Amikor először olvastam arról, hogy 2010 januárjától kezdve új Liahóna lesz, nosztalgiázni kezdtem. Ez a folyóirat volt a horgonyom az evangéliumban már 17 éves korom óta, amikor megkeresztelkedtem. Törékeny bizonyságom egyre erősödött, mikor elolvastam más egyháztagok élményeit, és azt is tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Összegyűjtöttem a folyóiratokat, és nagy becsben tartom őket, mert olyan sugalmazott üzeneteket tartalmaznak, melyek segítettek nekem a szenvedés és szükség idején.

Most pedig megajándékoztak bennünket egy olyan Liahónával, mely sokkal érettebb és színesebb, de ugyanolyan igaz, mint az az első szám, melyet 1992-ben olvastam. Szívből köszönöm!

A Liahóna számomra hatalmas áldást és örömet jelent. Segít megismernem a világ más tájain élő egyháztagokat, tanulhatok az országukról és a kultúrájukról, és meríthetek a hitükből. A folyóirat hatalmas lelki támasz és erőforrás. Segít, hogy jobbá válhassak.

Az egyházközségünkben gyengén működött a látogatótanítás, és a templomi részvétel is alacsony volt. A látogatótanítás vezetőjeként és templomszolgaként imádkoztam, hogy ez megváltozhasson. Richard G. Scott elder „Templomi hódolat: az erő és hatalom forrása a nehéz időkben” (Liahóna, 2009. máj. 43.) című konferenciai beszédét felhasználva beszédet mondtam az úrvacsoragyűlésen és a Segítőegyletben. Az egyháztagok megilletődtek. A látogatótanítás mostanra majdnem 100 százalékos, és sokan járnak el a templomba, a gyakorlatba is átültetve azokat a lépéseket, melyeket Scott elder kihangsúlyozott az üzenetében. Ezer köszönet Scott eldernek ezért a gyönyörű üzenetért, önöknek pedig a Liahónáért.