Segítsünk táplálni a Szabadító bárányait!

A Szabadító keresztre feszítése után feltámadt. A tanítványai Galileába mentek. Egész éjjel halásztak, de nem fogtak semmit. Amikor hajnalban a part közelébe értek, először nem ismerték fel Őt. Odakiáltott nekik, és megmondta, hogy hova vessék ki a hálójukat. Követték tanácsát, és a hálójuk megtelt. Ezt látva nagy sietve a part felé igyekeztek, hogy üdvözölhessék Őt.

Ott kenyeret találtak és tüzet, melyen már sültek a halak. Majd egy olyan parancsolatot adott nekik, mely még mindig érvényes mindannyiunk számára.

„Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!” (János 21:15).

Isten szentjei mindig is szövetségben fogadták, hogy lelkileg táplálják egymást, különösen azokat, akik még gyengék az evangéliumban.

A gyermekek is megtehetnek olyan dolgokat, melyek táplálják mások hitét. Például meghívhatnak egy újonnan megtértet, hogy elmenjen velük egy gyűlésre. Mosolyoghatnak és kedvesen üdvözölhetnek egy új egyháztagot, aki belép a kápolnába vagy az osztályterembe. És amint így teszünk, társunk lesz a Szentlélek.

Minden egyes szavunk megerősítheti, de akár meg is gyengítheti mások hitét. Szükségünk van a Lélek segítségére, hogy tápláló és megerősítő szavakat mondjunk.

Egyszerű engedelmesség által is segíthetünk az Úrnak karjába venni a bárányokat, az Ő bárányait, hogy hazavihesse őket az Atyjukhoz, aki a mi Atyánk is.

Tudom, hogy Jézus a Krisztus. Tudom, hogy Ő él. És tudom, hogy Ő vezet bennünket ebben a munkában – az Ő munkájában –, vagyis hogy véghezvigye Atyja gyermekeinek örök életét.