Tiszteletben tartotta a kérésemet

Amikor 18 éves koromban megkeresztelkedtem, tudtam, hogy Jézus Krisztus evangéliumának mindennapi követése lesz az életformám. Éreztem, hogy fontos és komoly dolog az evangéliumi normák szerint élni, és ez számtalan módon megáldotta az életemet.

Az egyik, számomra nagyon fontos evangéliumi tantétel a sabbat napjának megszentelése. Lehetővé teszi, hogy megpihenjek a megszokott napi munkámból, és gondolataimat Mennyei Atyámra összpontosítsam.

Az idegenforgalomban helyezkedtem el. Ebben az iparágban az emberek Costa Ricán is általában dolgoznak vasárnaponként. Amikor munkába álltam, elmondtam magamról, hogy az egyház tagja vagyok. Kértem, és engedélyt is kaptam rá, hogy ne kelljen vasárnap dolgoznom.

A szokatlan kérésem miatt a kollégáim és a főnököm nagyon kíváncsi lett. Rengeteg kérdést tettek fel a hitemmel kapcsolatban. Idővel lehetőségem adódott rá, hogy elmagyarázhassak nekik néhány dolgot, amiben az utolsó napi szentek hisznek. Az evangéliumi tanokról való beszélgetéseink sok esetben tiszteletet váltottak ki belőlük.

Egy nap a főnököm összehívta a személyzetet, hogy egy bejelentést tegyen. „Szeretném, ha a következő két hétvégén mindannyian dolgoznátok” – mondta. Elszorult a szívem. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy majd nekem is be kell jönnöm vasárnap.

Ekkor azonban így folytatta: „Mindenki, kivéve Juan Carlost. Tudjuk, hogy semmi nem veheti rá, hogy vasárnap dolgozzon.”

Nagyon megkönnyebbültem. A főnököm tiszteletben tartotta a kérésemet! A viselkedésem és a munkám során képviselt normáim miatt elnyertem a tiszteletét. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy tiszteletben tartotta a hitelveimet.

Tudom, hogy amennyiben első helyre tesszük életünkben az evangéliumi normákat, akkor az Úr meg fog áldani bennünket.