Megtérni az Úr akaratához
Személyes megtérésünk magában foglalja a felelősséget, hogy megosszuk Jézus Krisztus evangéliumát a világgal.
Hálás vagyok Russell M. Nelson elnök erőteljes prófétai felhívásáért a misszionáriusi szolgálatra, valamint M. Russell Ballard elnök és Marcos A. Aidukaitis elder mai lelkesítő misszionáriusi üzenetéért.
Egy tavalyi nagy-britanniai misszionáriusi megbízásom alkalmat nyújtott arra, hogy átgondoljam azokat a becses lelki eseményeket, amelyek a misszionáriusi szolgálatommal kapcsolatos döntésem alapját képezték.1 Amikor 15 éves voltam, szeretett bátyám, Joe 20 éves volt, vagyis elérte a missziós szolgálat akkori korhatárát. Az Amerikai Egyesült Államokban a koreai konfliktus miatt nagyon kevesen kaptak engedélyt a szolgálatra. Évente csak egy embert lehetett elhívni egyházközségenként.2 Meglepetés volt hát, amikor a püspökünk megkérte Joe-t, hogy az édesapánkkal közösen vegyék fontolóra ezt a lehetőséget. Joe már a jelentkezését készítette elő az orvosi egyetemre. Édesapánk, aki nem volt tevékeny az egyházban, anyagi előkészületeket tett a megsegítésére, és nem nagyon tetszett neki az ötlet, hogy Joe misszióba menjen. Apa felvetette, hogy Joe hasznosabbá tudná tenni magát, ha orvosi egyetemre járna. Ez óriási vitapont volt a családunkban.
A bölcs és példamutató bátyámmal folytatott figyelemre méltó beszélgetés során arra a következtetésre jutottunk, hogy három kérdésen múlik azon döntése, hogy missziót szolgáljon-e és késleltesse-e a tanulmányait: 1.) Istentől való-e Jézus Krisztus?; 2.) Isten szava-e a Mormon könyve?; és 3.) Joseph Smith a visszaállítás prófétája-e? Ha e kérdésekre igen a válasz, akkor nyilvánvaló, hogy Joe sokkal több jót tehet azzal, ha Jézus Krisztus evangéliumát elviszi a világba, mint ha korábban lesz orvos.3
Azon az estén buzgón és igaz szándékkal imádkoztam. A Lélek tagadhatatlanul erőteljes módon megerősítette számomra, hogy mindhárom kérdésre igen a válasz. Ez az esemény komoly fejlődést indított el számomra. Rájöttem, hogy az életem hátralévő részében meghozott minden döntésemre hatással lesznek ezek az igazságok. Azt is tudtam, hogy ha lehetőségem adódik, akkor én is missziót fogok szolgálni. Az egész életen át tartó szolgálat és lelki élmények során megértettem, hogy a valódi megtérés Isten akarata tudatos elfogadásának az eredménye, és hogy a cselekedeteink kapcsán iránymutatást kaphatunk a Szentlélektől.
Már volt bizonyságom Jézus Krisztusnak mint a világ Szabadítójának az isteni voltáról. Aznap este lelki bizonyságot kaptam a Mormon könyvéről4 és Joseph Smith prófétáról.
Joseph Smith eszköz volt az Úr kezében
Bizonyságotok megerősödik, amikor az imáitokon keresztül tudjátok a szívetekben, hogy Joseph Smith próféta eszköz volt az Úr kezében. Az elmúlt nyolc évben az egyik apostoli megbízásom az volt, hogy áttekintsem és elolvassam mindazon figyelemre méltó Joseph Smith-iratokat, valamint azon dokumentumokat és kutatást, amelyek a Szentek köteteinek a kiadásához vezettek.5 A Joseph Smith prófétáról való bizonyságom, valamint az iránta érzett csodálatom nagyban megerősödött és fokozódott, miután elolvastam élete és előre elrendelt prófétai szolgálattétele lélekemelő részleteit.
A Mormon könyve Joseph általi, Isten ajándéka és hatalma révén elkészült fordítása alapvető fontosságú volt a visszaállításhoz.6 A Mormon könyve tartalmilag következetes, gyönyörűen megírt mű, mely válaszokat tartalmaz az élet nagy kérdéseire. Egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról. Bizonyságomat teszem arról, hogy Joseph Smith igazlelkű volt, telve hittel, és eszköz volt az Úr kezében a Mormon könyve napvilágra hozatalában.
A Tan és szövetségekben feljegyzett kinyilatkoztatások és események biztosítják a szabadításhoz és felmagasztosuláshoz szükséges kulcsokat, szertartásokat és szövetségeket. Nem csupán az egyház megalapításához szükséges alapvető elemeket fektették le, hanem mélyreható tant is tartalmaznak, amely lehetővé teszi számunkra az élet céljának a megértését, illetve örökkévaló szemléletmódot ad nekünk.
Egy a számos példa közül Joseph Smith prófétai szerepére a Tan és szövetségek 76. szakaszában található. Ez egy egyértelmű feljegyzés a mennyről szóló látomásról – beleértve a dicsőség királyságait is –, amelyet Joseph próféta és Sidney Rigdon 1832. február 16-án kapott. Akkoriban az egyházak túlnyomó többsége azt tanította, hogy a Szabadító engesztelése nem biztosít szabadítást a legtöbb ember számára. Úgy hitték, hogy néhányan megszabadulnak, a túlnyomó többség viszont a pokolra és a kárhozatra lesz ítélve, beleértve a legszörnyűbb és kimondhatatlan erejű végtelen kínokat.7
A 76. szakaszban található kinyilatkoztatás fenséges látomást nyújt a dicsőség fokozatairól, ahol Mennyei Atyánk gyermekeinek a túlnyomó többsége – akik a halandóság előtti állapotukban hősiesek voltak – mélységesen áldott lesz majd a végső ítéletet követően.8 A látomás a dicsőség három fokozatáról – melyek közül a legalacsonyabb is „minden értelmet meghalad”9 – közvetlen cáfolata az akkor még erős, ám téves tannak, mely szerint a többség pokolra és kárhozatra ítéltetik.
Ha belegondoltok, hogy ekkor Joseph Smith még csak 26 éves volt, korlátozott iskolázottsággal, elenyésző vagy teljesen hiányos ismeretekkel azon ókori nyelveket illetően, amelyekről a Bibliát fordították, akkor látható, hogy ő valóban eszköz volt az Úr kezében. Azt a sugalmazást kapta, hogy a 76. szakasz 17. versében a hamisak szót használja a János evangéliumában szereplő kárhozottak helyett.10
Érdekes, hogy 45 évvel később egy anglikán egyházi vezető és tudományosan elismert ókorszakértő,11 Frederic W. Farrar, aki a Krisztus élete című művet írta,12 megállapította, hogy a Biblia Jakab király-féle változatában a kárhozat meghatározása a héberről görögre, majd angolra fordítás során ejtett hiba eredménye.13
Napjainkban sokan fogadják el azt az elképzelést, mely szerint a bűnnek nem lesz következménye. Támogatják a meg nem bánt bűn feltétel nélküli elnézését. Kinyilatkoztatott tanunk nemcsak azt az elképzelést cáfolja meg, hogy a legtöbb ember örökre a pokolra és a kárhozatra ítéltetik majd, hanem megállapítja azt is, hogy a személyes bűnbánat a Szabadító engesztelésében való részesülésnek, valamint a celesztiális királyság öröklésének az egyik megparancsolt előfeltétele.14 Bizonyságomat teszem arról, hogy Joseph Smith valóban eszköz volt az Úr kezében az Ő evangéliuma visszaállításának a napvilágra hozatalában.
Jézus Krisztus evangéliumának a visszaállítása miatt megértjük mind a bűnbánat, mind az „igazlelkűség cselekedeteinek”15 a fontosságát. Megértjük a Szabadító engesztelésének, valamint az Ő szabadító szertartásainak és szövetségeinek – köztük a templomban végzetteknek – a mindent elsöprő jelentőségét.
Az „igazlelkűség cselekedetei” a megtérésből eredő gyümölcsök. A valódi megtérést Isten akaratának a tudatos elfogadása, valamint a követése iránti elkötelezettség eredményezi.16 A megtérésből áradó következmények és áldások lakomája az igaz és állandó békesség, valamint a végső boldogság személyes bizonyossága15 – ezen élet viharai ellenére is.
A Szabadítóhoz való megtérés a természetes embert megszentelt, újjászületett, megtisztult személlyé változtatja – új teremtménnyé a Krisztus Jézusban.18
Sokan azért vannak távol az igazságtól, mert nem tudják, hol találjanak rá
Milyen kötelezettségek származnak a megtérésből? Liberty fogházában Joseph próféta megjegyezte, hogy sokan „csak azért vannak távol az igazságtól, mert nem tudják, hol találjanak rá”19.
Az Úr a Tan és szövetségekhez adott előszavában átfogó képet biztosított a ránk vonatkozó céljáról. Kijelentette: „Tehát én, az Úr, ismerve a csapásokat, melyek a föld lakóit érik, szólítottam ifj. Joseph Smith szolgámat, és szóltam hozzá a mennyből, és parancsolatokat adtam neki.” Majd így folytatta: „Hogy evangéliumom teljességét az erőtlenek és egyszerűek által lehessen hirdetni a föld széleinek”20. Ebbe beletartoznak a teljes idejű misszionáriusok is. Beletartozunk mi is, mindegyikünk. Ez legyen a hajszálpontos cél mindenki előtt, aki megáldatott az Isten akaratához való megtéréssel. A Szabadító kegyesen hív minket, hogy legyünk az Ő hangja és keze.21 A Szabadító szeretete lesz a vezérlő világosságunk. A Szabadító ezt tanította a tanítványainak: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket”22. Joseph Smithnek pedig kijelentette: „prédikáljátok evangéliumomat minden olyan teremtménynek, aki nem fogadta be azt”23.
Egy héttel a Kirtland templom 1836. április 3-i felszentelése után, mely húsvétvasárnapra és egyben a pészah ünnepére is esett, az Úr pompás látomásban jelent meg Josephnek és Oliver Cowderynek. Az Úr elfogadta a templomot, és kijelentette: „ez a kezdete annak az áldásnak, amely népem fejére kiárad”24.
Miután e látomás bezárult, megjelent Mózes, „és átadta… Izráelnek a föld négy részéből történő egybegyűjtésének, valamint a tíz törzs északi földről történő elvezetésének a kulcsait”25.
Russell M. Nelson elnök, jelenlegi szeretett prófétánk, aki ugyanezeket a kulcsokat viseli, ezt tanította ma délelőtt: „Ti, fiatal férfiak, erre az időre lettetek tartogatva, amikor sor kerül Izráel megígért egybegyűjtésére. Missziót szolgálva döntő szerepet játszotok ebben a példa nélküli eseményben.”26
A Szabadító azon megbízásáért, hogy osszuk meg az evangéliumot, hogy ezáltal részesei legyünk valódi énünknek, meg kell térnünk Isten akaratához; szeretnünk kell a felebarátainkat; meg kell osztanunk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát; és mindenkit hívnunk kell, hogy jöjjön és lássa meg. Az egyház tagjaiként nagy becsben tartjuk Joseph próféta 1842-ben adott válaszát John Wentworthnek, a Chicago Democrat főszerkesztőjének, aki tájékoztatást kért az egyházról. Válaszát Joseph Az igazság jelzászlajával zárta a tizenhárom hittétel előszavaként. A jelzászló tömören kifejezi, mit kell véghezvinni:
„…nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatná a munka haladását; tombolhat az üldöztetés, összefoghat a csőcselék, gyülekezhetnek hadseregek, és rágalmazhatnak hamis vádakkal, Isten igazsága azonban bátran, nemesen és függetlenül fog előrehaladni, míg minden földrészt át nem jár, minden égövet meg nem látogat, minden országon végig nem söpör, és minden fülben el nem hangzik, míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett.”27
Harsonaszó volt ez az utolsó napi szentek nemzedékei, különösen a misszionáriusok számára. Az igazság jelzászlajának a lelkületében hálásak vagyunk azért, hogy egy világjárvány közepette is megosztják az evangéliumot hithű misszionáriusok. Misszionáriusok! Szeretünk titeket! Az Úr mindegyikünket arra kér, hogy szóban és tettben is osszuk meg az Ő evangéliumát. Személyes megtérésünk magában foglalja a felelősséget, hogy megosszuk Jézus Krisztus evangéliumát a világgal.
Az evangélium megosztásának az áldásai közé tartozik az, hogy gyarapítjuk az Isten akaratához való megtérésünket, és engedjük, hogy Isten uralkodjon az életünkben.28 Megáldunk másokat, hogy megtapasztaljanak egy „hatalmas szívbéli változást”29. Valóban örökkévaló öröm rejlik abban, hogy segítünk lelkeket hozni Krisztushoz.30 Önmagunk és mások megtéréséért munkálkodni, ez a nemes feladat.31 Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.