A hittel kapcsolatos kísérletem

A 13 éveseknek tartott vasárnapi iskolai osztályunk nem éppen az áhítatáról volt ismert. Ennek ellenére csodálatos tanárunk volt, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy a Lélek által tanítsa a leckéket. Az egyik ilyen órán a szentírások olvasásával foglalkoztunk.

A lecke végén tanárunk felhívást intézett hozzánk. A kérés mindannyiunkhoz szólt, de valamilyen oknál fogva egyenesen az én szemembe nézett, amikor ezt monda: „Felkérlek benneteket, hogy minden egyes nap olvassátok a Mormon könyvét!” Azt gondoltam magamban: „Most majd megmutatom neki! Én meg fogom tenni!”

Még aznap este nekiláttam az 1 Nefi 1. fejezetének, és azóta is olvasok minden egyes nap. Az elején talán nem volt helyes a hozzáállásom, de idővel tetszeni kezdett az az érzés, melyet a Mormon könyve olvasása közben éreztem. Az esténkénti olvasás örömteli szokásommá vált.

Hónapokkal később elérkeztem Alma 32. fejezetéhez, és a benne található hittel kapcsolatos kísérlet nagyon mély benyomást tett rám. Az iskolában éppen tudományos kísérletek elvégzéséről tanultunk, ezért letérdeltem és elmondtam Mennyei Atyámnak, hogy készen állok a kísérletre. Azt kértem, hogy megtudhassam, igaz-e a Mormon könyve.

Visszatekintve most már tudom, hogy Mennyei Atyánk nagyon sokszor megválaszolta az imáimat. A Mormon könyve mindennapi olvasása megnövelte a gonosz legyőzéséhez szükséges erőmet. Közelebb éreztem magam Mennyei Atyámhoz. Úgy éreztem, hogy a Szentlélek hatalma megerősített engem, hogy túl tudjak jutni az akadályokon. Igaz tehát, amit Alma mondott az Isten igéjéről szóló kísérletről: „…gyarapítani kezdi a lelkemet; igen, kezdi megvilágosítani az értelmemet, igen, kezd élvezetessé lenni számomra” (Alma 32:28).