Hódolat a himnuszok által
A zene által közelebb kerülhetünk Szabadítónkhoz.
Bárcsak úgy énekelhetnék, mint Szabó nőtestvér! Bárcsak úgy tudnék zongorázni, mint Kovács testvér! Hányszor hallottunk vagy gondoltunk már ilyesmit? A zenei tehetségre néha úgy tekintünk, mint egy különleges adományra, ami csak másoknak van, egy gyönyörű tehetségre, melyet nagyra értékelünk, de úgy gondoljuk, hogy mi nem rendelkezünk vele.
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában a zene és az éneklés mindenkié. A himnuszok által kifejezhetjük a hálánkat és dicsőíthetjük Őt, megismerhetjük a Szabadító visszaállított evangéliumát, emlékezhetünk az engesztelésére, és elkötelezhetjük magunkat az Ő követésére.
A hála kifejezése és dicsőítés
Amikor az ősi Izráel megszabadult Egyiptomból, akkor Mózes és Izráel fiai egy éneket énekeltek az Úrnak (lásd 2 Mózes 15:1). Amikor a járediták átkeltek az óceánon, „dicséreteket énekeltek az Úrnak” (Ether 6:9). És amikor a korai utolsó napi szentek felszentelték a Kirtland templomot, William W. Phelps új himnuszát énekelték: „Istennek a Lelke a bensőnket átjárja”1. Isten gyermekei az evangélium minden adományozási korszakában felemelték hangjukat, hogy zenével dicsőítsék őt.
Sok himnuszunk ma is osztozik az örvendezés és dicsőítés eme lelkében. William W. Phelps egy másik közkedvelt himnusza például így szól:
Te vagy örömünk,
Izráel Megváltója!
Áldásodért fohászkodunk.
Előttünk jársz felhőben
S tűz oszlopban,
Megváltónk vagy és Királyunk.2
A himnuszok segítségével hangot adhatunk konkrét áldásokért érzett hálánknak, mint ahogyan ebben az ismerős versben is kifejeződik:
Prófétánkat köszönjük Urunk,
Ki az utolsó napokban
Elhozta evangéliumod,
Mi elménknek égi fényt ad.
Hála néked minden áldásért,
Mely kezedből árad felénk.
Mily nagy öröm Téged szolgálni,
Boldogan követjük igéd.3
E himnuszok éneklésével követjük azt a parancsot, hogy „ha vidám vagy, dicsérd az Urat énekkel, zenével…, valamint a dicséret és a hálaadás imájával” (T&Sz 136:28).
Evangéliumának tanulása
A himnuszok, amellett, hogy hálát adhatunk és dicsőíthetünk velük, lehetőséget adnak Jézus Krisztus evangéliumának tanulására is. Ez az ismert gyermekdal nagyon egyszerűen és szépen magyarázza el Mennyei Atyánkkal való kapcsolatunkat:
Más himnuszok megmutatják, hogyan élhetünk az evangélium tantételei szerint, mint például ez a másik közkedvelt himnusz, mely a pionírok idejében íródott:
Fel, szentek, fel, nem szabad félnetek,
Örömmel gyertek hát.
Bár utatok nem tűnik könnyűnek,
Ő segít és megáld.
Jobb nekünk, ha megpróbáljuk
Elűzni sok aggodalmunk.
Ha így teszünk, szívünk dalol:
Minden jó! Minden jó!5
Néhány legkedveltebb himnuszunk arra tanít, hogy kövessük Krisztus szolgáit, az Ő választott prófétáit a napjainkban. A „Dicsérd a férfit” például, segít emlékeznünk Joseph Smith prófétának az evangélium visszaállításában játszott szerepére:
Dicsérd a férfit, aki szólt Jehovával,
És Jézus felkente prófétájává,
Hogy megnyissa az utolsó időszakot.
Tisztelje őt minden nemzet és király!6
Ha elgondolkodunk ezeken a himnuszokon, és tanulmányozzuk az énekeskönyvben felsorolt szentírásutalásokat, akkor az segíthet nekünk tanulni az evangéliumról, és emlékezni a Szabadítóra a mindennapi életünkben.
Az Ő engesztelésére emlékezve
Az egyik legfontosabb módja annak, hogy emlékezzünk a Szabadítóra, ha minden héten veszünk az úrvacsorából. E szent eseményre úgy készülünk, hogy eléneklünk egy himnuszt. Az úrvacsorai himnuszok emlékeztetnek minket Krisztus áldozatára, és arra, hogy azok mit jelentenek a számunkra:
Tekintsd Megváltónk halálát,
Megszegett törvényt tesz jóvá.
Bűnünk miatt áldozat lett…,
Így nyerünk örök életet.7
Átszegzett, vérző kezét idézi emlékem.
Ily kegyes szeretetet talán elfelejtek?
Ó, nem, én őt szolgálom és neki éneklek,
Míg dicső trónjánál a lábánál térdelek.9
Ha az úrvacsorai himnuszok szövegét elgondolkodva és imádságos lelkülettel énekeljük, segítenek nekünk a Szabadítóra összpontosítani. Felkészítenek bennünket, hogy jelentőségteljesen vehessünk az úrvacsorából, és megújítsuk azon elkötelezettségünket, hogy magunkra vesszük Krisztus nevét, hogy mindig emlékezünk Őrá, és betartjuk a parancsolatait.
Elkötelezve magunkat Jézus Krisztus követésére
A Szabadító követésére való elkötelezettségünk sok himnuszunkban kifejeződik. E himnuszok éneklése közben tanúsítjuk Mennyei Atyánknak, hogy szeretnénk követni az Ő Fiát. Nézzük például a következő sorokat:
Mennyei Atyánk, megköszönjünk ma,
Hogy szeretsz minket és utat mutatsz.
Hálásan dicsérünk énekünkkel,
Öröm járni a Te fényedben.10
A „Megyek, ahova akarod” című himnusz hasonló kijelentést tesz:
Így mindenemet rád bízom én,
Tudva azt, hogy szeretsz;
Őszinte szívvel követlek én:
Mit te kívánsz, én az leszek.11
Énekeink – akár a dicsőítésről, a hálaadásról, a megemlékezésről, akár az elkötelezettségről szólnak – az Úr kedvére valók. Ezt mondta: „Lelkem gyönyörködik a szív énekében; igen, az igazlelkűek éneke imádság nekem, és áldással válaszoltatik meg a fejükön” (T&Sz 25:12).
Szerencsére az Úr nem azt mondta, hogy „csak a gyönyörű ének imádság nekem”, vagy hogy „csak azokat hallgatom meg, akiknek van tehetségük a zenéhez”. Őt a zenénkben és az életünkben is jobban érdekli a szívünk állapota, mint a képességeink.
Tehetségünk szintjétől függetlenül a himnuszok éneklésével mindannyian közreműködhetünk a zenében. És ha teljes szívünkből éneklünk, akkor a himnuszok által Krisztushoz jöhetünk.