Gyógyulással szárnyai alatt támad fel:

Mindannyiunkat lenyűgöznek a túlélésről szóló történetek. Hallunk elbeszéléseket rettenthetetlen felfedezőkről és hétköznapi emberekről is, akik minden eshetőség és várakozás dacára életben maradnak, mi pedig önkéntelenül is feltesszük magunknak a kérdést: Vajon én képes lettem volna erre?

Azonnal a brit felfedező, Ernest Shackleton jut eszembe, valamint őfelsége Endurance nevű hajójának a legénysége, akik hajótörést szenvedtek az Antarktisz jegén, majd közel két évre ott rekedtek egy kopár szigeten. Shackleton kivételes vezetői képessége és rettenthetetlen eltökéltsége megmentette az emberei életét a végletesen mostoha körülmények ellenére is.

Vagy ott van az űrön nagy robajjal átszáguldó, majd a Holdon landoló Apollo–13 legénysége! Az egyik oxigéntartály felrobbanásával beütött a szerencsétlenség, és meg kellett szakítani a küldetést. Kevés volt az oxigén, de a csapat és az irányítóközpont is zseniálisan rögtönzött, mindhárom űrhajóst biztonságban visszahozva a földre.

Csodálatba ejt azon egyének és családok bámulatos túlélése, akik háborúk áldozataivá váltak, akiket táborokba zártak, vagy akikből menekültek lettek, de a velük együtt szenvedők számára hősiesen és bátran életben tartották a remény lángját, a kegyetlenséggel szemben jóságot tanúsítottak, és valamiképp sikerült segíteniük másoknak csak még egy napig kitartani.

Vajon ti vagy én túl tudnánk élni e rendkívüli körülmények bármelyikét?

Lehetnek azonban közöttetek olyanok, akik az e túlélőkről szóló beszámolók hallatán lélekben feljajdultok, mert ti is éppen most benne vagytok egy túléléstörténetben, bántalmazás, elhanyagolás, megfélemlítés, családon belüli erőszak vagy más efféle szenvedés áldozataként. Éppen kétségbeesett erőfeszítést tesztek azért, hogy túléljetek egy olyan helyzetet, amely nagyon is végzetes hajótörésnek vagy egy ígéretes küldetés hirtelen megszakításának tűnik. Meg lesztek-e mentve valaha is? Át fogjátok-e vészelni a saját túléléstörténeteteket?

A válasz: Igen! Túl tudjátok élni. Valójában már meg is mentett, meg is szabadított titeket az a Valaki, aki elszenvedte ugyanazt a kínt, amelytől ti szenvedtek, és kitartott ugyanabban a gyötrelemben, amelyet épp átéltek.¹ Jézus legyőzte e világ bántalmazásait² azért, hogy erőt adjon nektek nem csupán a túléléshez, hanem ahhoz is, hogy egy napon Őáltala győzedelmeskedjetek, sőt diadalmaskodjatok is – teljes mértékben felülemelkedjetek a fájdalmon, a nyomorúságon, a gyötrődésen, és lássátok, amint ezeket felváltja a békesség.

Pál apostol ezt kérdezi:

„Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? […]

De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett.”³

Emlékeztek rá, amikor Russell M. Nelson elnök a következő felhívást tette közzé az általános konferencián. Ezt mondta: „Miközben… a szentírásaitokat tanulmányozzátok, arra buzdítalak benneteket, hogy írjátok össze, mi mindent ígért meg az Úr, mit tesz majd a szövetséges Izráelért. Szerintem el fogtok ámulni.”⁴

Íme néhány erőteljes és vigasztaló ígéret, amelyet a családunk talált. Képzeljétek el, hogy az Úr hozzátok intézi ezeket a szavakat – hozzátok, a túlélőkhöz –, mert nektek szólnak:

Ne féljetek!⁵

Ismerem szenvedéseiteket, és eljöttem, hogy megszabadítsalak.⁶

Nem hagylak el.⁷

Rajtatok van a nevem, és rá vagytok bízva az angyalaimra.⁸

Csodákat teszek közöttetek.⁹

Járjatok énvelem, tanuljatok tőlem, és én nyugalmat adok nektek.¹⁰

Közöttetek vagyok.¹¹

Az enyéim vagytok.¹²

Ezeket az ígéreteket nagyon is szem előtt tartva szeretnék közvetlenül azokhoz szólni, akik a mások kegyetlen tettei által kiváltott megrázkódtatás miatt úgy érzik, mintha nem lenne kiút a saját túléléstörténetükből. Ha ez a ti túléléstörténetetek, akkor együtt zokogunk veletek. Leghőbb vágyunk, hogy legyőzzétek a zűrzavart, a szégyent és a félelmet, és azt kívánjuk, hogy Jézus Krisztuson keresztül diadalmaskodjatok.

Ha bármilyen bántalmazást, erőszakot vagy elnyomást tapasztaltatok meg, akkor az azt a benyomást kelthette bennetek, hogy ezek az események valahogy a ti hibátok, és megérdemlitek, hogy hordozzátok a szégyent és a bűntudatot, amelyet éreztek. Lehettek ehhez hasonló gondolataitok:

• Meg tudtam volna előzni ezt.

• Isten már nem szeret engem.

• Soha senki nem fog szeretni engem.

• Helyrehozhatatlanul károsodtam.

• A Szabadító engesztelése másokra vonatkozik, de rám nem.

Ezek a téves elképzelések és érzések talán megakadályozták azt, hogy segítséget kérjetek családtagoktól, barátoktól, vezetőktől vagy szakemberektől, így hát egyedül küszködtök. Ha segítséget kértetek olyanoktól, akikben megbíztok, akkor is lehet, hogy még mindig hadakoztok a szégyen vagy akár az önutálat képzeteivel. Ezen események hatása sok éven át képes megmaradni. Remélitek, hogy egy nap majd jobban fogjátok érezni magatokat, de valahogy még nem jött el az a nap.

A bántalmazás soha nem volt és soha nem is lesz a ti hibátok, akárhogy állítsa is az ellenkezőjét a bántalmazó vagy bárki más. Ha kegyetlenség, vérfertőzés vagy bármilyen egyéb torz cselekedet áldozatai vagytok, akkor nem nektek kell bűnbánatot tartanotok; nem ti vagytok a felelősek.

Emberi lényként, Isten leányaként vagy fiaként nem vagytok kevésbé érdemesek, kevésbé értékesek, kevésbé szeretettek amiatt, amit valaki más művelt veletek.

Isten most sem tekint és soha nem is tekintett rátok megvetendő emberként. Bármi történt is veletek, Ő nem szégyell titeket és nem csalódott bennetek. Úgy szeret titeket, ahogy azt még fel sem fedeztétek. Márpedig fel fogjátok fedezni ezt, amint megbíztok az Ő ígéreteiben, és megtanultok hinni Neki, amikor azt mondja, hogy becsesek vagytok az Ő szemében¹³.

Nem a veletek művelt rettenetes dolgok határoznak meg benneteket. A dicső igazság az, hogy az Isten fiaként vagy leányaként való örök kilétetek és a Teremtőtök tökéletes, végtelen szeretete határoz meg titeket, valamint az, hogy Ő maradéktalan és teljes gyógyulást kínál nektek.

Bár ez most most talán lehetetlennek tűnhet és érződhet, de Jézus Krisztus engesztelése megváltó erejének a csodája által lehetséges a gyógyulás, mert „gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt”¹⁴.

Irgalmas Szabadítónknak, aki legyőzte a sötétséget és a romlottságot, hatalmában áll minden rosszat jóvátenni, amely igazság életet ad azoknak, akikkel mások rosszul bántak.¹⁵

Legyetek tudatában annak, hogy a Szabadító mindenek alá ereszkedett, még az alá is, ami veletek történt, ezért pontosan tudja, milyen érzés a valódi rettegés és szégyen, és milyen érzés elhagyottnak és megtörtnek lenni.¹⁶ Engesztelő szenvedése mélységeiből a Szabadító olyan reményt ad, amelyről azt gondoltátok, hogy örökre elveszett; olyan erőt, amelyről azt hittétek, már soha nem lehet a tiétek; és olyan gyógyulást, amelyről el sem tudtátok képzelni, hogy lehetséges.

Egyetlen otthonban, országban vagy társadalomban sincs helye semmiféle testi, szexuális, érzelmi vagy szóbeli bántalmazásnak. Nem tehet vagy mondhat semmi olyat egy feleség, gyermek vagy férj, ami miatt „megérdemelné” a verést. Egyetlen országban vagy társadalomban sincs soha senki, aki „rászolgálna” az agresszióra vagy az erőszakra olyan valaki részéről, aki felette áll, nagyobb vagy erősebb.

Lehet, hogy egy ideig megússzák azok, akik bántalmaznak, és akik takargatni igyekeznek súlyos bűneiket. Azonban az Úr, aki mindent lát, ismeri a tetteiket, a gondolataikat és a szívük szándékait.¹⁷ Ő az igazságosság Istene, és sor fog kerülni az Ő isteni igazságszolgáltatására.¹⁸

Csodálatos módon az Úr az irgalom Istene is azok számára, akik valóban bűnbánóak. Azok a bántalmazók – köztük azokkal, akiket egykor szintén bántalmaztak –, akik beismerik és elhagyják a bűneiket, és minden tőlük telhetőt megtesznek a kárpótlásért és a jóvátételért, Krisztus engesztelésének a hatalma által hozzáférnek a megbocsátáshoz.

Akiket hamisan vádolnak, azok számára e vádaskodások kimondhatatlan súlya már önmagában is purgatóriummal ér fel. Azonban őket is megáldja az, hogy a Szabadító szenvedett értük, valamint annak a tudata, hogy végül győzedelmeskedni fog az igazság.

Azonban a bűneiket meg nem bánó bántalmazók az Úr elé fognak állni, hogy elszámoljanak förtelmes vétkeikkel.

Maga az Úr kristálytisztán fogalmaz minden bántalmazás elítélésekor: „A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, …jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.”¹⁹

Drága barátaim, akik ily rettenetes sebeket hordoztok – és ami azt illeti, bárki, akit az élet igazságtalanságai érnek –: igenis van számotokra új kezdet! A Gecsemánéban és a Kálvárián Jézus „magára vett… minden olyan kínt és szenvedést, amelyet ti, én és mindenki… valaha is megtapasztal”²⁰, és le is győzte mindezeket. A Szabadító kitárt karokkal ajánlja fel nektek a gyógyulás ajándékát. Bátorsággal, türelemmel és hithűen Őrá összpontosítva nem kell hozzá sok idő, hogy teljesen el tudjátok fogadni ezt az ajándékot. El tudjátok engedni a fájdalmatokat, és letehetitek az Ő lábainál.

Gyengéd Szabadítótok kijelentette: „A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy élet[etek] legyen, és bővölködje[tek].”²¹ Túlélők vagytok, meg tudtok gyógyulni, és bízhattok abban, hogy Jézus Krisztus hatalmával és kegyelmével győzni és diadalmaskodni fogtok.

Jézus szakterülete az, ami látszólag lehetetlen. Idejött, hogy a lehetetlent lehetővé, a megválthatatlant megválthatóvá tegye; hogy meggyógyítsa a gyógyíthatatlant, helyrehozza a helyrehozhatatlant, és megígérje a megígérhetetlent.²² És nagyon jó benne. Sőt, tökéletes benne. Jézus Krisztus, a mi Gyógyítónk nevében, ámen.

További tudnivalókért és forrásokért lásd Abuse a ChurchofJesusChrist.org honlap Life Help részében és az Evangéliumi könyvtár alkalmazásban.