Hisszük

Igen. Hisszük, hogy Jézus Máriától született, hogy szolgálata során mintegy három évig prédikált a Szentföldön, meghalt a kereszten, és feltámadt a halálból, pontosan úgy, ahogyan azt a próféták megjövendölték évszázadokkal az eljövetele előtt (lásd például 1 Mózes 49:10; Zsoltárok 2:6–7; 22:16–18; 118:22; Ésaiás 7:14; Mikeás 5:2). Hisszük, hogy Ő minden ember bűnéért szenvedett és engesztelést végzett, lehetővé téve a bűnbánatot és a megbocsátást (lásd Ésaiás 53:4–6). Hisszük, hogy Ő legyőzte a halált, és a hatalma által minden férfi és nő fizikai testben feltámad majd (lásd Rómabeliek 6:5; 8:11). Hisszük, hogy az Ő evangéliumának való engedelmesség által Isten minden fia és leánya, aki a világra jön, szabadulást nyerhet, továbbá visszatérhet Atyánkhoz és az Ő Fiához, hogy velük éljen a mennyei királyságban (lásd 1 Péter 3:18; Hittételek 1:3).

Igen. Amint arról apostolai bizonyságot tettek a Bibliában, több száz szemtanú látta Jézus Krisztus feltámadt testét (lásd Lukács 24:39; János 20:20; 1 Korinthusbeliek 15:3–8). Feltámadt lényként több ezernyi „más juha” (János 10:16) között végzett szolgálatot az amerikai kontinensen, megmutatva nekik a kezein, a lábain és az oldalán lévő sebeket, és sok napon át tanítva őket (lásd 3 Nefi 11–28).

Atyjával együtt 1820-ban megjelent ifj. Joseph Smithnek. Az Úr arra utasította ezt a fiatal prófétát, hogy állítsa vissza az Ő egyházát és evangéliumát, mert az ősi apostolok halála után megváltoztatták azt az emberi filozófiák belekeverésével. Joseph Smith és az egyik társa 1832-ben ezt a tanúbizonyságot tette Jézus Krisztusról: „Ő él! Mert láttuk őt, méghozzá Isten jobb kezénél; és hallottuk a hangot, amely bizonyságot tett arról, hogy ő az Atya Egyszülöttje” (T&Sz 76:22–23).

Igen. Amint arról a szentírás tanúskodik: „Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe” (Cselekedetek 1:11). „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és [az utolsó napon itt lesz majd a földön]” (lásd Jób 19:25 – King James fordítás). „Eljön az ég felhőiben, hogy népe felett uralkodjon a földön” (T&Sz 76:63).

Továbbá hisszük, hogy az Ő feltámadása miatt mi is visszakapjuk majd fizikai testünket: „És miután ezt a bőrömet megrágják, testem[ben] látom meg az Istent” (Jób 19:26). „Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Korinthusbeliek 15:22). „Krisztus halála megoldja ennek az időleges halálnak a kötelékeit, így mindenki feltámad ebből az időleges halálból. A lélek és a test újra egyesül annak tökéletes formájában” (Alma 11:42–43).

Feltétlenül. Jézus Krisztus kegyelme nélkül senki nem szabadulhatna meg, és nem részesülhetne örökkévaló áldásokban (lásd Rómabeliek 3:23–24). A kegyelme által mindenki feltámad, és mindazok, akik hisznek Benne és követik Őt, örök életet nyernek (lásd János 3:15). Mi több, az Ő kegyelme által a házastársunkkal és családunkkal való kapcsolatunk az örökkévalóságban is folytatódhat (lásd Máté 16:19; 1 Korinthusbeliek 11:11; T&Sz 132:19). Eme örökkévaló áldásokat ajándékként kapjuk Tőle; magunktól semmit sem tehetnénk, amivel kiérdemelhetnénk őket.

Mindazonáltal a szentírások világossá teszik, hogy akkor részesülhetünk az Ő kegyelmének teljességében, ha van hitünk és engedelmeskedünk az Ő tanításainak. Pál apostol azt tanította, hogy magunkat nem vagyunk képesek megszabadítani; szükségünk van az Úr kegyelmére: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk” (Efézusbeliek 2:8–10).

James így magyarázza: „Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. […] Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből” (Jakab 2:17, 24). Ezért mondhatta a Szabadító a gazdag férfinak, aki engedelmes volt és örök életre vágyott, hogy még van mit tennie (lásd Máté 19:16–22; Lukács 18:18–23). Az utolsó napi szentek hisznek abban, hogy Krisztus kegyelme mindazokra bőséggel kiterjed, akik hisznek Krisztusban, és megteszik azokat a dolgokat, melyeket tanított. „Mert tudjuk, hogy kegyelem által szabadítanak meg minket, mindaz után, amit meg tudunk tenni” (2 Nefi 25:23; kiemelés hozzáadva).

Bár a jó cselekedeteink nem tudnak megtisztítani bennünket a bűntől, de megmutatják a Jézus Krisztusba vetett hitünk őszinteségét, és az Ő általa járt ösvényhez való hűségünket.

Nem. Joseph Smith az emberiség történetének jelentős prófétája volt. A munka, amit isteni útmutatás segítségével végzett, áldásokat hozott a földre, és azt a tudást, amit Isten már az ószövetségi és az újszövetségi időkben élt prófétáinak és követőinek is megadott, ami azonban elveszett. Joseph Smith ezekhez az ősi prófétákhoz hasonlóan az Úr Jézus Krisztus szolgája volt, aki azt tanította, hogy a szabadulás és az örökkévalóság minden áldása kizárólag a Szabadító által jön el: „Vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról; az, hogy Ő meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felemelkedett a mennybe; és a vallásunkra vonatkozó minden más dolog ennek csupán függeléke.”¹ Egy másik alkalommal ezt tanította a próféta: „Amikor eltűnődünk nagy Mesterünk szentségén és tökéletességén, aki megnyitotta az utat, amely által megtérhetünk Őhozzá, méghozzá saját maga feláldozása révén, szívünk belül megenyhül az ő leereszkedése miatt.”²