HATALMAS SZÍVBÉLI VÁLTOZÁS

Az egészségügyi iskola elvégzése után egy gyermekkórház intenzív osztályán helyezkedtem el. Vágytam a tanulásra és a tapasztalatszerzésre, hogy kipróbálhassam magam. Azt azonban nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz, mind fizikailag, mind pedig érzelmileg. Nem bírtam megérteni, hogy lehet a világ annyira gonosz, hogy még a szülők is képesek jóvátehetetlen kárt tenni a saját gyermekükben. Azt sem értettem, hogy miért engedi isten, hogy gyermekek haljanak meg. Egy évig tartó kórházi munka után a lelkem kimerült.

Ezután megtudtam, hogy a családom tagjai beszélgetéseken vesznek részt az utolsó napi szent misszionáriusokkal. Mindig túlóráztam, ezért nem tudtam otthon tartózkodni, amikor azokra a beszélgetésekre sor került. A nővérem és az édesanyám hamarosan megkeresztelkedtek. Én pedig úgy éreztem, hogy magamra maradtam a kérdéseimmel és a megoldatlan problémáimmal. Annak ellenére, hogy a családom próbált időpontot egyeztetni, amikor találkozhatok a misszionáriusokkal, nem akartam találkozni velük. Egyszer azonban, amikor Johnson nővér és Marchuk nővér meglátogattak bennünket, csatlakoztam a beszélgetéshez. A következő alkalommal egy lelkileg felemelő leckét tanítottak nekem, és olyan kérdésekre kaphattam választ, amelyekkel már régóta küszködtem. Nem sokkal később megkeresztelkedtem és az egyház tagjává konfirmáltak.

Amióta Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja vagyok, érzem, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitem megerősít engem. Újra és újra megtapasztaltam az ima erejét, és úgy érzem, mintha a sötétségből kiléptem volna a világosságra. Az egyházban eltöltött hat év során meggyőződtem róla, hogy Jézus Krisztus a Szabadítóm. Jézus Krisztus miatt pedig most már közelebb kerülhetek Mennyei Atyámhoz.