Egy tanár értéke

Egyszer pár fiú megvitatta, kinek milyen az édesapja. Az egyik azt mondta: „Az én apukám nagyobb, mint a tiétek.” Erre a másik így felelt: „Az lehet, de az én apukám okosabb, mint a tiétek.” A harmadik sem hagyta magát: „Az én apukám orvos.” Majd az egyik fiúhoz odafordulva gúnyosan megjegyezte: „A te apád pedig csak egy tanár.”

Van egy tanár, akinek az élete mindenki másét elhomályosítja. Nem azért élt, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon; de nem azért, hogy kapjon, hanem hogy adjon; és azt sem azért, hogy megmentse a saját életét, hanem hogy feláldozza azt másokért. Azt mondta a szeretetről, hogy az sokkal gyönyörűbb, mint a testi vágyak, a szegény pedig vagyonosabb lehet még annál is, aki kincset őrizget. Felhatalmazással tanított, és nem úgy, ahogy az írástudók. Én most a Mester Tanítóról beszélek, vagyis Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról, az emberiség Szabadítójáról és Megváltójáról.

Amikor az elkötelezett tanárok válaszolnak a Megváltó gyengéd hívására, hogy tanuljanak Tőle, akkor részesülnek az Ő isteni hatalmából.

Kisfiú koromban az egyik ilyen elhivatott tanár nagy hatást gyakorolt rám. Vasárnapi iskolai osztályunkban a világ teremtéséről, Ádám bukásáról és Jézus engesztelő áldozatáról tanított minket. Díszvendégként meghívta az órájára Mózest, Józsuét, Pétert, Tamást, Pált és magát Krisztust is. Bár nem láttuk őket, megtanultuk szeretni, tisztelni és követni őket.

A fiú a gúnyos megjegyzések hallatán, miszerint „az én apukám nagyobb, mint a tiéd”, „az én apukám okosabb, mint a te apukád” vagy „az én apukám orvos”, azt is válaszolhatta volna: „A te apukád lehet, hogy nagyobb az én apukámnál; a te apukád lehet, hogy okosabb az enyémnél; a te apukád meg lehet pilóta, mérnök vagy orvos; de az én apukám tanár.”

Érdemeljünk ki mindannyian ilyen őszinte és valódi értékkel bíró dícséretet!