Ő magára veszi a gyengeségeiket

Néhány évvel azután, hogy feleségemmel, Gisèle-lel hazatértünk a Fiji Suva Misszióból, ahol én elnököltem a misszió felett, Gisèle-nél gyomorrákot állapítottak meg. A kezelés során átesett három kényes műtéten, majd a komplikációk miatt végül teljesen el kellett távolítani a gyomrát. Miközben láttam, milyen iszonyú szenvedésen kell keresztülmennie feleségemnek, jobban megértettem Jézus Krisztus engesztelését.

Emlékszem, mennyire lesújtott az, amit Gisèle-nek át kellett élnie. Mivel érdemelte ki ezt a szenvedést? Nem szolgálta elég hithűen az Urat? Nem élt a Bölcsesség szava szerint? Miért nem tudta az Úr megelőzni ezt a betegséget? Miért?

Egyik éjjel kiöntöttem szívem érzéseit, mikor imámban beszámoltam az Úrnak minden csalódottságomról. „Nem tudom tovább nézni, hogy drága feleségemnek ennyit kell szenvednie a fájdalomtól!” – mondtam az Úrnak. Majd úgy döntöttem, hogy a szentírásokhoz fordulok. A következő vigasztaló verseket találtam Jézus Krisztusról az Alma 7:11–12-ben:

„És ő megy, mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést szenvedve el; és ez azért lesz, hogy beteljesedjen az ige, mely azt mondja, hogy magára fogja venni népének fájdalmait és betegségeit.

És magára veszi a halált, hogy megoldhassa a halál kötelékeit, amelyek népét lekötözik; és magára veszi a gyengeségeiket, hogy bensője irgalommal telhessen meg, a test szerint, hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint.”

Addig a pillanatig a Szabadító csodálatos engesztelésének nem minden vonatkozását vettem figyelembe. Valójában nem fogtam fel, hogy Jézus Krisztus magára veszi Gisèle fájdalmait, mint ahogy az enyémeket is. Fájdalmamat és félelmemet így áthelyeztem Arra, aki magára veszi „népének fájdalmait és betegségeit”. Ezzel az új megértéssel, úgy éreztem, hogy súlyos terhektől szabadultam meg.

Ma Gisèle olyan jól érzi magát, mintha soha nem is lett volna rákos. A rendszeres felülvizsgálatokon orvosa mindig elmondja neki, hogy ő „egy csoda”. Nagyon hálás vagyok, hogy meggyógyult, és ugyanilyen hálás vagyok azért a gyógyulásért is, amelyet én tapasztaltam meg, vagyis a szív gyógyulását. Az a vigasz, amely kizárólag a Szabadítón keresztül érkezik, azt a békés bizonyosságot adta nekem, hogy minden rendben lesz.

Amikor lelki kínokkal kell szembenéznem, mindig eszembe jut ez az erőteljes lecke, és az is, amit az Úr Joseph Smith prófétának mondott: „Az Ember Fia mindezek alá ereszkedett. Te talán nagyobb vagy őnála?” (T&Sz 122:8). A Jézus Krisztus áldozatára való emlékezés állandó vigaszt nyújt nekem.

Örökké hálás leszek azért, hogy a Szabadító hajlandó volt elviselni kínzó gyötrelmeit. Bizonyságomat teszem szeretetéről, kegyelméről és arról, hogy figyelmesen törődik az Ő gyermekeivel. Ő a mi Szabadítónk, és én nagyon szeretem Őt.