Isteni természetetek és örökkévaló rendeltetésetek

Kedves nővérek! Köszönöm, hogy itt vagytok! Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek az általános konferencia e női ülésén. Alkalmanként abban a kiváltságban is részem lehet, hogy a Fiatal Nők osztályaiba látogassak el. Hadd mutassak rá viszont a nyilvánvalóra: nem vagyok sem fiatal, sem pedig nő. Megtanultam azonban, hogy könnyebben be tudok illeszkedni, ha fel tudom mondani a Fiatal Nők alapeszméjét a fiatal nőkkel együtt. A Fiatal Nők alapeszméjében¹ tanított mélyreható tan fontos a fiatal nők számára, de mindenkire vonatkozik, beleértve minket is, akik nem vagyunk fiatal nők.

A Fiatal Nők alapeszméje így kezdődik: „Mennyei szülők szeretett leánya vagyok, isteni természettel és örökkévaló rendeltetéssel.”² Ez a kijelentés négy fontos igazságot tartalmaz. Először is, szeretett leányok vagytok. Semmi, amit tesztek – vagy nem tesztek –, nem változtathat ezen. Isten szeret benneteket, mert a lélekleányai vagytok. Néha talán nem érezzük az Ő szeretetét, de az mindig ott van. Isten szeretete tökéletes.³ Az e szeretet érzékelésére való képességünk azonban nem az.

A Lélek kiemelt szerepet játszik abban, hogy Isten szeretetét közvetítse felénk.⁴ Ámde a Szentlélek hatását „elfedhetik az olyan erős érzelmek, mint a düh, a gyűlölet [vagy] a félelem… mintha úgy próbálnánk élvezni a szőlő lágy ízét, hogy közben erős paprikát rágcsálunk. [Az egyik íz] teljesen elnyomja a másikat.”⁵ Éppen így azok a viselkedésmódok is, amelyek eltávolítanak minket a Szentlélektől – köztük a bűn is⁶ –, megnehezítik számunkra Isten irántunk táplált szeretetének az érzékelését.

Isten szeretetének az érzékelését hasonlóképpen eltompíthatják többek között az emberpróbáló körülmények, valamint a testi vagy mentális betegségek. Mindezen esetekben gyakran hasznos lehet a bizalmunkat élvező vezetők vagy szakemberek tanácsa. Azzal is megpróbálhatjuk növelni az Isten szeretetére való fogékonyságunkat, ha megkérdezzük magunktól: Vajon állandó az Isten iránti szeretetem, vagy akkor szeretem Őt, amikor jó napjaim vannak, de a rossz napokon nem annyira?

A második igazság az, hogy mennyei szüleink vannak – egy atyánk és egy anyánk.⁷ Mennyei Anya tana kinyilatkoztatás által adatott, és az utolsó napi szentek egyik megkülönböztető hitelve. Dallin H. Oaks elnök így magyarázta, miért olyan fontos ez az igazság: „Teológiánk a mennyei szülőkkel kezdődik. Legfőbb törekvésünk az, hogy olyanokká váljunk, mint ők.”⁸

Nagyon kevés került kinyilatkoztatásra Mennyei Anyáról, de amit tudunk, azt összefoglalja az Evangéliumi könyvtár alkalmazásban megtalálható egyik evangéliumi téma.⁹ Miután elolvastátok, ami abban van, mindent tudni fogtok a témáról, amit én magam tudok. Bárcsak többet tudnék! Lehet, hogy nektek is vannak kérdéseitek, és további válaszokat szeretnétek találni. Lelki fejlődésünk fontos részét képezi a mélyebb megértésre való törekvés, de kérlek benneteket, legyetek óvatosak! Az érvelés nem helyettesítheti a kinyilatkoztatást.

A találgatások nem eredményeznek nagyobb lelki tudást, ellenben megtévesztéshez vezethetnek minket, vagy elterelhetik a figyelmünket a kinyilatkoztatott dolgokról.¹⁰ A Szabadító például ezt tanította a tanítványainak: „Mindig imádkozzatok tehát az Atyához az én nevemben”¹¹. E mintát követve hódolatunkat Mennyei Atya felé irányítjuk, Jézus Krisztus nevében, és nem imádkozunk Mennyei Anyánkhoz.¹²

Amióta csak Isten prófétákat jelölt ki, ők felhatalmazást kaptak arra, hogy az Ő nevében szóljanak. Nem jelentenek ki azonban tanokat maguktól,¹³ és nem tanítanak olyasmit, ami nem lett kinyilatkoztatva. Gondoljatok csak az ószövetségi Bálám próféta szavaira, akit meg akartak vesztegetni, hogy átkozza meg az izráelitákat Moáb javára. Bálám azt mondta: „Ha [Moáb királya] az ő házát aranynyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek; kicsinyt vagy nagyot.”¹⁴ Az utolsó napi próféták is hasonló korlátozás alatt vannak. Istentől kinyilatkoztatást követelni egyszerre öntelt és meddő is. Inkább kivárjuk, hogy az Úr az Ő időzítése szerint nyilatkoztassa ki az Ő igazságait az Őáltala meghatározott módon.¹⁵

A Fiatal Nők alapeszméjének a nyitó bekezdésében található harmadik igazság az, hogy „isteni természettel” rendelkezünk. Ez a lényünk része. A mennyei szüleinktől örökölt lelki „génkészletünkhöz” tartozik,¹⁶ és semmilyen erőfeszítést nem igényel a részünkről. Ezen énkép a legfontosabb jellemzőnk, függetlenül attól, hogy emellett még miként azonosítjuk magunkat a saját döntésünk alapján. Ennek a mélyreható igazságnak a megértése mindenki számára fontos, különösen az olyan csoportokhoz tartozók számára, akiket történelmileg kirekesztettek, elnyomtak vagy leigáztak. Ne feledjétek, hogy a legfontosabb önazonosságotok az Isten gyermekeként való isteni természetetekhez kapcsolódik!

A negyedik igazság az, hogy „örökkévaló rendeltetéssel” bírunk. Az ilyen rendeltetést senki sem kényszeríti ránk. A halál után azt kapjuk, amire jogot szereztünk, és csak „azt élvez[zük], amit hajlandóak [vagyunk] befogadni”¹⁷. Örökkévaló rendeltetésünk betöltése a döntéseinken múlik. Ehhez szent szövetségeket kell kötnünk, és meg kell tartanunk azokat. A szövetség ezen ösvénye az út, melyen Krisztushoz jövünk, és amely a feltétlen igazságon és az örökkévaló, változatlan törvényen alapszik. Nem alkothatjuk meg a saját ösvényünket, és várhatjuk el közben az Isten által megígért eredményt. Ha úgy számítunk az Ő áldásaira, hogy közben nem követjük azokat az örökkévaló törvényeket, amelyeken ezen áldások alapulnak,¹⁸ az éppen olyan téves vélekedés, mint az, hogy megérinthetjük a forró tűzhelyet, majd „eldönthetjük”, hogy az nem éget meg bennünket.

Talán tudjátok, hogy korábban szívelégtelenségben szenvedő betegeket kezeltem. A legjobb eredményeket akkor értük el, ha bevett, bizonyított kezelési eljárásokat követtünk. Ennek ellenére néhány beteg megpróbált ettől eltérő kezelési tervet kialkudni. Azt mondták: „Nem akarok annyi gyógyszert szedni”. Vagy: „Nem akarok olyan sok kontrollvizsgálaton részt venni”. A betegek természetesen szabadon hozhatták meg a saját döntéseiket, amikor azonban eltértek az optimális kezelési tervektől, annak az eredményeik látták kárát. Ha a szívelégtelenségben szenvedő betegek rosszabb eljárást választanak, nem hibáztathatják a kardiológusukat a gyengébb eredmények miatt.

Ugyanez ránk is igaz. A Mennyei Atyánk által előírt ösvény vezet a legjobb örökkévaló eredményhez. Szabadon választhatunk, de nem választhatjuk meg annak a következményeit, ha nem követjük a kinyilatkoztatott ösvényt.¹⁹ Az Úr ezt mondta: „Ami megszegi a törvényt, és nem marad meg a törvényben, hanem arra törekszik, hogy önmaga törvénye legyen…, azt nem szentelheti meg a törvény, sem az irgalom, az igazságosság, vagy az ítélet”²⁰. Ha letérünk a Mennyei Atya által meghatározott útvonalról, akkor nem hibáztathatjuk Őt a rosszabb eredmények miatt.

A Fiatal Nők alapeszméjének a második bekezdése így szól: „Jézus Krisztus tanítványaként igyekszem Őhozzá hasonlóvá válni. Személyes kinyilatkoztatásra törekszem és aszerint cselekszem, és az Ő szent nevében nyújtok szolgálattételt másoknak.” Hittel cselekedve bizonyságra tehetünk szert Jézus Krisztusról.²¹ Igényt tarthatunk arra a lelki ajándékra, „hogy tudj[uk], Jézus Krisztus Isten Fia, és ő megfeszíttetett a világ bűneiért”. Vagy megkaphatjuk azt az ajándékot, hogy higgyünk azok szavaiban, akik már tudják,²² amíg mi magunk meg nem tudjuk. Követhetjük a Szabadító tanításait, és segíthetünk másoknak Őhozzá jönni. Ily módon csatlakozunk Hozzá az Ő munkájában.²³

A Fiatal Nők alapeszméje így folytatódik: „Isten tanújaként állok mindig és mindenben és minden helyen.” Isten tanújaként az egyház minden tagjára szükség van,²⁴ bár az apostolok és a hetvenesek kapnak megbízást arra, hogy Krisztus nevének a különleges tanúi legyenek.²⁵ Képzeljetek el egy olyan focimeccset, ahol csak a kapus védi a kaput. A csapat többi játékosának a segítsége nélkül a kapus egyedül nem tudja megfelelően védeni a kaput, így a csapat mindig veszíteni fog. Éppen így mindenkire szükség van az Úr csapatában.²⁶

A Fiatal Nők alapeszméjének az utolsó bekezdése így kezdődik: „Amint igyekszem jogosulttá válni a felmagasztosulásra, megbecsülöm a bűnbánat ajándékát, és igyekszem mindennap fejlődni.” A Szabadító engesztelő áldozatának köszönhetően bűnbánatot tudunk tartani, tanulhatunk a hibáinkból, így azok nem fognak kárhoztatni bennünket. Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Túl sokan vannak, akik a bűnbánatot büntetésnek tekintik… Ezt a büntetést jelentő érzetet azonban Sátán kelti. Megpróbálja megakadályozni, hogy Jézus Krisztusra tekintsünk, aki tárt karokkal vár, azzal a reménnyel és hajlandósággal, hogy meggyógyítson, megbocsásson, megtisztítson, megerősítsen és megszenteljen minket.”²⁷

Amikor őszinte bűnbánatot tartunk, nem marad lelki heg, nem számít, mit tettünk, milyen súlyos volt, vagy hányszor ismételtük meg.²⁸ Amikor csak bűnbánatot tartunk, és igaz szándékkal megbocsátásra törekszünk, akkor bűnbocsánatot nyerhetünk.²⁹ Mily figyelemre méltó ajándék ez a Szabadítónktól, Jézus Krisztustól!³⁰ A Szentlélek biztosíthat minket arról, hogy megbocsátást nyertünk. Amikor örömöt és békességet érzünk,³¹ a bűntudat tovaszáll,³² és többé nem gyötör minket a bűnünk.³³

Előfordulhat azonban, hogy még az őszinte bűnbánat után is megbotlunk. A botlás nem azt jelenti, hogy a bűnbánat elégtelen volt, hanem lehet egyszerűen az emberi gyengeség tükröződése is. Mily vigaszt nyújt a tudat, hogy „az Úr másképp tekint a gyengeségekre, mint a lázadásra”! Nem szabad kételkednünk abban, hogy a Szabadító képes segíteni nekünk a gyengeségeink kapcsán, mert „amikor [az Úr] a gyengeségekről beszél, azt mindig könyörülettel teszi”³⁴.

A Fiatal Nők alapeszméje így zárul: „Hittel erősítem az otthonomat és a családomat, kötök és tartok meg szent szövetségeket, valamint részesülök a szent templom szertartásaiban és áldásaiban.” Az otthon és a család megerősítése jelentheti az első láncszem kikovácsolását a hithűség láncolatában, tovább hordozva vagy visszaállítva a hit örökségét.³⁵ Bárhogy legyen is, az erő a Jézus Krisztusba vetett hitből és a szent szövetségek megkötéséből származik.

A templomban megtudjuk, kik vagyunk és hol voltunk. Cicero, a római filozófus azt mondta: „Aki nem tudja, mi történt születése előtt, az gyermek marad mindörökre.”³⁶ Természetesen a világi történelemre utalt, de éleslátó megfigyelése kibővíthető. Örökké gyermekként élünk, ha tudatlanok maradunk, ami a templomokban nyert örökkévaló látásmódot illeti. Ott felnövünk az Úrban, elnyerjük a Szentlélek teljességét,³⁷ és még teljesebb mértékben elköteleződünk a Szabadító tanítványaiként.³⁸ Amikor betartjuk a szövetségeinket, elnyerjük Isten hatalmát az életünkben.³⁹

Arra kérlek benneteket, hogy Jézus Krisztust helyezzétek az életetek középpontjába, és emlékezzetek a Fiatal Nők alapeszméjében található alapvető igazságokra. Ha készek vagytok, akkor a Szentlélek vezetni fog benneteket. Mennyei Atyánk azt szeretné, ha az Ő örököseivé válnátok, és elnyernétek mindazt, amivel Ő rendelkezik.⁴⁰ Ennél nem kínálhat többet. Ennél nem ígérhet többet. Jobban szeret benneteket, mint gondolnátok, és azt szeretné, hogy boldogok legyetek ebben az életben és az eljövendőben. Jézus Krisztus nevében, ámen.