a mi részünket, hogy részesüljünk az Ő áldásaiban. Joseph Smith próféta ezt tanította: „amikor bármilyen áldásban részesülünk Istentől, az ama törvény iránti engedelmesség által történik, amelyen az áldás alapszik” (T&Sz 130:21).

Minden egyháztag, aki el akar menni a templomba, korára való tekintet nélkül fel kell, hogy készüljön erre a szent élményre. Püspökötök vagy cövekelnökötök, akik rendelkeznek a papsági felhatalmazás kulcsaival, és akik az egyházi közösség bírái, bizonyos kérdéseket tesznek fel nektek. Ezen alapvető kérdések között szerepel majd, hogy: Becsületes vagy? Erkölcsileg tiszta vagy? Betartod-e a Bölcsesség szavát? Engedelmeskedsz-e a tized törvényének? És hogy támogatod-e az egyház felhatalmazottjait? A válaszok ezekre a kulcsfontosságú kérdésekre tükrözik a hozzáállásotokat és cselekedeteiteket.

Ti, fiatalabb férfiak, talán nem vettétek észre, hogy az Úr által lefektetett normák a templomi ajánlás kérdéseiben nagyon hasonlítanak azokhoz a normákhoz, amelyek A fiatalság erősségéért füzetben találhatók. Ezek a normák és a Szentlélek útmutatása a nyugalom, de a legnagyobb kísértések idején is segíteni fognak helyes döntéseket hozni az oktatásotokkal, a barátaitokkal, az öltözködésetekkel és megjelenésetekkel, a szórakozással, a médiával és az internettel, a beszédetekkel, a helyes randevúzással, a nemi tisztasággal, a becsületességgel, a sabbat nap megtartásával és mások szolgálatával kapcsolatban. Az, ahogyan ezeket a normákat alkalmazzátok, sokat elárul arról, hogy kik vagytok, és mivé szeretnétek válni.

Fiatal barátaim, az Úr azt szeretné, ha egész szívetekkel arra vágynátok, hogy megtartsátok ezeket a normákat, és a szentírások evangéliumi igazságok szerint élnétek. Ha ezt teszitek, a pillanat mögé láttok majd, és látni fogjátok fényes és gyönyörű, nagyszerű lehetőségekkel és felelősségekkel teli jövőtöket. Hajlandóak lesztek keményen dolgozni és kitartónak lenni, és optimizmussal szemlélitek majd az életet. Látni fogjátok, hogy életetek útja először elvezet benneteket az Úr házába, azután egy teljes idejű missziós szolgálathoz, a Szabadítót képviselve, bárhová is küldjön benneteket. A missziótok után ugyanezen normák alapján szervezitek és tervezitek majd meg az életeteket. Ezért, lelki szemeitekkel látni fogjátok magatokat, amint az Úr házába léptek, egy örökkévaló házasságért és családért. Fontossági sorrendetek az életben megváltozik, hogy egyezzen a Szabadító által nekünk adott fontossági sorrenddel. Isten pedig meg fog áldani benneteket és megnyitja értelmetek szemeit, hogy a kezdettől fogva lássátok a véget.

A fiatalság erősségéért füzetben lefektetett normák szerinti élet miatt jól fogjátok érezni magatokat a bőrötökben. Véssétek azokat a normákat a szívetekbe és elmétekbe, és éljetek azok szerint! Mindegyik normát vessétek össze azzal, ahol most tartotok! Hallgassatok a Lélekre, aki megtanít majd benneteket, hogy mit kell tennetek ahhoz, hogy még inkább olyanná váljatok, mint Jézus! Ha észreveszi-tek, hogy szükség van változtatásra – változtassatok! Ne halogassatok! Használjátok az igaz bűnbánatot és Jézus Krisztus engesztelésének ajándékát és erejét, hogy eloszlassátok azokat a dolgokat, amelyek távol tartanak valódi lehetőségeitek elérésétől! Ha ez a folyamat nehéznek tűnik számotokra, akkor is tartsatok ki – érdemes! Az Úr egy ígéretet adott számotokra, ahogyan Joseph prófétának is: „tudjad, fiam, hogy mindezen dolgok tapasztalatot adnak neked, és javadra válnak majd” (T&Sz 122:7).

Nos, kedves nagyapái, édesapái, nagybácsikái, testvérei és barátai e fiataloknak, nagy segítséget nyújthatunk ebben a folyamatban! Benjámin király azt tanította, hogy ha a szülők igazán megtértek, akkor „arra fogjá[k] [gyermekeiket] tanítani, hogy az igazság és a józanság útjain járjanak; [és] arra fogjá[k] tanítani őket, hogy szeressék egymást, és szolgálják egymást” (Móziás 4:15). Azt mondják, hogy „a példa általi tanítás a tanítás egyik módja”. Én inkább úgy mondanám, hogy „a példa általi tanítás a tanítás legjobb módja”.

Kérlek benneteket, tanítsátok fiataljainkat a példátokkal, azáltal, hogy templomra érdemes papságviselők vagytok! Jó életetek, Isten és embertársaitok iránti szeretetetek és Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáról való gyakorlati bizonyságotok meggyőző erővel bír majd fiataljainkra, és segít nekik a kezdetektől fogva látni a véget.

Kedves fiatal barátaim, kérlek, tökéletesítsétek életeteket azáltal, hogy e normák szerint éltek, melyeket napjaink prófétái adtak! Ha lépésről lépésre, nap mint nap ezt teszitek, tisztelni fogjátok a papságot, és készek lesztek arra, hogy változtassatok a világon. Jó úton jártok majd, hogy becsülettel visszatérjetek Mennyei Atyátokhoz.

Kedves papsági szolgatársaim, megígérem nektek ma, hogy ha követitek ezt a mintát, az Úr segíteni fog nektek abban, hogy többet hozzatok ki az életetekből, mint amennyit egyedül valaha is képesek lennétek. Segít majd, hogy mindig képesek legyetek a kezdettől fogva látni a véget.

Erről teszem bizonyságomat az Úr, a mi Szabadítónk apostolaként és Jézus Krisztus szent nevében, ámen.