„Én vagyok az út”
A Szabadító fontos leckéket tanított, amikor azt mondta: „Én vagyok…”
Néha a szentírásokkal kapcsolatos legemlékezetesebb élmények abból származnak, hogy az olvasás közben hirtelen mintákat veszünk észre. Észrevettétek például valaha, hogy milyen gyakran említi János evangéliuma, hogy Jézus az „Én vagyok” szavakat mondta? Amikor Jézus ezt mondta, akkor általában összehasonlítást végzett, hogy megtanítsa az embereknek ki is Ő, és mit tesz Ő értük. Vizsgáljunk meg néhány ilyen összehasonlítást, és nagyon sokat fogunk tanulni a Szabadítóról.
Az Élet Kenyere
„Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha… Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké” (János 6:35, 51).
A páskhavacsora az izráeliták Egyiptomból való kivezetésének ünnepe, melynek keretében kovásztalan kenyeret fogyasztanak. Eme ünnep közeledtével Jézus csodálatos módon 5000 embert etetett meg. Azok közül, akik látták ezt a csodatételt, sokan követték Őt, mert ételt adott nekik, ezért az Úr azt tanította nekik, hogy olyan étel után kutassanak, „a mely megmarad az örök életre” (János 6:27). Ezután tanított nekik a mannáról, emlékeztetve őket arra, hogy az a mennyből jött, hogy táplálja az izráelitákat a pusztában. Kijelentette, hogy „Én vagyok az élet kenyere”, arra a lelki táplálékra utalva, amit Mennyei Atyánk küldött rajta keresztül, továbbá az általa elhozott örök élet ígéretére.
Egy későbbi páskhavacsorán Jézus kenyeret használt annak kifejezésére, hogy a teste része az úrvacsorának. Amikor hetente veszünk a kenyérből, Jézus Krisztusra emlékezünk, az Ő áldozatára, feltámadására, valamint az állandó lelki tápláléka ígéretére, ami az Ő Lelke társaságából származik.
A világ Világossága
„Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (János 8:12)
Jézus a világ Világosságának hívta magát a sátoros ünnepen. Az ünnep estéin meggyújtották a templom fényeit, amellyel Isten Világosságát jelképezték, amely kiküldetett az egész világra. János kijelentette, hogy Jézus „az igazi világosság eljött volt már a világra, a mely megvilágosít minden embert” (János 1:9). Joseph Smith prófétán keresztül az Úr kijelentette, hogy Krisztus Világossága „általa van, aki megvilágosítja a szemeteket, amely ugyanaz a világosság, mely megeleveníti az értelmeteket”, és „amely minden dolognak életet ad, [és] az a törvény, ami mindent kormányoz” (T&Sz 88:11, 13).
Az elménket és a lelkünket Jézus Krisztus árasztja el fénnyel. Az Ő világossága vezeti az ösvényünket, segít nekünk meglátni a különbséget a jó és a gonosz között, és megmutatja nekünk az utat az örök élethez.
A Szőlőtő
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (János 15:5).
Jézus egy szőlőtőhöz hasonlította magát. A szőlőtő nemcsak az egész növényt gyökerezteti a talajba, hanem a kisebb töveket is táplálja, amelyek abból nőnek ki, és gyümölcsöt hoznak. Jézus Krisztus reményünk horgonya, valamint lelki táplálékunk és fejlődésünk forrása. Rajta keresztül elnyerjük az ahhoz szükséges erőt, hogy igazlelkűen éljünk és jó dolgokat cselekedjünk. Ő az egyház alapja is, és az egyház ama felhatalmazásának forrása, hogy prédikálja az evangéliumot és elterjedjen az egész világon.
A Jó Pásztor
„Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim” (János 10:14).
A pásztor legfőbb kötelessége, hogy a juhokat élelemhez és vízhez vezesse, és biztonságban visszaterelje őket az akolba. A pásztor védelmet is nyújt a juhoknak olyan veszélyekkel szemben, mint a vadállatok és a tolvajok. Mivel ismeri a nyáját, azonnal észreveszi, ha egy bárány hiányzik, ezért elmegy, hogy megkeresse. A juhai engedelmeskednek neki, és teljes mértékben bíznak benne.
Jézus, a Jó Pásztor, hív minket, amikor elkóborlunk, és ha megtanulunk engedelmeskedni az Ő hangjának, akkor a szabadulás és az örök élet biztonságos mezejére terel minket, megvédve minket a halál és a bűn veszélyeitől.
„Én vagyok”
„Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (János 8:58).
Ily módon – egyszerűen azzal, hogy azt mondja „én vagyok” – Jézus mindent elmondott. Ezzel kijelentette, hogy Ő a világ Teremtője, Jehova, az Ószövetség Istene, akinek a neve szó szerint azt jelenti, hogy „én vagyok” (lásd 2 Mózes 3:14).
Jézus Isten Fia, a Messiás és Szabadító, aki megment minket a bűntől és a haláltól. Mivel Ő az aki, és mindazért, amit tett értünk, örök életünk lehet, és azokká válhatunk, akivé eleve szántak minket.