A szentírások az én horgonyom

Amikor új egyháztagként elkezdtem járni az ifjúsági hitoktatásra, nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a szentírások lesznek az én horgonyom, védőpajzsom és oltalmam, és hogy ezekből fogok vigaszt és örömet meríteni. A szentírásokból megismertem Isten bátor embereit, akik harcba szálltak a hitükért és családjaikért, és akik mindig töretlenül, Krisztusba vetett szilárd és rendíthetetlen hittel mentek előre. Alázatosak és türelmesek voltak, telve szeretettel, jószívűséggel és hittel. Tudom, hogy arra vágytak, hogy azon tantételek szerint éljünk most, a mi napjainkban, melyeket a szentírások tanítanak.

E szentírásbeli hősök mindegyike nagy hatással volt rám, de egyvalaki különösen lenyűgözött. Ő már gyermekkorától kezdve alázatos és engedelmes volt, tökéletes példát mutatott, és az egész emberiség nagyon sokat köszönhet neki. Ez az ember Jézus Krisztus. Szavakkal ki sem tudom fejezni az iránta érzett hálámat.

Az ifjúsági hitoktatás megtanított, hogy a szentírásokat nemcsak az elménkben kell elraktározni, hanem életünk minden napján alkalmazni kell őket. Hálás vagyok nagyszerű tanítóimnak, akik valóban eszközök voltak az Úr kezében.