„Emeld fel a szíved és örvendezz”

Thomas B. Marshhoz, egy friss megtérthez szólva az Úr bátorítóan ezt mondta: „Emeld fel a szíved és örvendezz, mert elérkezett missziód órája” (Tan és szövetségek 31:3).

Úgy vélem, ez a felkérés ösztönzésként szolgálhat az egyház minden tagja számára. Elvégre mindegyikünk megkapta azt a küldetést Mennyei Atyánktól, hogy gyűjtse egybe Izráelt a fátyol mindkét oldalán.

„Ez az egybegyűjtés – mondta Russell M. Nelson elnök – a legfontosabb dolog, ami ma a földön zajlik. Semmi sem fogható ehhez nagyságrendileg, semmi sem fogható ehhez fontosságban, semmi sem fogható ehhez fenségességben.”¹

Természetesen sok nemes ügy van a világon. Lehetetlen mindet megnevezni. De nem szeretnétek egy olyan nagyszerű ügyben részt venni elérhető távolságban, melyben a hozzájárulásotok életbevágóan fontos szerepet játszik? Az egybegyűjtés örökkévaló változást hoz mindenki számára. Minden korosztály részt vehet ebben az ügyben, körülménytől és lakóhelytől függetlenül. Nincs ennél befogadóbb ügy a világon.

Kimondottan a fiatalokhoz szólva Nelson elnök azt mondta, hogy „Mennyei Atyánk erre az utolsó szakaszra tartogatta a legnemesebb lelkeket – [talán] a legkiválóbb csapatát. E nemes lelkek – ezek a kiváló játékosok, ezek a hősök – ti vagytok!”²

Igen, már ezen élet előtt felkészítettek benneteket, és most arra születtetek, hogy részt vegyetek Izráel egybegyűjtésének a nagyszerű munkájában a fátyol mindkét oldalán ezekben az utolsó napokban (lásd Tan és szövetségek 138:53–56).

Miért olyan fontos ez az ügy? Egyrészt azért, mert „a lelkek értéke nagy Isten szemében” (Tan és szövetségek 18:10). Másrészt azért, mert „aki hisz [Jézus Krisztusban] és megkeresztelkedik, az megszabadul; és …örökölni fogj[a] Isten királyságát” (3 Nefi 11:33). Továbbá, akik részesülnek az Ő szertartásaiban és megtartják az Ő szövetségeit, azoknak „megadatik… mindaz, amivel [az Atya] rendelkezik” (Tan és szövetségek 84:38). Ezenfelül „a munkás kevés” (Lukács 10:2).

Csak Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában található meg az a hatalom, felhatalmazás és mód, mely által ilyen áldást nyújthatunk másoknak, legyen szó élőkről vagy holtakról.

Amint Nelson elnök kijelentette: „Ha bármikor bármi olyat teszel, amivel hozzásegítesz bárkit – a fátyol mindkét oldalán – ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel, és részesüljön az alapvető – keresztelési és templomi – szertartásokban, akkor Izráel egybegyűjtésében segítesz. Ez ilyen egyszerű.”³

Bár az egybegyűjtésben számos módon segíthetünk, egyet szeretnék kiemelni közülük: mégpedig a teljes idejű misszionáriusi szolgálatot. Sokatok számára ez azt fogja jelenteni, hogy tanító misszionáriusok legyetek. Sok más ember számára pedig azt, hogy szolgálati misszionárius lesz. A világ azonban a félelem és a bizonytalanság segítségével megpróbálja elterelni a fiatalok figyelmét erről a legszentebb felelősségről.

További figyelemelterelő tényező lehet egy világjárvány átélése, egy jó állás hátrahagyása, a tanulmányok elnapolása, vagy komoly romantikus érdeklődés egy másik személy iránt. Mindenkinek meglesznek a maga kihívásai. Ezek a figyelemelterelő tényezők pontosan akkor merülhetnek fel, amikor az Úr szolgálatába léptek, és a döntések, melyek később nyilvánvalónak tűnnek, nem mindig olyan könnyűek az adott pillanatban.

Tapasztalatból ismerem egy ilyen fiatal gondterhelt elméjét. Amikor a missziómra készültem, meglepetésemre bizonyos erők megpróbáltak eltántorítani engem. Az egyik a fogorvosom volt. Amikor rájött, hogy azért kértem hozzá időpontot, hogy misszionárius lehessek, megpróbált lebeszélni a szolgálatról. A legcsekélyebb sejtelmem sem volt arról, hogy a fogorvosom az egyház ellen van.

A tanulmányaim megszakítása szintén bonyodalmakat okozott. Amikor kétéves távollétet kérvényeztem az egyetemi képzésem közepén, tájékoztattak, hogy erre nincs mód, mert elveszítem a helyemet az egyetemen, ha egy év múlva nem térek vissza. Brazíliában ezt komolyan vették, hiszen az egyetemi képzésekre való felvétel egyetlen feltétele egy nagyon nehéz és magas szintű vizsga volt.

Többszöri próbálkozás után vonakodva tájékoztattak, hogy egy év távollét után különleges indokkal kérvényezhetem, hogy tegyenek kivételt. Ezt pedig majd vagy jóváhagyják, vagy nem. Megrémített a gondolat, hogy a tanulmányaimtól való két év távollét után újra meg kell írnom azt a nehéz felvételi vizsgát.

Ezenkívül kifejezetten érdeklődtem egy ifjú hölgy iránt. Több barátom is osztotta ezt az érdeklődést. Azt gondoltam magamban: Ha elmegyek misszióba, kockázatot vállalok.

Azonban az Úr Jézus Krisztus volt a nagyszerű sugalmazóm, hogy ne féljek a jövőtől, miközben teljes szívemből igyekeztem Őt szolgálni.

Neki is volt egy beteljesítésre váró küldetése. A saját szavaival így magyarázta: „Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem” (János 6:38). Vajon az Ő küldetése könnyű volt? Természetesen nem. Szenvedése folytán, mely elengedhetetlen részét képezte az Ő küldetésének, még Ő, „Isten, mindenek közt a legnagyobb is reszket[ett] a fájdalomtól, és minden pórusból vér[zett], és testben és lélekben is szenved[ett] – és azt kívánta…, hogy ne igya… ki a keserű poharat, és visszarettenje[n] –

Mindazonáltal dicsőség legyen az Atyának; [ivott], és befejezte… előkészületei[t] az emberek gyermekeiért” (Tan és szövetségek 19:18–19).

A teljes idejű missziós szolgálat nehéznek tűnhet számunkra. Talán megköveteli, hogy egy időre feladjunk pár fontos dolgot. Természetesen az Úr tudja ezt, és mindig mellettünk lesz.

Sőt, a Prédikáljátok evangéliumomat! kiadványban található, misszionáriusoknak szóló üzenetben az Első Elnökség ezt ígéri: „Az Úr majd megjutalmaz és gazdagon megáld, miközben alázattal és imádságosan szolgálod Őt.”⁴ Igaz, hogy így vagy úgy Isten minden gyermeke áldásokban részesül, azonban különbség van a között, hogy valaki áldott, és a között, hogy valaki gazdagon megáldatik az Ő szolgálatában.

Emlékeztek azokra a kihívásokra, amelyekről úgy véltem, előttem tornyosulnak a misszióm előtt? A fogorvosom? Találtam egy másikat. Az egyetemem? Kivételt tettek velem. Emlékeztek az ifjú hölgyre? Feleségül ment az egyik jó barátomhoz.

Isten azonban valóban gazdagon megáldott engem, és megtanultam, hogy az Úr áldásai másképp is bekövetkezhetnek, mint amire számítunk. Elvégre az Ő gondolatai nem a mi gondolataink (lásd Ésaiás 55:8–9).

Azon gazdag áldások között, amelyekben azért részesített, mert teljes idejű misszionáriusként szolgáltam Őt, szerepel a Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett nagyobb hit, valamint mélyebb tudás és bizonyság a tanításairól, hogy ne téríthessen el egykönnyen „a tanításnak akármi szele” (Efézusbeliek 4:14). Megszűnt a tanítástól való félelmem. Gyarapodott az a képességem, hogy derűlátással nézzek szembe a kihívásokkal. Azáltal, hogy megfigyeltem azokat az egyéneket és családokat, akikkel misszionáriusként találkoztam vagy akiket tanítottam, megtanultam, hogy Isten tanításai igazak, amikor Ő azt mondja, hogy a bűn nem eredményez valódi boldogságot, és hogy az Isten parancsolatainak való engedelmesség segít nekünk boldogulni mind fizikailag, mind lelkileg (lásd Móziás 2:41; Alma 41:10). Továbbá azt is megtanultam, hogy Isten a csodák Istene (lásd Mormon 9).

Mindezen dolgok hozzájárultak a felnőtt életre való felkészülésemhez, beleértve a lehetséges házasságot és szülői létet, az egyházi szolgálatot, valamint a szakmai és közösségi életet.

A misszióm után nagy hasznom származott abból, hogy megnövekedett bátorsággal tudtam bemutatni magam Jézus Krisztus és az Ő egyháza hithű követőjeként, minden körülmény közepette és minden ember előtt; illetve az evangéliumot egy olyan gyönyörű hölggyel is megosztottam, aki az én erényes, bölcs, jó kedélyű és szeretett örökkévaló társam lett, életem napsugara.

Igen, Isten bőségesen megáldott engem, messze felülmúlva az elképzeléseimet, és így fog tenni mindazokkal, akik „alázattal és imádságosan szolgál[ják] Őt”. Örökké hálás vagyok Istennek az Ő jóságáért.

A misszióm teljesen átalakította az életemet. Megtanultam, hogy megéri az erőfeszítést, hogy bízzunk Istenben, bízzunk az Ő bölcsességében és irgalmában, valamint az Ő ígéreteiben. Elvégre Ő a mi Atyánk, és minden kétséget kizáróan a legjobbat akarja nekünk.

Drága fiatalok szerte a világon! Ugyanazt a felhívást intézem hozzátok, mint amelyet prófétánk, Nelson elnök is intézett mindnyájatokhoz: „állj[atok] be az Úr fiatalokból álló seregébe, és segítse[tek] egybegyűjteni Izráelt”. Nelson elnök ezt mondta:

Semmi nincs, ami jelentősebb következményekkel járna. Egyáltalán semmi!

Ez az egybegyűjtés kellene, hogy jelentsen számotokra mindent. Ez az a küldetés, amelyért a földre küldtek titeket.”⁵

Isteni célból születtünk ebben az időben, ez a cél pedig Izráel egybegyűjtése. Amikor teljes idejű misszionáriusokként szolgálunk, időnként kihívásokkal szembesülünk, de maga az Úr a mi nagyszerű példaképünk és vezetőnk az ilyen helyzetekben. Ő érti, milyen egy nehéz küldetés. Az Ő segítségével nehéz dolgok megtételére is képesek vagyunk. Mellettünk áll majd (lásd Tan és szövetségek 84:88), és rendkívül megáld minket, amint alázatosan szolgáljuk Őt.

Éppen ezért nem lep meg, hogy az Úr ezt mondta Thomas B. Marshnak és mindannyiunknak: „Emeld fel a szíved és örvendezz, mert elérkezett missziód órája”. Jézus Krisztus nevében, ámen.