Leckék a kútnál
A Szabadítóhoz fordulhatunk azért az erőért és gyógyulásért, amely képessé tesz bennünket mindannak a megtételére, amiért ide küldettünk.
Mily öröm egybegyűlni mindegyikőtökkel az általános konferencia e női ülésén!
New York állam nyugati részén nőttem fel, és az egyház egy apró gyülekezetébe jártam, nagyjából 30 kilométerre az otthonunktól. Amikor vasárnapi iskolán ültem Patti Jo barátnőmmel kettecskén az öreg, bérelt kápolnánk alagsorában, még nem gondoltam volna, hogy egy több millió nőből álló világméretű testvériség tagja leszek.
Öt évvel ezelőtt, amikor az Európa Keleti Területen élő odaadó szentekkel szolgáltunk, a férjem, Bruce súlyosan megbetegedett. Hazatértünk, ő pedig mindössze néhány héttel később elhunyt. Egyik napról a másikra változott meg az életem. Gyászoltam, valamint gyengének és sebezhetőnek éreztem magam. Így könyörögtem útmutatásért az Úrhoz: „Mit szeretnél, mit tegyek?”
Néhány héttel később, miközben a postaládám tartalmát néztem át, egy katalógus apró képe vonta magára a tekintetemet. Jobban megnézve rájöttem, hogy az egy művészi ábrázolás, amelyen a szamaritánus asszony látható Jézussal a kútnál. Ekkor a Lélek tisztán e szavakat szólta hozzám: „Ez az, amit tenned kell.” Egy szerető Mennyei Atya arra hívott, hogy a Szabadítóhoz jöjjek és tanuljak.
Szeretnék megosztani veletek három leckét, melyet egyre tanulok, miközben folyamatosan iszom az Ő élő vize forrásából.1
Első: A múltbéli és a jelenlegi körülményeink nem határozzák meg a jövőnket
Nővérek! Tudom, hogy sokan éreztek úgy, ahogy én éreztem: nem tudván, miként nézzetek szembe nehéz kihívásokkal és veszteségekkel – azzal a veszteséggel, hogy az életetek nem úgy alakul, ahogy azt reméltétek, imában kértétek, illetve elterveztétek.
A körülményeinktől függetlenül az életünk szent, valamint értelme és rendeltetése van. Mindegyikünk Isten szeretett leánya, aki isteniséggel a lelkében született.
Engesztelő áldozata által a Szabadítónk, Jézus Krisztus lehetővé tette számunkra a megtisztulást és a gyógyulást, képessé téve bennünket a rendeltetésünk betöltésére a földön, függetlenül a családtagjaink döntéseitől, a családi állapotunktól, a testi vagy mentális egészségtől, illetve bármilyen más helyzettől.
Gondoljatok az asszonyra a kútnál! Milyen volt az élete? Jézus tudta, hogy az asszonynak korábban öt férje volt, és nincs összeházasodva a férfival, akivel éppen él. Az életében lévő nehézségek ellenére azonban mégis egyike volt azoknak, akiknek a Szabadító az elsők között jelentette ki nyilvánosan, hogy Ő a Messiás. Ezt mondta: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”2
Az asszony erőteljes tanúvá vált, hirdetve a városában élőknek, hogy Jézus a Krisztus. „Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért”3.
A múltja és a jelene körülményei nem határozták meg a jövőjét. Hozzá hasonlóan mi is választhatjuk azt, hogy a Szabadítóhoz fordulunk azért az erőért és gyógyulásért a mai napon, amely képessé tesz bennünket mindannak a betöltésére, amiért ide küldettünk.
Második: Bennünk van a hatalom
A Tan és szövetségek egy ismert versében az Úr arra buzdítja a nőket és a férfiakat, hogy „buzgón munkálkodjanak a jó ügyben, és tegyenek meg sok dolgot saját szabad akaratukból, és vigyenek véghez sok igazlelkűséget; mert bennük van a hatalom”4.
Nővérek! Bennünk van a hatalom arra, hogy sok igazlelkűséget vigyünk véghez.
Russell M. Nelson elnök erről tett bizonyságot: „Minden nő és minden férfi, aki szövetségeket köt Istennel, és azokat a szövetségeket meg is tartja, valamint érdemesen részesül a papsági szertartásokban, közvetlenül hozzáfér Isten hatalmához.”5
Megtanultam, hogy ha a kereszteléskor és a templomokban kötött szent szövetségek megtartására törekszünk, akkor az Úr megáld majd bennünket „az Ő gyógyító, megerősítő hatalmával”, valamint olyan lelki meglátásokkal és felismerésekkel, amilyenekben még soha nem volt részünk.6
Harmadik: „Kis dolgokból jő elő az, ami nagyszerű”7
A hegyi beszédben Jézus így tanította tanítványait: „Ti vagytok a föld sója”8 és „ti vagytok a világ világossága”9. Később a mennyek országa növekedését a kovászhoz hasonlította, „a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele”10.
-
Só.
-
Kovász.
-
Világosság.
Még nagyon kis mennyiségben is mindegyik hatással van a környezetében mindenre. A Szabadító arra hív bennünket, hogy az Ő hatalmát használva legyünk olyanok, mint a só, a kovász és a világosság.
Só
Meglepő, hogy mennyit számít egy csipetnyi só az ételünk ízében. A só mégis egyike a legolcsóbb és legegyszerűbb hozzávalóknak.
A 2 Királyok könyvében egy kis leányról11 olvasunk, akit a szíriaiak foglyul ejtettek, és Naámán – a szír sereg fővezére – feleségének a szolgájává tettek. Olyan volt ő, mint a só: fiatal volt, világi értelemben jelentéktelen, és korábban nyilván nem arról álmodott, hogy egy idegen országban él majd rabszolgaéletet.
Ugyanakkor mondott egy mondatot Isten hatalma által, bizonyságot téve Naámán feleségének: „Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkűl meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából.”12
Hithű szavai eljutottak Naámánhoz, aki azok szerint cselekedett, lehetővé téve számára, hogy testileg és lelkileg is meggyógyuljon.
Gyakran azokra a szolgákra összpontosítunk, akik meggyőzték Naámánt, hogy Elizeus próféta utasítása szerint fürödjön meg a Jordán folyóban – Naámán azonban el sem jutott volna Elizeus küszöbéig a „kis leány” nélkül.
Lehet, hogy fiatalok vagytok vagy jelentéktelennek érzitek magatokat, azonban a családotokban, az iskolátokban és a közösségetekben olyanok lehetettek, mint a só.
Kovász
Ettetek már kovásztalan kenyeret? Hogyan írnátok le? Tömör? Nehéz? Vaskos? Egy kevés kovász hatására a kenyér megkel, növekszik, hogy könnyebb és puhább legyen.
Amikor meghívjuk Isten hatalmát az életünkbe, a gyászt13 sugalmazott látásmódokra cserélhetjük, melyek felemelnek másokat, és megnyitják annak a lehetőségét, hogy a szívek meggyógyuljanak.
Nemrégiben egy barátnőm bánattól sújtva az ágyában feküdt karácsony reggelén. Gyermekei könyörögtek neki, hogy keljen fel, őt azonban eltöltötte a folyamatban lévő válása okozta fájdalom. Ágyán fekve zokogva öntötte ki imában a lelkét Mennyei Atyjának, beszámolva Neki elkeseredéséről.
Imája befejeztével a Lélek azt súgta neki, hogy Isten ismeri a fájdalmát. Eltelt az Ő iránta érzett könyörületével. Ez a szent élmény igazolta az érzéseit, és reményt adott neki abban, hogy nem egyedül gyászol. Felkelt, kiment a házból, és hóembert épített a gyermekeivel, nevetésre és örömre váltva a reggeli gyászt.
Világosság
Mennyi világosságra van szükség, hogy elűzze a sötétséget egy szobából? Egyetlen apró fénysugárra. Az a sötét helyre vetülő fénysugár pedig Isten bennünk rejlő hatalmából eredhet.
Bár egyedül érezhetitek magatokat az élet viharainak a tombolása közepette, világosságot áraszthattok a félreértés, a zűrzavar és a hitetlenség sötétjében. A Krisztusba vetett hitetek fénye kiegyensúlyozott és biztos lehet, biztonságba és békéhez vezetve a körülöttetek lévőket.
Nővérek! Szívek változhatnak meg és életek áldathatnak meg, amikor egy csipet sót, egy kanálnyi kovászt és a világosság sugarát nyújtjuk.
Bizonyságomat teszem, hogy a Szabadító az életünk sója, aki arra hív bennünket, hogy ízleljük meg az Ő örömét és szeretetét.14 Ő a kovász, amikor nehéz az életünk, reményt hozva számunkra,15 és felemelve a terheinket16 az Ő páratlan hatalma és megváltó szeretete által17. Ő a mi világosságunk,18 amely megvilágítja számunkra a hazavezető utunkat.
Imádkozom, hogy úgy jöhessünk a Szabadítóhoz, ahogy a kútnál lévő asszony, és igyunk az Ő élő vizéből. A szamáriai néppel együtt kijelenthetjük, hogy „hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus”19. Jézus Krisztus nevében, ámen.