A misszionáriusi szolgálat örökre megáldotta az életemet

Köszönjük, Nelson elnök, hogy újra megosztottad a misszionáriusi szolgálattal kapcsolatos tanácsodat.

Fivérek és nővérek! Évekkel ezelőtt, miközben az általános konferencián beszéltem, a bal szemem látása hirtelen leromlott az úgynevezett sárgafoltsorvadás következtében, ami később még rosszabb lett, így végül ez a szemem használhatatlanná vált.

Ezzel a kihívással küszködve egyre hálásabb lettem másfajta látásokért, köztük az utólagos meglátásokért is. Ahogy visszatekintettem az életemre, képes lettem meglátni bizonyos élményeket, amelyek jelentős változást hoztak. Az egyik ilyen élmény az, ahogyan a fiatal férfiként Angliában végzett teljes idejű misszionáriusi szolgálatom megáldotta az életemet és alakította a lelki sorsomat.

Elgondolkodtam azon, ahogyan az 1930-as években bekövetkezett nagy világválsággal járó gazdasági kihívások szerencsétlen fordulatot eredményeztek a szüleim és a családunk számára. Édesapámat olyannyira lekötötte az autókereskedése megmentése és a családfenntartás ebben a nehéz időszakban, hogy a szüleim egy ideig nem jártak istentiszteletre.

Bár családként nem jártunk istentiszteletre, ez nem akadályozott meg engem abban, hogy alkalmanként eljárjak a barátaimmal.

Azokban a napokban a missziós szolgálatról ugyan nem feledkeztem el, de nem nagyon beszéltem róla a szüleimmel.

Egyetemistaként több barátommal is úgy döntöttünk, hogy missziót fogunk szolgálni. A püspökömmel beszélgetve kitöltöttem a misszionáriusi jelentkezésemet, amíg a szüleim távol voltak. Amikor hazatértek, megleptem őket a Nagy-Britanniába szóló elhívásom hírével. Hálás vagyok azért, hogy lelkesen támogatták ezt a döntést, és a jó barátokért, akik segítettek nekem a szolgálat mellett dönteni.

A misszionáriusi szolgálatom felkészített arra, hogy jobb férj és apa legyek, illetve sikeres legyek az üzleti életben. Felkészített arra is, hogy egész életemben az Urat szolgáljam az Ő egyházában.

Az 1985. áprilisi általános konferencián megbízást kaptam, hogy beszéljek a papsági ülésen. Beszédemet a fiatal férfiakhoz intéztem. A misszionáriusi szolgálatra való felkészülésről szóltam. Ezt mondtam: „Az egyházi megbízásaim során kapott összes képzés közül egyik sem volt fontosabb számomra, mint az a képzés, amelyet tizenkilenc éves elderként teljes idejű missziót szolgálva kaptam.”¹

Az Úr ismer titeket. A misszionáriusi szolgálatotok során lesznek olyan élményeitek, amelyek segítenek jobban megismernetek Őt. Lelkileg növekedni fogtok az Ő szolgálatában. Az Ő nevében küldenek majd benneteket megbízással mások szolgálatára. Élményeket kaptok majd Tőle a Szentlélek késztetései révén. Az Úr felhatalmaz majd, hogy az Ő nevében tanítsatok. Megmutathatjátok Neki, hogy bízhat bennetek, és számíthat rátok.

Alig több mint öt hónappal ezelőtt Jeffrey R. Holland elderrel és Quentin L. Cook elderrel – akik annak idején szintén a Brit-szigeteken szolgáltak misszionáriusként – közösen találkoztunk az azon a gyönyörű földön élő egyháztagokkal és misszionáriusokkal. Az ott töltött idő alatt visszagondoltam a fiatalkori misszionáriusi élményeimre. Bizonyságomat teszem arról, hogy a misszióm volt az, ahol megtudtam, hogy Mennyei Atyám és a Szabadítóm, Jézus Krisztus ismernek és szeretnek engem.

Áldott voltam, hogy két csodálatos misszióelnököm volt: Selvoy J. Boyer és Stayner Richards, elkötelezett társaikkal, Gladys Boyerrel és Jane Richardsszal. Visszatekintve még világosabban látom, hogy bíztak bennem és szerettek engem. Tanították nekem az evangéliumot. Sokat vártak el tőlem. Sok kihívást jelentő feladatot és vezetői megbízást kaptam tőlük, hogy segítsenek fejlődni és felkészülni egy szolgálattal teli életre.

Arra is visszagondoltam, amikor Spencer W. Kimball elnök elhívott, hogy a drága feleségem, Barbara és a gyermekeink társaságában elnököljek a Kanada Toronto Misszió felett. Kimball elnök 1974 áprilisában hívott el minket szolgálatra, nem sokkal azután, hogy elmondta sugalmazott misszionáriusi üzenetét, melynek a címe: Amikor az egész világ megtér majd². Ebben az üzenetben Kimball elnök kifejtette a látomását arról, miként viszik majd el az evangéliumot az egész világnak. Még több misszionáriust kért a világ minden tájáról. Emlékeztetett minket az Úr elvárására, hogy „minden ember… emelje fel figyelmeztető hangját a föld lakóihoz”³. Kimball elnök tanítása arról, hogy a fiatal férfiaktól elvárt a misszionáriusi szolgálat, az otthoni beszélgetések témája lett szerte a világon. Ez az elvárás nem változott. Hálás vagyok azért, hogy Russell M. Nelson elnök is megerősítette ma délelőtt az Úr elvárását.

Közel 10 év telt el azóta, hogy Thomas S. Monson elnök bejelentette a fiatal férfiak és a fiatal nők misszionáriusi korhatárának a csökkentését.⁴ Meglátásom szerint ennek a változásnak az volt az elsődleges célja, hogy még több fiatalunknak adjunk lehetőséget a sorsfordító misszionáriusi szolgálatra.

Az Úr Jézus Krisztus apostolaként most arra kérlek benneteket – fiatal férfiakat, és azokat a fiatal nőket, akik missziót szeretnétek szolgálni –, hogy most rögtön kezdjetek hozzá a missziós szolgálattal kapcsolatos beszélgetéshez a szüleitekkel. Arra is kérlek benneteket, hogy beszélgessetek a barátaitokkal a missziós szolgálatról, és ha az egyik barátotok nem biztos a szolgálatban, biztassátok őt, hogy beszéljen a püspökével.

Vállaljatok kötelezettséget magatok és Mennyei Atyátok felé is a misszionáriusi szolgálatra, és mostantól fogva igyekezzetek tisztán és érdemesen tartani a szíveteket, a kezeteket és az elméteket. Felkérlek benneteket, hogy szerezzetek szilárd bizonyságot Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáról.

Apák és anyák! E csodálatos fiatalok szüleiként létfontosságú szerepetek van ebben a felkészülési folyamatban. Kezdjetek el már ma beszélni a gyermekeitekkel a misszionáriusi szolgálatról. Tudjuk, hogy a család bír a legmélyebb hatással a fiatal férfiak és fiatal nők felkészülésének a támogatásában.

Ha még mindig a misszionáriusi korban vagytok, de a világjárvány vagy más okok miatt eddig nem szolgáltatok, akkor felkérlek, hogy most szolgáljatok. Beszéljetek a püspökötökkel, és készüljetek fel az Úr szolgálatára.

Arra buzdítalak benneteket, püspökök, hogy segítsetek minden olyan fiatal férfinak és fiatal nőnek, aki közel áll a misszionáriusi korhoz, hogy felkészüljön a szolgálatra, és arra is buzdítalak benneteket, hogy keressétek meg azokat, akik elég idősek, de még nem szolgáltak. Kérjetek fel minden egyes fiatal férfit, hogy legyen misszionárius, ahogyan minden egyes fiatal nőt is, aki szolgálni kíván.

A jelenleg szolgáló misszionáriusoknak pedig köszönjük. A missziótok egy világjárvány idejére esett. Ennek az eredményeképpen a missziós élményetek eltért az én vagy bármely olyan misszionárius élményétől, aki 2020 előtt szolgált. Tudom, hogy nem volt könnyű. Azonban az Úrnak még ezekben a nehéz időkben is volt elvégzendő munkája számotokra, ti pedig csodálatosan jól végeztétek azt. Például a technika segítségével új módszerekkel találtatok rá azokra, akik készek rá, hogy megismerjék Jézus Krisztus evangéliumának a visszaállítását. Mivel szorgalmasan és képességeitek szerint szolgáltatok, tudom, hogy az Úr elégedett az erőfeszítéseitekkel. Tudom, hogy a szolgálatotok meg fogja áldani az életeteket.

Amikor felmentenek a missziótokból, ne feledjétek, hogy az egyházi tevékenységből nem mentenek fel benneteket. Építsetek a missziótok során megtanult jó szokásokra, továbbra is erősítsétek a bizonyságotokat, dolgozzatok keményen, imádkozzatok és legyetek engedelmesek az Úrnak. Tartsátok tiszteletben a megkötött szövetségeiteket! Továbbra is áldjatok meg és szolgáljatok másokat!

Azért imádkozom, hogy ti, fiatal férfiak, fiatal nők és a szüleitek is értsétek és tudjátok, miként fogja örökre megáldani a misszionáriusi szolgálat az életeteket. Azt kívánom, tudjátok az elmétekben és érezzétek a szívetekben annak a felhívásnak a hatalmát, melyet az Úr Móziás nagyszerű misszionárius fiaihoz intézett. Azt mondta: „Menjetek… és ültessétek el szavamat; mégis legyetek türelmesek a hosszútűrésben és a megpróbáltatásokban, hogy jó példát mutassatok… énbennem, és én eszközzé teszlek majd benneteket a kezemben, sok lélek szabadulására.”⁵

Isten áldja az egyház fiataljait, hogy vágy ébredjen bennük az Ő szolgálatára, és az erre való felkészülésre! Ez az én alázatos imám a mai reggelen, az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.