Az Élő Krisztus

Amint megemlékezünk Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtti születéséről, bizonyságunkat tesszük az Ő páratlan életének valóságáról, nagyszerű engesztelő áldozatának végtelen tisztaságáról és erejéről. Senki más nem volt ilyen mély hatással mindazokra, akik a földön éltek, és akik még ezután fognak élni.

Ő volt az Ószövetség nagy Jehovája és az Újszövetség Messiása. Atyjának irányítása alatt Ő volt a föld teremtője. „Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett” (János 1:3). Bár bűntelen volt, megkeresztelkedett, hogy minden igazságot betöltsön. „Széjjeljárt jót tévén” (Cselekedetek 10:38), mégis megvetették érte. Evangéliuma a béke és a jóakarat üzenete volt. Mindenkit arra kért, hogy kövessék példáját. Betegeket gyógyítva, vakokat látóvá téve és holtakat feltámasztva járta Palesztina útjait. Az örökkévalóság igazságairól, a halandóság előtti létünk valóságáról, földi életünk céljáról, valamint Isten fiainak és lányainak az elkövetkezendő életben való lehetőségeiről tanított.

Nagyszerű engesztelő áldozatának emlékeztetőjeként bevezette az úrvacsorát. Hamis vádak alapján letartóztatták és ítélkeztek felette, bűnösnek mondták ki, hogy megnyugtassák a csőcseléket, és arra ítélték, hogy meghaljon a Kálvária keresztjén. Életét adta, hogy engesztelést végezzen az egész emberiség bűneiért. Nagyszerű ajándékot adott mindazokért és mindazok helyett, akik valaha is éltek vagy élni fognak a földön.

Ünnepélyesen bizonyságunkat tesszük arról, hogy élete, amely az egész emberi történelem középpontjában áll, nem Betlehemben kezdődött, és nem a Kálvárián ért véget. Ő volt az Atya Elsőszülötte, Egyszülött Fia a testben, a világ Megváltója.

Feltámadott a sírból, hogy „zsengéjök” legyen „azoknak, kik elaludtak” (1Korinthusbeliek 15:20). Feltámadott Úrként ellátogatott azok közé, akiket az életben szeretett. Az Ő „más juhai” (János 10:16) között is szolgált az ősi Amerikában. A modern világban Ő és Atyja megjelentek a gyermek Joseph Smithnek, megnyitva ezzel a régóta ígért „idők teljességének rendjét” (Efézusbeliek 1:10).

Joseph Smith próféta ezt írta az Élő Krisztusról: „Szemei olyanok voltak, mint a tűz lángja; fején a haj fehér, mint a tiszta hó; arca ragyogott, meghaladva a nap fényességét; hangja pedig olyan volt, akár a nagy vizek zúgásának hangzása, méghozzá Jehova hangja, mondván:

Én vagyok az első és az utolsó; én vagyok az, aki él, én vagyok az, aki megöletett; én vagyok a ti szószólótok az Atyánál” (T&Sz 110:3–4).

Azt is kijelentette Róla a próféta: „És most, a sok tanúbizonyság után, amely őróla adatott, ez a legutolsó tanúbizonyság, amelyet mi adunk róla: Hogy ő él!

Mert láttuk őt, méghozzá Isten jobb kezénél; és hallottuk a hangot, amely bizonyságot tett arról, hogy ő az Atya Egyszülöttje –

Hogy általa, rajta keresztül és őtőle teremtetnek és teremtettek a világok, és azok lakói Istennek született fiak és leányok” (T&Sz 76:22–24).

Ünnepélyes szavakkal jelentjük ki, hogy az Ő papsága és egyháza visszaállíttatott a földre – „fölépíttet[ett] az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus” (Efézusbeliek 2:20).

Tanúságot teszünk, hogy egy napon visszatér majd a földre. „És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt” (Ésaiás 40:5). Királyok Királyaként kormányoz majd, és urak Uraként uralkodik, minden térd meg fog hajolni, és minden nyelv hódolattal szól majd Őelőtte. Mindegyikünk ott fog állni, hogy cselekedeteink és szívünk vágya szerint megítéljen minket.

Elrendelt apostolaiként bizonyságunkat tesszük, hogy Jézus az Élő Krisztus, Isten halhatatlan Fia. Ő a nagy Immánuel Király, aki ma az Ő Atyjának jobbján áll. Ő a világ világossága, élete és reménysége. Az Ő útja az az ösvény, amely ebben az életben boldogsághoz, az elkövetkezendőben pedig örök élethez vezet. Köszönet Istennek az Ő felséges Fia páratlan ajándékáért!