Hogyan váljunk értékes emberré – most?

Isten legjobban azt szeretné, ha értékes életet élnénk. Bármilyen körülmények között is vagyunk, jó életet kell élnünk. Nem várhatunk ezzel. […]

Mindannyiunknak megfelelő prioritások és célok szerint kell élnie. Ne legyünk azonban túl szigorúak, amikor kiértékeljük önmagunkat. Inkább aszerint minősítsük magunkat, hogy vajon Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk-e, vagy sem.

Nekem nagyon tetszik az a fajta életmód, amely szerint egyik barátom, Carol Clark él. Szerinte nem az számít személyes kihívásnak, hogy sikeresen várakozzunk, hanem hogy gazdag, teljes és örömteli életet éljünk. Nem az a cél, hogy várjuk a megfelelő embert, hanem az, hogy mi legyünk a megfelelő ember.

„Az igazi öröm az életben az, amikor úgy tudjuk legyőzni az akadályokat, hogy közben végig reménykedünk abban, hogy minden rendben lesz…Bátran bevallom, hogy a beteljesületlen álmokkal teli életnek finomító és alázatra késztető hatása van, pont azért, mert nagyon nehéz. De az én kezemben van a kormánykerék, és ezért képes vagyok fejlődni annak ellenére is, hogy ez idáig még nem találtam meg azt, akit igazán szerethetek. Pedig az igazlelkűségen kívül erre mindennél jobban vágyok […]

Tavaly nyáron panaszkodni kezdtem egy nem utolsó napi szent barátomnak, hogy teljesen ki vagyok merülve, nincs semmi szórakozásom, hogy szinte úgy élek, mint egy önműködő gép. Mindenféle együttérzés nélkül így válaszolt: »Mert szerinted mi ez? Jelmezes főpróba? Ez a te életed, Carol. Hozd helyre!« Én egy kis vállon veregetésre és néhány kedves szóra számítottam volna. Ehelyett rám zúdították a valóságot. A barátomnak természetesen igaza volt. Nem becsültem semmire az életemet, így nem is érezhettem, hogy lenne bármilyen értéke is. Hazamentem, újra elolvastam a magvetőről és a tálentumokról szóló példabeszédeket, majd pedig átrendeztem az életemet (A Singular Life, ed. Carol L. Clark and Blythe Darlyn Thatcher [1987], 35–36).

Kedves testvérek, rendezzétek át az életeteket, ha arra van szükség. Ne várakozzatok! Inkább töltsétek meg az életeteket szolgálattal, tanulással, személyes fejlődéssel, mindenki iránti szeretettel és ehhez hasonló, jelentőségteljes tulajdonságokkal. Minden áldott nap legyen valamilyen célotok. […]

Azt javaslom nektek, hogy ismerjétek meg Mennyei Atyátokat. Szeressétek Őt. Soha ne felejtsétek el, hogy Ő szeret titeket, és hogy vezetni és támogatni fog benneteket, ha legalább esélyt adtok Neki. Forduljatok hozzá, mikor döntéseket hoztok. Osszátok meg vele szívetek bánatát és fájdalmát. Vonjátok be Őt is, amikor számba veszitek a személyes érdemességetek jellemzőit. „Mert íme, az embereknek ez az élet a felkészülés ideje az Istennel való találkozásra; igen, íme, ez az élet a napja annak, hogy az emberek elvégezzék a munkáikat” (Alma 34:32).

Miközben azon fáradoztok, hogy értékes emberré váljatok, beszélgessetek naponta Mennyei Atyátokkal, aki mindenkinél jobban ismer benneteket. Ő pontosan tudja, mik a tehetségeitek, az erősségeitek és a gyengeségeitek. Azért vagytok most itt a földön, hogy kialakítsátok és finomítsátok ezeket a jellemvonásaitokat. Megígérem, hogy Ő segíteni fog nektek. Ő tudja, mire van szükségetek.