„Akkor erőssé teszem… a gyenge dolgokat”

Bár jó dolog hitelesnek lenni, ahhoz maradjunk hűek, akik Isten fiaiként és leányaiként valójában és ténylegesen vagyunk, isteni természettel, és azzal a rendeltetéssel, hogy olyanokká váljunk, amilyen Ő². Amennyiben a célunk az, hogy hűek legyünk ehhez az isteni természethez és rendeltetéshez, akkor mindannyiunknak változnia kell. A szentírások a bűnbánat szót használják a változásra. „Túl sokan vannak – tanítja Russell M. Nelson elnök –, akik a bűnbánatot büntetésnek tekintik – olyasvalaminek, ami kerülendő, kivéve a legsúlyosabb körülmények közepette. [A]mikor Jézus bűnbánatra szólít titeket és engem, azzal arra kér minket, hogy változ[zunk]”.³

A számítógépes szoftverfejlesztők feltételes állításokat használva mondják meg a számítógépeknek, hogy mit tegyenek. Ezekre időnként ha-akkor kijelentésekként utalunk. Például ha x igaz, akkor tedd az y-t.

Az Úr is feltételek által működik: a hit feltételei, az igazlelkűség feltételei, a bűnbánat feltételei által. Sok példája van az Istentől érkező feltételes kijelentéseknek, többek közt:

„[H]a betartod a parancsolataimat, és mindvégig kitartasz, akkor örök életed lesz, amely ajándék Isten minden ajándéka közül a legnagyobb.”⁴

Vagy „ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát.”⁵

Még Isten szeretete is, amely végtelen és tökéletes, feltételeknek van alávetve.⁶ Például:

„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, [akkor] megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”⁷

D. Todd Christofferson elder bővebben kifejtette ezt az evangéliumi igazságot, amikor ezt tanította: „Néhányan gyakran mondogatják, hogy »a Szabadító úgy szeret, ahogy vagyok« – és ez persze igaz is. Azonban nem vihet be minket az Ő királyságába úgy, ahogy vagyunk, „mert semmi tisztátalan dolog nem lakhat ott, vagyis nem lakhat az ő jelenlétében” [Mózes 6:57]. […] Előbb a bűneink alól feloldozást kell nyernünk.”⁸

Azon áldás is feltételes, hogy megkapjuk Isten hatalmát, amely segít nekünk változni. A Szabadító a Mormon könyvében Morónin keresztül szólva azt tanította: „…ha hozzám jönnek az emberek, akkor megmutatom nekik a gyengeségüket. Gyengeséget adok az embereknek, hogy alázatosak legyenek; és kegyelmem elegendő minden olyan embernek, aki megalázkodik előttem; mert ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat.”⁹

Nézzük meg alaposabban, hogy mit tanít itt nekünk az Úr: először azt mondja, hogy gyengeséget – egyes számban – ad az embereknek, ami bukott, avagy testi lényekként a halandó tapasztalatunk része. Ádám bukása miatt természetes ember lett belőlünk. Azonban Jézus Krisztus engesztelése által legyőzhetjük a gyengeségünket, vagyis a bukott természetünket.

Aztán azt mondja, hogy az Ő kegyelme elegendő, és ha megalázkodunk és hiszünk Őbenne, akkor erőssé teszi számunkra „a gyenge dolgokat” (többes számban). Más szóval, ha mi először megváltoztatjuk a bukott természetünket, a gyengeségünket, akkor képesek leszünk megváltoztatni a viselkedésünket, a gyengeségeinket.

Tekintsük át a változás követelményeit az Úr mintája szerint:

Először is meg kell alázkodnunk. Az Úr szemében a változás feltétele az alázatosság. Azt mondta, hogy „ha megalázkodnak előttem”¹⁰. Az alázatosság ellentéte a kevélység. A kevélység akkor mutatkozik meg, amikor azt gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk – amikor az, amit mi gondolunk vagy érzünk, elsőbbséget élvez azzal szemben, amit Isten gondol vagy érez.

Benjámin király azt tanította, hogy „a természetes ember ellensége Istennek; …és az is lesz örökkön-örökké, hacsak… nem vetkőzi le a természetes embert és válik szentté az Úr, Krisztus engesztelése által, és lesz olyan, mint egy gyermek, engedékeny, szelíd [és] alázatos” ¹¹.

A változáshoz le kell vetkőznünk a természetes embert, és alázatossá, valamint engedelmessé válni. Elég alázatosnak kell lennünk ahhoz, hogy kövessük az élő prófétát. Elég alázatosnak templomi szövetségek megkötéséhez és megtartásához. Elég alázatosnak a mindennapos bűnbánathoz. Elég alázatosnak ahhoz, hogy változni akarjunk, és átengedjük a szívünket Istennek¹².

Másodszor, hinnünk kell Jézus Krisztusban. Ismét a Szabadító szavait idézve: „ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem”¹³, akkor adja meg nekünk a gyengeségeink legyőzéséhez szükséges erőt. Az alázatosság a Jézus Krisztusba vetett hittel társulva hozzáférést biztosít számunkra az Ő kegyelme képessé tevő hatalmához, valamint az Ő engesztelése miatt rendelkezésre álló áldások teljességéhez.

Nelson elnök azt tanította, hogy „az igaz bűnbánat az abba vetett hittel kezdődik, hogy Jézus Krisztusnak hatalmában áll megtisztítani, meggyógyítani és megerősíteni minket. […] A mi hitünk az, ami megnyitja Isten hatalmát a saját életünkben.”¹⁴

Harmadszor, a kegyelme által Ő erőssé tudja tenni a gyenge dolgokat. Ha megalázkodunk, és hiszünk Jézus Krisztusban, akkor az Ő kegyelme képessé tesz minket a változásra. Más szóval Ő erőt ad nekünk a változásra. Az Ő szavait idézve ez azért lehetséges, mert „kegyelmem elegendő minden… embernek”¹⁵. Az Ő megerősítő, képessé tevő kegyelme hatalmat ad nekünk minden akadály, minden kihívás, és minden olyan gyengeség legyőzésére, amelyen változtatni szeretnénk.

A legnagyobb gyengeségeink a legnagyobb erősségeinkké válhatnak. Megváltozhatunk és új teremtményekké válhatunk.¹⁶ A gyenge dolgok szó szerint erőssé válhatnak számunkra.¹⁷

A Szabadító azért vitte véghez az Ő végtelen és örök engesztelését, hogy ténylegesen változni tudjunk, bűnbánatot tarthassunk és jobbá válhassunk. Lényegében újjászülethetünk. Le tudunk győzni szokásokat, szenvedélybetegségeket, sőt, még azt a hajlamot is, „hogy gonosz dolgot tegyünk”¹⁸. Egy szerető Mennyei Atya fiaiként és leányaiként megvan bennünk a változáshoz szükséges erő.

A szentírások tele vannak olyan férfiak és nők példáival, akik megváltoztak.

Saulból, a farizeusból, aki tevékenyen üldözte a korai keresztény egyházat¹⁹, Pál lett, az Úr Jézus Krisztus apostola.

Alma a gonosz Noé király udvarának egyik papja volt. Hallotta Abinádi szavait, teljes mértékben bűnbánatot tartott, és a Mormon könyve egyik legnagyszerűbb misszionáriusa vált belőle.

Az ő fia, Alma, azzal töltötte a fiatalságát, hogy igyekezett elpusztítani az egyházat. „[A] leghitványabb bűnözők”²⁰ között volt mindaddig, amíg szívbéli változást nem tapasztalt meg, és ő maga is erőteljes misszionárius nem lett.

Mózest örökbe fogadta a fáraó családja, és egyiptomi hercegként fényűzésben nevelték fel. Ám amikor megértette, kicsoda ő valójában, és megismerte isteni rendeltetését, megváltozott, és az Ószövetség hatalmas törvényhozó prófétája lett belőle.²¹

A feleségem nagyapja, James B. Keysor, mindig is nagy hatással volt rám az Ő hatalmas szívbéli változásával.²² Hithű utolsó napi szent pionírok gyermekeként született 1906-ban, a Sóstó-völgyben, azonban fiatalon elveszítette az édesanyját, és egész ifjúkorában küszködött. A serdülő és fiatal felnőtt éveit az egyháztól távol töltötte, mely időszak alatt számos rossz szokást vett fel. Megismerkedett azonban egy hithű nővel, akit feleségül vett, és öt gyermeket neveltek fel együtt.

1943-ban, a nagy gazdasági világválság és a második világháború után Bud – ahogy a barátai és a családja szólították – Utah államból a kaliforniai Los Angelesbe költözött, hogy ott keressen munkát. Ebben az otthonától távol töltött időszakban a nővérével és annak a férjével lakott, aki az egyházközségük püspökeként szolgált.

A testvére és a sógora szeretete és hatása révén elkezdett újra érdeklődni az egyház iránt, és elalvás előtt minden este olvasni a Mormon könyvét.

Egy este, miközben az Alma 34. fejezetét olvasta, megérintették a szívét ezek a szavak:

„Igen, szeretném, ha előrelépnétek, és nem keményítenétek meg többé a szíveteket…

Mert íme, az embereknek ez az élet a felkészülés ideje az Istennel való találkozásra; igen, íme, ez az élet a napja annak, hogy az emberek elvégezzék a munkáikat.”²³

E verseket olvasva erőteljes érzés árasztotta el, és tudta, hogy meg kell változnia, bűnbánatot kell tartania, és azt is tudta, hogy mit kell tennie. Felkelt az ágyából, letérdelt és imádkozni kezdett, könyörögve az Úrhoz, hogy bocsásson meg neki, és adja meg neki az élete megváltoztatásához szükséges erőt. Az imája válaszra talált, és ettől az időtől fogva soha nem nézett vissza. Bud elkezdett szolgálni az egyházban, és élete végéig hithű, elkötelezett utolsó napi szent maradt. Minden tekintetben megváltozott. Megváltozott a szíve, a tettei, az egész lénye.

Testvéreim! Az isteni rendeltetésünk és célunk végső soron az, hogy olyanná váljunk, amilyen Mennyei Atyánk és a Szabadítónk, Jézus Krisztus. Ezt úgy tesszük meg, hogy változunk, vagyis bűnbánatot tartunk. Átvesszük az ábrázatunkra a Szabadító képmását.²⁴ Újjá, tisztává, mássá válunk, és egyszerűen csak napról napra dolgozunk ezen. Időnként érződhet úgy, hogy két lépést tettünk előre, aztán egyet hátra; mégis alázatosan, hittel haladunk tovább előre.

Ha megalázkodunk és Jézus Krisztusba vetett hitet gyakorlunk, akkor Krisztus kegyelme és az Ő végtelen engesztelő áldozata lehetővé teszi a változást.

Tanúságomat teszem, hogy Jézus Krisztus valóban a Szabadítónk és a Megváltónk. Az Ő kegyelme tényleg elegendő. Kijelentem, hogy Ő „az út, az igazság és az élet”.²⁵ Jézus Krisztus nevében, ámen.