Ne félj, csak higgy!

Mai beszédemet az egyház fiataljaihoz intézem, vagyis bárkihez, aki annyi idős vagy fiatalabb, mint Russell M. Nelson elnök. Ritkán használok szemléltetőeszközöket, de nem bírtam ki, hogy ne osszam meg ezt:

Kép

Levél Marin Arnoldtól

Ez a szívből jövő panasz egy nyolcéves barátomtól érkezett, akit Marin Arnoldnak hívnak, és hétévesen írta e sorokat. Lefordítom nektek e lány „korai megújított egyiptomi” betűit:

Kedves Marin! A beszéd, amelyet mindjárt elmondok, bizonyára megint csalódást okoz majd neked. De amikor panaszt írsz a püspöködnek, mindenképpen írd meg neki azt, hogy a nevem Kearon. Patrick Kearon elder.

Közel két éve sújtja egy bibliai mértékű világjárvány a bolygónkat, és bár ez a csapás társadalmilag szinte mindent leállított, politikailag azonban, itthon és külföldön egyaránt, jól láthatóan nem állította le a kegyetlenséget, az erőszakot és a kíméletlen agressziót. Mintha ez nem volna elég, továbbra is régóta fennálló társadalmi és kulturális kihívásokkal kell szembenéznünk, a gazdasági nélkülözéstől kezdve a környezet meggyalázásán át a faji egyenlőtlenségekig, és a sor ezzel nem ért véget.

Az ilyen makacs szelek és sötét napok elbátortalaníthatják a köztünk lévő fiatalokat, akiktől derűlátást és lelkesedést várunk az életünk jövőjét illetően. Azt olvastam, hogy „a fiatalság ereje az egész világ közös vagyona. Az ifjak a mi jövőnk arcai.”² Emellett a gyermekeink azok a letéteményesek, akiknek a kezébe kerül ennek az egyháznak a sorsa.

A jelenlegi időket tekintve érthető, ha a fiatalok idealizmusa egy kissé alábbhagy. Dr. Laurie Santos, a Yale Egyetem egyik professzora nemrég bevezetett egy új tantárgyat, Pszichológia és a jó élet címmel. „Az első olyan tanévben, amikor a tárgy elindult, az alapdiplomáért tanuló [összes] hallgatónak majdnem [a negyede] felvette azt.”³ Ezt követően több mint 64 millió ember hallgatta meg a podcastjét. E jelenségről írva egy újságíró megjegyezte, milyen fájdalmas látni, ahogy oly sok ragyogó, fiatal hallgató – és felnőtt – kétségbeesetten „keres valamit, amit elveszített”, vagy ami még ennél is rosszabb: olyasmi után vágyakozik, amiben soha nem volt része.⁴

A mai napon azzal a kéréssel fordulok a fiataljainkhoz – valamint a szülőkhöz és a felnőttekhez, akik tanácsot adnak nekik –, hogy azzal kezdjétek a boldogság keresését, hogy befogadjátok azt a bőséget, amelyet már megkaptunk a minden jó ajándék adományozójától.⁵ Pontosan abban a pillanatban, amikor a világon sokan felteszik a lélek mély kérdéseit, nekünk Jézus Krisztus evangéliumának a „jó hírével”⁶ kellene válaszolnunk. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza, amely a világ Szabadítójának a küldetését és üzenetét emeli magasba, az örökkévalóság szempontjából legjelentősebb módját kínálja annak, hogy a szükség ilyen időszakában is jóra leljünk és jót tegyünk.

Russell M. Nelson elnök azt mondta, hogy a fiatalok e nemzedékének megvan a képessége arra, hogy „nagyobb hatással legye[n]ek a világra, mint bármely korábbi nemzedék”⁷. Minden nép közül nekünk kellene a leginkább énekelnünk „a megváltó szeretet énekét”⁸, de ehhez fegyelmezettségre – ha úgy tetszik: tanítványságra – van szükség; olyanra, amely megóv minket azoktól a negatív hozzáállásoktól és romboló szokásoktól, amelyek összezavarnák a dallamot, miközben megpróbáljuk az örök szabadítás e dalát énekelni.

Még akkor is, ha az „utca napsütötte oldalán”⁹ maradunk, időnként belefuthatunk abba az emberbe, aki eltökélte, hogy mindenben talál valami borúsat és lehangolót. Ismeritek a jelmondatát: „Minden rosszban van valami még rosszabb.” Micsoda ártalmas jövőkép és nyomorúságos létezés! Igen, néha talán el szeretnénk menekülni onnan, ahol vagyunk, de soha, semmi esetre sem szabad elmenekülnünk attól, akik vagyunk: gyermekei az élő Istennek, aki szeret minket, aki mindig készen áll megbocsátani nekünk, és soha, de soha nem fog cserben hagyni minket. Te vagy az Ő legbecsesebb tulajdona: az Ő gyermeke, akinek prófétákat és ígéreteket, lelki ajándékokat és kinyilatkoztatásokat, csodákat és üzeneteket, valamint angyalokat adott a fátyol mindkét oldalán.¹⁰

Adott egy olyan egyházat is, amely megerősíti a családokat a halandóságra, és összeköti őket az örökkévalóságra. Amely több mint 31 000 egyházközséget és gyülekezetet biztosít, ahol az emberek összegyűlnek és énekelnek és böjtölnek és imádkoznak egymásért, és adnak javaikból a szegényeknek. Ahol mindenkit név szerint ismernek, mindenki számon van tartva és szolgálattételben részesül, továbbá ahol ellenszolgáltatás nélkül szolgálják egymást a barátok és a felebarátok az írnoki munkától a gondnoki feladatokig terjedő elhívásokban. A fiatal felnőttek ezerszám szolgálnak missziót a saját költségükön anélkül, hogy bármi beleszólásuk lenne abba, hogy hol fognak munkálkodni; eközben fiatal és idős egyháztagok mennek el a templomokba, hogy elvégezzék az emberiség családja összekötéséhez szükséges szent szertartásokat – merész ez a tevékenység egy ilyen megosztott világban, ám azt hirdeti, hogy az efféle megosztottság csak átmeneti. Ez csupán néhány indokunk „a benn[ün]k lévő reménységr[e]”¹¹.

Napjainkban természetesen Jézus Krisztus minden tanítványának rendkívül nehéz kérdésekkel kell szembesülnie. Ezen egyház vezetői nem kevesebbet, mint az életüket szentelik annak, hogy az Úr útmutatására törekedjenek e kihívások megoldása során. Ha néhányat nem sikerült mindenki megelégedésére megoldani, akkor azok talán annak a keresztnek a részét alkotják, amelyről Jézus azt mondta, hogy az Ő követéséhez magunkra kell vennünk.¹² Pontosan azért, mert lesznek sötét napok és nehéz kérdések, ígérte meg Isten, hogy nappal egy felhőből, éjjel pedig egy tűzoszlopból utat mutat a prófétáknak, vasrudat ad, megnyit egy keskeny kaput, mely egy szoros ösvényhez vezet, és mindenekfelett erőt ad nekünk, hogy elvégezzük a futásunkat.¹³

Úgyhogy arra kérlek, maradjatok a lakoma végéig, még akkor is, ha a brokkoli kételyeket ébreszt bennetek. Fürödjetek az Ő világosságában, és tegyétek hozzá a ti gyertyátokat az ügyhöz.¹⁴ Az Elemiben jól mondják: Jézus tényleg azt szeretné, ha érte napsugár lennétek.¹⁵

Amikor Jairus, a zsidó vezető arra kérlelte Jézust, hogy gyógyítsa meg az otthon haldokló 12 éves lányát, a környező tömeg oly sokáig tartóztatta fel a Szabadítót, hogy egy szolga hamarosan e szavakkal érkezett az aggódó apához: „Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!

Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, Mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.”¹⁶

És így is történt. Ahogy ti is meg fogtok tartatni. „Ne félj; csak higyj”!

Mivel e hallgatóságban mindegyikőtök értékes Istennek és ennek az egyháznak, ezért ezzel a különleges apostoli kijelentéssel zárom szavaimat. Mielőtt egyáltalán részesültetek volna a Szentlélek ajándékában, már el volt ültetve a lelketekben Krisztus világossága¹⁷ – az „a világosság, amely minden dologban ott van, …minden dolognak életet ad”¹⁸, és jótékony hatással van minden olyan ember szívére, aki valaha is élt vagy élni fog. Ez a világosság azért adatott, hogy óvjon és tanítson benneteket. Az egyik központi üzenete az, hogy az élet minden ajándék közül a legbecsesebb; olyan ajándék, amely kizárólag az Úr Jézus Krisztus engesztelése által nyerhető el örökre. A világ világosságaként és életeként¹⁹ Isten Egyszülött Fia eljött, hogy a halál legyőzésével életet adjon nekünk.

Teljes mértékben el kell köteleznünk magunkat az élet eme ajándéka mellett, és azok segítségére kell sietnünk, akiket az a veszély fenyeget, hogy lemondanak erről a szent ajándékról. Vezetők, tanácsadók, barátok, családtagok – figyeljétek a depresszió, a kétségbeesés vagy bármi olyasminek a jeleit, ami önkárosításra utal. Ajánljátok fel a segítségeteket. Hallgassátok meg az adott személyt. Ha helyénvaló, valamiképpen lépjetek közbe.

Küszködő fiataljaink! Bármi nyomasszon is, bármi terheljen is titeket, kétségtelenül nem az öngyilkosság általi halál jelenti a megoldást. Nem fogja enyhíteni azt a fájdalmat, amelyről úgy érzitek, hogy talán éppen ti okozzátok. Egy olyan világban, amelynek oly kétségbeesett szüksége van minden elérhető világosságra, arra kérlek titeket, ne becsüljétek le azt az örökkévaló világosságot, amelyet Isten a ti lelketekbe helyezett e világ kezdete előtt. Beszéljetek valakivel! Kérjetek segítséget! Ne pusztítsatok el egy életet, amelynek a megtartásáért Krisztus az Ő életét adta! Képesek vagytok elviselni e halandó élet küzdelmeit, mert segíteni fogunk nektek elviselni azokat. Erősebbek vagytok, mint gondolnátok. A segítség rendelkezésre áll – más emberektől, különösen pedig Istentől. Szeretünk titeket, nagyra értékelünk benneteket, szükség van rátok. Szükségünk van rátok! Ne féljetek, csak higgyetek!

Valaki, aki sokkal kétségbeejtőbb körülményekkel nézett szembe, mint ti és én valaha is fogunk, egyszer így kiáltott fel: „Menjetek előre [szeretett fiatal barátaim]! Bátorság…, és tovább, tovább a győzelemig! Örvendjen a szívetek, és legyetek rendkívül örömteliek.”²⁰ Oly sok minden van, ami miatt örömteliek lehetünk. Itt vagyunk egymásnak, és itt van nekünk Ő. Ne tagadjátok meg tőlünk a lehetőséget, hogy itt legyetek nekünk! Kérve kérlek benneteket Jézus Krisztus, a mi Mesterünk szent nevében, ámen.