Megszabadultam?

A barátnőm, Rachel megkérdezte, hogy elmennék-e vele istentiszteletre. Ő tevékeny volt a saját vallásában, én pedig kíváncsi voltam, hogy miben különbözik az ő egyháza a miénktől. Engedélyt kértem a szüleimtől, hogy elkísérhessem őt. Azt mondták, hogy mivel az ő istentiszteleti idejük nem ütközik a mi gyűléseinkkel, elmehetek.

Sok ismeretlen dologgal találkoztam az ő istentiszteletükön: mások voltak az énekek és az imák; a prédikátor beszédstílusa is ismeretlen volt. Mikor a tálcát körbeadták, nem voltam biztos benne, hogy mit csináljak.

A prédikátor végül azt mondta, hogy ha van valaki a csoportban, aki még nem fogadta el nyilvánosan Jézus Krisztust Szabadítójaként, az jöjjön előre. Rachel suttogva biztatott, hogy menjek. Tétováztam. A mi egyházközségünkben a püspök soha nem kért fel senkit, hogy menjen ki előre, és nyilvánosan fogadja el Krisztust. Nem tudtam, mitévő legyek. Talán valamit nem tettem meg, ami szükséges lett volna a szabadulásomhoz. Zavartan hagytam el a gyűlést.

Amikor később ezen az élményemen gondolkodtam, rájöttem, hogy mégiscsak elfogadtam Jézus Krisztust nyilvánosan a Szabadítómként. Megkeresztelkedtem egy olyan személy által, aki Jézus Krisztustól kapta a felhatalmazását. A keresztelkedésemkor szövetséget kötöttem Mennyei Atyámmal, hogy magamra veszem Jézus Krisztus nevét, és az Ő tanítványa leszek. Megígértem, hogy be fogom tartani a parancsolatait, és megpróbálok olyan lenni, mint Ő. A keresztelőmön tanúként jelen voltak más papságviselők, valamint család- és egyházközségi tagok is.

A keresztelkedésem és a konfirmációm óta minden vasárnap lehetőségem volt venni az úrvacsorából, és újra tanúsítani Mennyei Atyámnak, hogy továbbra is magamra veszem Krisztus nevét.

Időnként más egyházakba tartozó keresztények feltehetik ugyanazt a kérdést, amit a barátnőm prédikátora is, csak másképpen fogalmazzák meg. Megkérdezhetik, hogy megszabadultunk-e? Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja segített e kérdés megértésében és megválaszolásában: „A keresztény emberek néha más-más jelentést kapcsolnak néhány olyan alapvető evangéliumi kifejezéshez, mint a megszabadulás és a szabadítás. Ha annak megfelelően válaszolunk, amit a kérdező fél a legvalószínűbben ért, amikor azt kérdezi, hogy »megszabadultunk-e«, akkor válaszunk úgy kell, hogy szóljon, »igen!«.”¹

Amikor elmentem a barátnőm egyházába, még folyamatban volt a Jézus Krisztusról való bizonyságom megszerzése. Azóta rájöttem, hogy minél többet tanulmányozom az evangéliumot a szentírások és az élő próféták által, annál felkészültebben és biztosabban állok Isten tanújaként mindig (lásd Móziás 18:9).